A Facebookon mindig kék az ég

2012. november 15. - gergonagy

Gyakran hasonlítjuk össze magunkat embertársainkkal, és hajlamosak vagyunk túlbecsülni mások életének pozitív dimenzióit a sajátunkéval szemben. Mindannyian boldogságra törekszünk, de ez nem elég. Ismerőseinknél is boldogabbak szeretnénk lenni, ami felturbózza a versengést. Ez sokakat el is kedvetleníthet a a közösségi oldalakon, és szimpla kis lúzereknek érezhetik magukat saját ismerőseik társaságában. Pedig a látszólagos tökéletesség mögött általában sok negatívum rejlik, melyeket inkább elrejtünk.

Dr. Stefan G. Hofman, a Bostoni Egyetem pszichológia professzora szerint az emberek arra használják a Facebookot, hogy saját hiányosságaikat kompenzálják. Kiemelik a pozitív dolgokat, életük negatív aspektusai pedig rejtve maradnak. A szakember 22 kutatás elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy két fő motívum áll a közösségi hálók népszerűségének a hátterében: a valahová tartozás érzése és önmagunk megmutatásának az igénye.

self-esteem.jpg

Fotó: Low Density Lifestyle

Nem véletlenül beszélnek egyre többet a közösségi oldalakon túlzásokba eső, versengő szülőkről sem. Az állandó összehasonlítás elkerülhetetlen, ami bizonytalanság és elégtelenség érzését keltheti. A megosztott fotókon természetesen kivétel nélkül a világ legnagyszerűbb csemetéit látjuk, mosolyogva, vagy vicces, örömteli szituációkban. Az ember néha kifejezetten várja, hogy melyik apuka vagy anyuka oszt meg végre egy hisztizős vagy verekedős képet a gyermekéről, csak hogy a világ a Facebookon is az utcához vagy a közlekedési eszközökön tapasztalthoz hasonló formát öltsön. Arról nem is beszélve, hogy a gyerkőcök vajon szeretnének-e ezeken képeken szerepelni, hisz az is megeshet, hogy néhány év múlva az internet valamely teljesen más, nem kívánt zugán futnak majd bele saját (ideális esetben nem manipulált) fotójukba. 

Pozitív irányba torzít a sokat emlegetett lájk gomb is. Mi van, ha valami nekem nem tetszik? Offline ezt általában ugyanolyan könnyen kifejezhetem, mint a tetszésemet, de a Facebook felületén sajnos ez már körülményesebb. Egy kritikus hozzászólás megfogalmazása és elküldése mindenképp macerásabb, mint egyetlen kattintás a Like-ra. 

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a Facebook születését kezdettől fogva üzleti szempontok motiválták, de az irányok a friss péksüti illatú, a karácsonyi muzsika csalogató hangjait árasztó fogyasztói társadalom felé mutatnak, ahol a kellemes, felhasználót marasztaló légkör hozzájárul a hirdetési megjelenések és a kattintások növekvő számához. Persze kell a pénz a cégnek, de kérdés, hogy idővel mennyien pártolnak majd el, ha a szolgáltatás elkezd szirupossá válni, spameket és reklámokat árasztani. 

De nézzük meg, hogy milyen pozitív érzelmeket élhetünk át az oldalon! A Facebook-használat és az önértékelés összefüggését vizsgáló kutatások irodalma például egyre terjedelmesebb. A Cornell Egyetem kutatóinak (Jeffrey Hancock, Amy Gonzales) ma már klasszikusnak (és az egyik legoptimistább végkicsengésűnek) számító kísérletében 63 hallgatót zártak össze egy egyetemi laborban. Vagy egy Facebook-profiljukat megjelenítő számítógép előtt ültek, vagy egy kikapcsolt gép előtt. Ez utóbbi csoportban voltak, akiknek gépe elé tükröt támasztottak, másoknál csak a kikapcsolt monitor volt. A facebookozók három percet tölthettek a profiljukon, de kizárólag a saját adatlapjukkal és a kapcsolódó felületekkel foglalkozhattak, majd kaptak egy önértékelési kérdőívet. A tükrös és a tükörtelen (kontroll) csoport ugyanezt a kérdőívet kapta, ám eredményeik nem mutatták az önbecsülés szintjének az elmozdulását, szemben a facebookozókkal, akik sokkal több pozítív visszajelzést adtak saját magukról. Az önbecsülés legmagasabb szintjét azoknál mérték, akik a kísérlet alatt nem csak nézték, de szerkeszthették is adatlapjukat.

Józan paraszti ésszel persze nehéz elhinni, hogy a Facebook-profilunk pár percnyi nézegetése komolyabban befolyásolná az önbizalmunkat, de a pozitív összefüggést más kutatások is kimutatták. Van olyan, amelyik szerint a profilmustra közben kifejezetten pozítív érzelmi élményeket élünk át. Olyan fiziológiai és pszichológiai állapotot vált ki ez a tevékenység, ami különbözik mind a stresszes feladatok, mind a nyugalmi állapotban végzett feladatok során tapasztalhatótól. Mindez persze leginkább az önmagunkkal való foglalkozásról és az énbemutatásról szól, kevésbé az oldalakon folytatott interakciók és a társas összehasonlítás hatásairól. 

Ha a vizsgálódásokba az ismerősöket is bevonjuk, árnyaltabbá válik a kép. Keith Wilcox és Andrew T. Stephen szeptember végén publikált tanulmánya szerint csak azok az oldalhasználók mutatnak magasabb értékeket az önértékelési teszteken, akik a Facebook használatában főként a közeli ismerőseikre alapoznak. Ugyanakkor ez a megnövekedett önbizalom úgy tűnik az önkontroll alacsonyabb szintjével is együtt jár. A közeli ismerőseikkel társalgó gyakori használók között például nagyobb valószínűséggel találunk olyan embereket, akiknek magasabb a testtömeg-indexe és a hitelkártya tartozása. 

Egy bizonyos szintig önismereti szempontból is bizonyára jótékony hatással bírhat, ha az adatlapunkat szerkesztgetve, az oldalon böngészve elgondolkodunk rajta, hogy kik is vagyunk valójában, milyenek szeretnénk lenni, majd ennek megfelelően tervezzük és kivitelezzük tevékenységeinket az online nyilvánosságban. Ugyanakkor annak is legyünk tudatában, hogy a Facebook közege olyan, mint egy kifestőkönyv, ami egyre több mechanizmusával arra bátorít minket, hogy még színesebbé tegyük. Ám eközben emberként (és nem felhasználóként!) arra is szükség van, hogy életünk kevésbé színes oldalait is vállaljuk és feltárjuk mások előtt, mert csak így számíthatunk társaink támogatására. De a virtuális empátiáról és a segítségnyújtásról majd egy másik bejegyzésben ...

 

Forrás: abc7, Cornell University

 

Kapcsolódó tanulmányok:

Misery Has More Company Than People Think: Underestimating the Prevalence of Others’ Negative Emotions (Personality and Social Psychology Bulletin)

Why do people use Facebook? (Personality and Individual Differences)

Mirror, Mirror on my Facebook Wall: Effects of Exposure to Facebook on Self-Esteem (Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking)

The effect of social networking websites on positive self-views: An experimental investigation (Computers in Human Behavior)

Why Is Facebook So Successful? Psychophysiological Measures Describe a Core Flow State While Using Facebook (Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking)

Are Close Friends the Enemy? Online Social Networks, Self-Esteem, and Self-Control (Journal of Consumer Research)

A bejegyzés trackback címe:

https://soulbook.blog.hu/api/trackback/id/tr664903956

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Facebookon mindig kék az ég 2012.11.17. 14:03:01

Mindannyian boldogságra törekszünk, de ez nem elég. Ismerőseinknél is boldogabbak szeretnénk lenni, ami felturbózza a versengést.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gombperec hídlakó 2012.11.16. 09:33:12

Érdekes cikk, mindenképpen van benne valami.
De azért a legjobb része mégiscsak a legvégén található "És akkor most Like-old a FB-on" gomb... :)

Soulbook 2012.11.16. 10:22:21

:) Ha lenne "Nem tetszik", akkor kitettem volna. De jó, hogy szóltál! Ezentúl "Ajánlom" felirat lesz. Mellőle a "Nem ajánlom"-gomb kevésbé hiányozna. Vicces is lenne, ha bejelölné valaki, hogy nem ajánlja, és ezzel az összes ismerősének eljuttatná a falára :)

Rasszista eszkimó (törölt) 2012.11.16. 12:30:36

Vegyesek az erzelmeim a facebook-kal kapcsolatban. Ugy gondolom, hogy nem kozelebb hozza az embereket, hanem meg jobban elidegeniti oket egymastol. A kozosseghez valo tartozas csak illuzio. Pl: amig nem volt facebook, ha fel akartal valakit koszonteni, akkor -ha kozeli ismerosrol vagy csaladtagrol van szo- felhivtad, most meg kuldesz egy ilyen szemelytelen heppi berszdejt. Regebben, megha emailen keresztul is, de legalabb leveleztek egymassal az emberek, az szemelyes volt, miota elterjedt a facebook, ez -en azt tapasztalom- csokkent. A technologia rohamosan fejlodik, de sajnos az emberi kapcsolataink elsekelyesednek. Hany olyan 'baratunk' van a facebookon, akivel egyszer talalkoztunk egy tarsasagban, valoszinu, hogy soha az eletben nem latjuk tobbet, megis bejeloljuk egymast, es olvasnunk kell egymas baromsagait. Neha olyan erzesem van a facebookon, hogy az emberek sajat magukkal beszelgetnek, valahogy se igenyuk, se idejuk nincsen a parbeszedre.
süti beállítások módosítása