Pontosan egy hete lehet jelentkezni a Való Világ legújabb, RTL II-n induló hatodik szériájába. A tavaly februárban zárult VV5-tel foglalkozó kutatás megállapításai szerint a műsorról véleményt alkotó nézők és nem nézők a szórakoztatás mellett (egyébként a műfaj nemzetközi trendjeinek megfelelően) kreatívabb, a szereplők és a társadalom iránti felelősségérzetet tükröző feladatokat, kevésbé manipulált, átlátható körülmények között zajló játékot várnak a műsor készítőitől.

Illusztráció: ESL Podcast Blog

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által szervezett VII. Nemzetközi Médiakonferencián előadóként kicsit szögre akasztottam a közösségi oldalakat, de ettől függetlenül azért hallgatóként jó pár előremutató, érdekes és profi előadással találkoztam a témában (pl. Veszelszki Ágnes: A közösségi média hatása a fiatalok nyelvhasználatára, Dr. Aczél Petra: "Iskolatévé" 2.0" - az oktatási tartalmak új műfajai, Tari Annamária: Örömkeresés az online térben. Az intim szféra átalakulása a fiataloknál). A pénteki saját előadásban most mégis egy olyan valóságshow-kutatást ismertettem, melynek részt vettem az előkészítő munkálataiban, és az eredményeket ismertető könyv néhány fejezetében társszerzőként működtem közre. 

Zsolt Péter médiaszociológus kapott tavaly megbízást dr. Bodonovich Jenő média- és hírközlési biztostól egy, a Való Világ 5 befogadását, nézői attitűdjeit vizsgáló és műsorkészítőknek szóló nézői ajánlásokat összegyűjtő kutatás elvégzésére. A cél egyrészt az volt, hogy rendelkezésre álljon egy, a műsorkészítők által is hasznosítható, a nézettségi adatoknál informatívabb visszajelzés, amiből fény derülhet a műsor társadalmi elfogadottságára, akár a műsort nem néző személyek véleményére is. Másrészt egy pedagógiai helyzet, a demokratikus vitaszituáció (deliberatív közvélemény-kutatás) befogadást meghatározó, a médiafogyasztást tudatosabbá tevő, attitűdöket befolyásoló erejét szerettük volna mérni.

A VV5 sugárzását követően összesen 20 fókuszcsoportos beszélgetésre került sor 156 résztvevővel. A 6-8 fős csoportokban a meghívottak ismerték egymást, hasonló korcsoportba tartoztak (9-től 60 felettiekig) és az önbevalláson alapuló társadalmi helyzete is azonos volt a csoporttagoknak (átlagos vagy az alatti/átlag feletti). A résztvevők egyik fele aktív (rendszeres vagy gyakori) néző, míg a másik fele a show-t ritkán vagy egyáltalán nem néző személy volt. Őket ültettük szembe egymással a beszélgetések során. 

Az ülések elején és végén kérdőívben kérdeztünk rá a nézési gyakoriságra/szándékra és a beköltözési hajlandóságra, valamint 8 darab öt fokozatú attitűdskálán kellett bejelölni, hogy bizonyos dimenziók mentén (kedvel ... nem kedvel, barátságos ... barátságtalan, tanulságos ... haszontalan, stb.) miként vélekednek résztvevőink a műsorról. A forgatókönyv részét képezte egy 25-30 perces, videóbejátszásokkal tarkított szakértői előadás a VV5 pszichológiai és strukturális sajátosságairól, mely után a szakértő szerepére felkért munkatárs (egy tanár vagy a kutatásvezető) távozott a teremből. Egy értéksemleges módon irányított beszélgetés következett, ahol mindenki elmondhatta a véleményét a villában látható konfliktusokról, a szereplők személyiségéről, arról, hogy miért nézik/nem nézik a műsort, miért költöznének/nem költöznének be a villába, illetve, hogy szerintük milyen hatást gyakorol rájuk a műsor, milyen hatást gyakorolna a beköltözés rájuk, illetve egy általuk kedvelt és egy kevésbé kedvelt személyre. A vita végén egy rádióbejátszásban megismerkedtek a műfaj legújabb trendjeivel.

Az ötletelés szakaszában a fókuszcsoport vezetője műsorkészítőknek szóló ajánlásokat kért a műsorral kapcsolatban. Közöltük, hogy ezeket hivatalos helyekre is továbbítani fogjuk. A gyerekeknek azt kellett elképzelniük, hogy királyságban élnek, és a királynak kell változtatási javaslatokat adniuk.

A beszélgetések elején és végén felvett kérdőív lehetőséget adott az esetleges attitűdváltozások mérésére, de a kilenc éveseket leszámítva nem tapasztaltunk nagyobb mértékű módosulást, a legjellemzőbb az enyhe elmozdulás volt, nem csak a műsor elutasításának, de elfogadásának az irányába is. A nem nézők további érvekkel gazdagodtak azzal kapcsolatban, hogy miért nem nézik, a nézők viszont tudatosabbá váltak, figyelmük fókusza bővült, a valóságshow egyre több aspektusa kezdte érdekelni őket.

A nézői ajánlások begyűjtése arra világított rá, hogy a VV5 leginkább elkötelezett nézői, különösen a gyerekek és az alacsonyabb társadalmi helyzetben lévő fiatalok körében gondolják, hogy a műsor úgy jó, ahogy van, a változtatás a szórakoztatás és az érdekesség rovására menne. A javaslatok egyik iránya pedig pont ezeket növelné, például azzal, hogy kizárólag a nézőkre bízná a párbajra való jelölést, vagy az egész műsorfolyam végére tolná a kiszavazást. Szívesen beköltöztetnének párokat, különböző társadalmi csoportok, foglalkozások képviselőit, idősebbeket, politikusokat, korábbi szériák nyerteseit.

Egy másik irány a műsor korrektségét, tisztaságát erősítené azzal, hogy átláthatóbbá tenné a szavazást (SMS-ek), az egyes adások előtti beharangozókban pedig nem feltétlenül a negatív megnyilvánulásokat emelné ki a figyelem felkeltése érdekében.

Számos morális fejlődést célzó javaslat fogalmazódott meg a nézői ajánlásokban. Mérsékelnék a szereplők bezártságát, több kapcsolatot engednének a külvilággal, tévénézést és politikai témákat is engedélyeznének, jobban tiszteletben tartanák a szereplők intim szféráját.

Még több kreatív, proszociális jellegű feladatot adnának a villalakóknak. Ezzel valójában nyitott kapukat döngetnek a résztvevőink, hisz az előző két szériában már volt ilyenekre példa (rendőrhét, iskolai hét, parlamentáris napok, adománygyűjtési kampány, látogatás állatmenhelyen, táncverseny, stb.), emellett a valóságshow-k alakulásának nemzetközi tendenciái is azt mutatják, hogy nem csak a klasszikus realitykbe (Big Brother, Való Világ) szivárognak be hasonló tevékenységek, de önálló műsorok sora indul a lényegében közszolgálati jellegű, önfejlesztésre oktató, jótékonykodó tematikákban (házépítés, lakásfelújítás, főzés, nevelési tanácsadás, kertépítés, stb.). 

Sokan panaszkodtak a korábbi VV-k szereplőinek műveltségi szintjére, pszichés instabilitására, így értelemszerűen vetődött fel, hogy a beválogatásnál fokozottan kellene figyelni hasonló szempontokra, hogy a játékosok ne csak a szereplés lehetősége miatt, hanem valamilyen magukkal hozott adottságukban, tehetségükben már eleve tűnjenek ki az átlagból. Ha pedig bent vannak, akkor előnyükre változzanak, ne csak unatkozva "élvezzék" a luxuskörülményeket, hanem dolgozzanak, fejlődjenek. Ennek egyik szélsőséges megnyilvánulása volt az a javaslat, mely szerint plázacicákat kellene összegyűjteni és dolgoztatni a villában.

A kutatás tapasztalatai között nagy hangsúllyal jelent meg, hogy a fiatalabbak szinte ki voltak éhezve a témáról folyó beszélgetésre, vitára. Arról számoltak be, hogy érdekesnek és hasznosnak találták a csoportos megvitatást, élvezték, hogy elmondhatták a véleményüket, és megismerhették mások nézőpontját. Állításuk szerint az iskolai oktatás keretein belül ilyesmiről hasonló formában nem esik szó.

Ha neked is lennének a valóságshow-kat szórakoztatóbbá, korrektebbé vagy morálisan elfogadhatóbbá tevő javaslataid, akkor ne habozz, szólj hozzá a témához!

A kutatásról részletesen beszámoló "Hírnév! Jólét! VV! - Képernyő- és valóságshow-kutatás" című kötet könyvtárakban, valamint a média- és hírközlési biztos hivatalán keresztül elérhető. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által támogatott kutatásra dr. Bodonovich Jenő  média- és hírközlési biztos adott megbízást, a kutatás vezetője Zsolt Péter volt. Fókuszcsoport-vezetőként működtek közre: Novák Zoltán, Puss Máté, Szigetvári Katalin, Szirbik Gabriella, Varga Zsóka. Háttértanulmányt írt, anyaggyűjtést végezte: Nagy Gergő