Az internetes zaklatás újfajta megközelítéséhez is hozzájárulhatnak a hősiesség pozitív példáinak felmutatását szorgalmazó, egyre népszerűbb kampányok és pszichológiai irányzatok. Tragikus esetekkel, felkorbácsolt közhangulatot meglovagolni szándékozó, ijesztgető kinyilatkoztatásokkal éppen elégszer találkozhatunk. Arról már kevesebbet beszélünk, hogy a zaklatás észlelésekor mi magunk is közbeléphetünk, és a gyerekeket is erre nevelhetjük. Az online erőszak következményei komolyak, de ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az esetek javarészt a való élet zaklatásainak kiegészítő részét képezik.

Illusztráció: Daily Mirror

Az internetes zaklatás (cyberbullying) többféle társas viszonylatban megjelenhet. Történhet tanár és diák, tanár és szülő közt, munkahelyen vagy párkapcsolatban, de legtöbbször a fiatalok kortárs bántalmazásával összefüggésben beszélünk róla, és a kutatások is leginkább erre a területre fókuszálnak.

A névtelenség, a fizikai távolság, az azonnali információközlés és a nagy nyilvánosság elérésének a lehetősége az internetnek azok a sajátosságai, melyek alkalmas eszközzé teszik mások nyilvános arculatának a megtámadására úgy, hogy a támadónak tette következményeivel nem is kell közvetlenül szembesülnie. A leggyakoribb helyszíneken, a csevegőprogramok és a közösségi oldalak felületein ráadásul megfigyelőként sok szempár figyelmét feltételezzük egy adott pillanatban, így könnyen lerázható magunkról a beavatkozás felelőssége. Nem a mi dolgunk, majd más segít, biztos megoldódik a helyzet magától, csak játszanak a fiatalok.

Mi is történik az internetes zaklatáskor? Zaklató, bántó üzenetek küldése, posztolása; kiközösítés valamilyen online tevékenységből; megalázó fotók, rosszindulatú pletykák terjesztése; megbélyegzés vagy viccelődés a másik gyengeségein.

Ha az előző évek néhány kutatását nézzük, mindennek hátterében főként közösségen belüli helyezkedés, az alkalmazkodás kikényszerítése, barátért vagy barátnőért folyó versengés áll. Az is gyakori, hogy a résztvevők jó ismerősök, barátok, volt barátok vagy korábbi párkapcsolat tagjai, így biztosított az áldozat legsebezhetőbb pontjának az ismerete.

Lányok nagyobb valószínűséggel válnak áldozattá, mint a fiúk, nem heteroszexuális fiatalok inkább, mint heteroszexuális társaik. Az elkövetők esetében ellentmondó eredmények vannak. A hagyományos zaklatásnál a fiúk nagyobb valószínűséggel elkövetők, viszont az online eseteknél egyes kutatások szerint a lányok felzárkóznak és hasonló eséllyel válnak elkövetőkké.

Dan Olweus, a Bergeni Egyetem pszichológusa 40 éve foglalkozik a fiatalok körében előforduló zaklatások témájával. Az Amerikai Pszichológiai Társaság tavaly nyári, 120. alkalommal megrendezett éves konferenciáján több, nagy mintán elvégzett amerikai és norvég felmérésre hivatkozva ismertette a szakmai közönséggel, hogy az internetes zaklatás jóval ritkább, mint a hagyományos, és egyelőre nagyon kevés tudományos eredmény támasztja alá, hogy az előző öt-hat évben nőtt volna a gyakorisága. Az internetes zaklatásban érintettek 80-90 százalékának része van hagyományos zaklatásban is.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az online eseteket alá kell becsülni, hiszen a következmények hasonlóan súlyosak lehetnek. Csökkenő iskolai teljesítmény, hiányzások, depresszió, alacsony önértékelés, szorongás, öngyilkosság gondolata, öngyilkossági kísérlet fordulhat elő. Az viszont nem tisztázott, hogy ezekhez milyen arányban járulnak hozzá a zaklatás online és offline formái. 

Magyar felmérés is megerősíti, hogy a zaklatók/áldozatok kisebb hányada részese online vagy online is történő zaklatásnak a tisztán hagyományos esetekhez képest. Az 1000 magyar fiatal (9 -16 év) megkérdezésén alapuló, 2011-es EU Kids Online II. eredményei szerint az idősebbek, az alacsony státuszú,  csonka családban nevelkedők nagyobb eséllyel lesznek részesei áldozatként vagy elkövetőként a zaklatás internetes formáinak. Amire érdemes odafigyelni, hogy akik korábbi internetes zaklatás elkövetőinek vallották magukat, azok majdnem fele egyben áldozat is volt már valamikor.

Az internetes zaklatás eseteinek a kezeléséhez újfajta kapaszkodót adhat a pszichológia hétköznapi hősök felé forduló, fokozódó figyelme (pl. Philip Zimbardo, Dana Klisanin projektjei), ami bizonyára a pozitív pszichológia egyre népszerűbb irányzatának köszönhető. Sokat hallunk a technológia negatívumairól, online agresszióról, cyberbűnözésről, cyberháborúról, de a hősökről szinte alig, pedig szép számmal vannak követendő példák (jó ügyekért, szenvedőkért interneten kiálló emberek és szervezetek). A világháló hétköznapi hősei példaként állíthatóak gyerekeink elé, akik az internetes heroizmus viselkedési mintáival felszerelkezve könnyebben küzdhetnének meg a zaklatásokkal is.

Dana Klisanin pszichológus a leglelkesebb népszerűsítője a digitális hős archetípusának. Okostelefonra letölthető játékot is kifejlesztett, melyben próbára tehetőek a digitális hős szuperképességei. Meghatározása szerint digitális hős az a személy, aki a technológiai eszközöket más emberek javára, állatok vagy a környezet védelmére aktívan használja. Amit tesz, az a digitális hősiesség. Klisanin több mint 100 millióra becsüli a cyberhősök számát, többségükről nem is tudunk, mert kevés figyelmet kapnak. A 14 éves Julia Bluhm esetét említi példának, aki azért indított online petíciót, hogy kedvenc tinimagazinjában havonta legalább egy olyan fotót közöljenek, ami manipulálatlanul mutat be egy átlagos tinit. A 84 ezer aláírónak köszönhetően a lap végül úgy döntött, hogy a továbbiakban egyáltalán nem kozmetikázza a modelljeiről készült fotókat. 

Idén a magyar Médiaunió Alapítvány kampánya szintén az ismeretlen hétköznapi hősök megtalálására buzdít. Remélem, hogy a digitális hősiesség mintái is megjelennek majd választott példaképeink eszköztárában.