Hazudsz, ha tudsz?

2013. április 02. - gergonagy

Azt hihetjük, hogy könnyebb hazudni SMS-ben vagy online, és nehezebb a hazugok leplezése, mint szemtől szemben. Ha így van, akkor bizonyára többször is tévesztünk meg másokat a technológiai eszközök segítségével. Dr. Cal Lightman, a "Hazudj, ha tudsz!" című amerikai sorozat hazugságszakértő főhősének a dolga mindenképp nehezebbé válna, ha egy SMS-t küldő vagy egy Facebookon chatelő beszélgetőpartner őszinteségét kellene megítélnie. Nem lenne ott egy arc, amit vizslathatna, nem hagyatkozhatna hangra, mikro-arckifejezésekre vagy a viselkedés egyéb jelzéseire.

Honest-Pinocchio-sharpener-by-Mike-He-yatzer-2.jpegFotó: jocundist

A hazugságok leleplezését tökéletes biztonsággal ígérő népszerű újságcikkek és könyvek állításaival szemben "a megtévesztésnek nincs olyan jele, amely megbízhatóan működik az összes emberi lény esetében" - állítja könyvében (Beszédes hazugságok) Paul Ekman, aki az érzelemkifejező arckifejezések és a megtévesztés viselkedési jeleinek legismertebb kutatója, egyben az előbb emlegetett filmsorozat tudományos ihletője. (Gyaníthatóan a főhős alakját is részben róla mintázták, legalábbis egy-két utalásból kiderül, hogy igen sok közös pont van a fiktív Lightman és a  Paul Ekman Csoport névadó igazgatójának az előéletében.)

Szóval ha még a viselkedés, a testbeszéd megfigyelésének, sőt még a poligráfnak a segítségével sem leplezhető le teljes bizonyossággal a megtévesztés, akkor a sokak által egyébként is személytelennek tartott kommunikációs formák (SMS, e-mail, chat, profiloldalak, stb.) vélhetően még a szemtől szemben lezajló kommunikációnál is termékenyebb táptalaját biztosítják a hazugságoknak, és megnehezítik azok felismerését.

Jeff Hancock, az amerikai  Cornell Egyetem docense többek között a mobiltelefonon és a különböző online felületeken folyó kommunikációt vizsgálja. A TED konferenciasorozatának keretében tartott előadásában a megtévesztés három új, digitális formáját emelte ki:

1. Komornyikok: "Bocs, hogy nem válaszoltam korábban. Lemerült az akksim." - szól az SMS, miközben a telefonunk akkumulátora él és virul, térerő is van, csak egyszerűen nem akaródzott abban az adott pillanatban reagálnunk az illető megkeresésére. "Bocs, dolgom van, mennem kell," - írjuk a chaten, mikor semmi dolgunk, csak egyszerűen unjuk már a másik társaságát.

Hogy ezek miért komornyikok? Mert magunk helyett küldjük őket magyarázkodni az ajtóban toporgó vendéghez, aki távollétében mit se tud a valós helyzetről, arról, hogy épp hol vagyunk, kivel vagyunk, mit csinálunk. A komornyik egyfajta ütköző köztünk és a másokkal történő érintkezés között. Furcsa, de ezeknek a technológiai sajátosságokból (könnyű félreérthetőség, fizikai távolság, stb.) eredő hazugságoknak a hátterében ott van a másikkal való kapcsolat fontossága, a törődés jelzése, csak valamilyen okból (pl. udvariasság, szégyen, a másik vagy a magunk védelme, stb.) mégis ferdítünk. 

2. Zoknibáb: Az online hazugságoknak ez a fajtája az identitásváltásról szól. Például akkor találkozunk vele, amikor valaki álnéven a saját munkáját dicséri különböző felületeken. 

3. Kínai nethadsereg: Hasonlít az előzőhöz, csak nagyobb formátumú. A manipulált kampányok (astroturfing) bérkommentelői, a különböző vélemények, ajánlások, hozzászólások fizetett tartalomgyártóinak a serege tartozik ide, akiket mind a versenyszféra, mind a politika nagy előszeretettel alkalmaz. A közvélemény manipulálása, a propaganda a feladatuk. 

Az internet névtelenséget, anonimitást biztosító szegletei Hancock szerint is egyértelműen kedveznek a megtévesztésnek, de mi a helyzet az ismerőseinkkel? Mikor vizsgálati alanyoknak egy héten át naplót kellett vezetni a beszélgetéseikről, a hazugságaikról és a használt médiumokról, kiderült, hogy e-mailben hazudtak a legkevésbé és telefonban a leginkább (annak ellenére, hogy a telefonnál a hang segítheti a megtévesztés leleplezését).

Közösségi oldalak adatlapjai és kommunikációs stílus

Gyakran felvetődik, hogy a Facebookon és a többi közösségi oldalon önmagunk idealizált képét mutatjuk be, és nem az igazi személyiségünket. Ezt 2009-ben vizsgálták 236 német és amerikai egyetemista bevonásával. Egyrészt kitöltöttek egy személyiségtesztet, másrészt megadtak egy leírást az ideális önmagukról ("Írd le, hogy legszívesebben milyen lennél!"), továbbá független megfigyelők értékelték őket az adatlapjaik alapján. Ez utóbbi értékelések közelebb álltak a személyiségtesztek eredményeihez, mint az ideális énről szóló leíráshoz. Vagyis inkább hihetünk egy közösségi oldalon létrehozott profilnak, mint az adott illető saját ideális énjéről adott leírásnak. Tehát feltevésünk a közösségi oldalak felhasználóinak önidealizálásáról csak korlátozottan érvényes.

Ám az adatlapokon túl a kommunikációs stílusokat is elemezték már abból a szempontból, hogy a megtévesztés milyen formáival járnak együtt. Jean D.M. Underwood és munkatársainak kutatása (2010) szerint az aktív felhasználók (az alanyok itt is egyetemisták voltak) három alapvető csoportját különböztethetjük meg az interakcióik stílusa alapján. Az önreklámozókat (broadcasters), a kapcsolatápolókat (communicators) és azokat, akik mindkét csoportba besorolhatóak. Mind a három csoportban megvan a maga helye a megtévesztésnek. A kapcsolatápolók interakciós stílusa a közösség összetartásának az erősítése érdekében megengedően viszonyul a közösség javát szolgáló, mások számára ártalmatlan "udvariassági" füllentésekhez, míg a többiek az önreklámot, az énfelnagyítást elősegítő formáit alkalmazzák a megtévesztésnek, felnagyítják fontosságukat, eltúlozzák teljesítményeiket és képességeiket, legfőképp saját érdekeiket szem előtt tartva.

Az önéletrajzok és a LinkedIn hitelessége

Többek között a magas tét (pl. egzisztencia) és a versengés miatt sűrűn fordulnak elő hazugságok az önéletrajzokban, álláspályázatok anyagaiban. Tavaly 119 egyetemistának vagy egy hagyományos önéletrajzot vagy egy nyilvános LinkedIn-profilt vagy pedig egy privát LinkedIn-profilt kellett készítenie. Korábban egyik résztevő se regisztrált még az oldalon. Egy állás megszerzéséért versenyezették őket, és a hazugságok előfordulási aránya mindegyik életrajzi formátumban hasonlóan alakult, viszont a munkaadók számára fontos dolgokban (pl. munkatapasztalat, korábbi munkahelyen betöltött felelősségi körök, elsajátított készségek) a mindenki számára nyilvános közösségi oldalra feltöltött adatok közelebb álltak a valósághoz. Ellenben az érdeklődési köröket és a hobbit taglaló részeknél a hagyományos életrajz bizonyult őszintébbnek. A kutatók szerint azért, mert ez utóbbiak valóságtartalmának jóval nehezebb utánajárni egy szakmai portálon. A megkérdőjelezhető hitelesség miatt sok munkáltató nem is a szakmai oldalakon,  hanem más közösségi oldalakon (Facebook, Twitter, stb.) kezdi (és sokszor fejezi is be gyorsan) a tájékozódást a pályázókról.

Társkereső oldalak

Hancock és munkatársa (Catalina Toma) társkereső oldalak 80 felhasználójának néhány mérhető, ellenőrizhető tulajdonságát (magasság, súly, életkor) vetették össze azzal, amiket adatlapjaikon állításuk szerint megadtak. A férfiak például rendre kb. két centiméterrel "felfele kerekítették" testmagasságukat, szóval csak épp annyira, hogy egy esetleges randi esetén azért ne legyen feltűnő az eltérés. Sokan hazudtak, de csak egy kicsit. 

Egy erre a célra kidolgozott számítógépes program segítségével a társkeresők személyleírásaiban az online megtévesztés néhány nyelvi jelét is beazonosították. A hazugok például kerülték azokat a témákat, melyekben nem mondtak igazat az adatlapjukon. Ha a súlyukról hazudtak, nem használtak ételekkel kapcsolatos szavakat, ha a fotójuk nem fedte a valóságot, akkor inkább a munkájukról vagy egyéb teljesítményeikről írtak a leírásokban, elterelve a figyelmet a külső megjelenéssel kapcsolatos ferdítésről. A hazugok eleve kevesebbet írtak magukról, csökkentve a lelepleződés esélyét. Továbbá tartózkodtak a negatív érzelmek kifejezésétől, attól, hogy netán negatív színben tűnnek fel valamilyen tekintetben.

A számítógép elemzéseivel összehasonlítva az emberek rosszabb eredményt értek el a hazugságok leleplezésében. Például a leírások őszinteségét szinte kizárólag a leírás hossza alapján ítélték meg. A személyes névmásokra viszont hibásan támaszkodtak. A többes szám első személyben (Mi ...) írott (író és olvasó közösségét megteremteni akaró) szöveg nagyobb bizalmat keltett bennük a többes szám második személyben (Ti ...) írottnál, és pont ez a hibás megérzésünk az egyik olyan nyelvi sajátosság, amit a hazugok előszeretettel ki is használnak. 

Az online hazugságok leleplezésének néhány szempontja

Susan Krauss Whitbourne, a Massachusetts - Amherst Egyetem pszichológia professzora összegezte blogjában a kutatások alapján az online megtévesztés leleplezésének legfontosabb szempontjait:

1. A leírás hossza: Minél hosszabb, minél részletesebb egy leírás, minél összetettebb egy adatlap, annál valószínűbb, hogy őszinte is egyben.

2. Következetesség: Nem árt, ha az adatlap különböző részei nem mondanak ellent egymásnak, illetve, hogy az az adott személyről az interneten fellelhető egyéb tartalmak is egy irányba mutatnak.

3. Érzelmek: A negatív érzelmek kerülése megtévesztésre utalhat. A valószínűtlen mértékben pozitív kép valószínűleg tényleg valótlan.

4. Személyes névmások: A "mi" túl gyakori használója azt szeretné, hogy hozzá közelebb érezd magad, de a valósághoz nem feltétlenül.

Mindezek után úgy tűnik, pusztán az, hogy a beszélgetőpartner nem lát minket, még nem feltétlenül jelenti, hogy hazudni fogunk, vagy hogy többet hazudunk ilyenkor. Már csak azért se, mert az interneten, de akár a telefonunkban is digitális nyomokat hagyunk magunk után. Mint láttuk, egyre fejlettebb számítógépes algoritmusokkal válnak elemezhetővé a megtévesztés nyelvi jelei, így a digitális hazugságaink identitásunk online visszakereshető részét fogják képezni. 

A bejegyzés trackback címe:

http://soulbook.blog.hu/api/trackback/id/tr125170717

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hazudsz, ha tudsz? 2013.04.02. 20:52:02

Feltevésünk a közösségi oldalak felhasználóinak önidealizálásáról csak korlátozottan érvényes.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.