Köszönj el a FOMO-tól, és élvezd a pillanatot!

2016. április 22. - gergonagy

Amikor szeretnénk eldönteni, hogy milyen programot válasszunk estére vagy a hétvégére, és közben zúdulnak ránk az ismerősök posztjai a közösségi oldalakon arról, hogy ők éppen mit csinálnak, hova készülnek, akkor a lehetőségek kavalkádja nem csupán megnehezítheti a döntést, de nagy eséllyel meg is bánhatjuk utólag a választott opciót. Betoppan életünkbe a FOMO, és aggódni kezdünk, hogy a többiek sokkal érdekesebb és izgalmasabb élményeket élnek át, mint mi. Elképzeljük, milyen jól szórakoznak, miközben mi egy parkban sétálgatunk egyedül, vagy otthon ücsörgünk egy könyv mellett, mert éppen ahhoz volt kedvünk.

bkgff_final10_003_bkgff_final10_008_img_7368.jpgFotó: Nagy Márton (Marton Nagy Photo)

Pedig arra az örömre is összpontosíthatnánk, amit az egyedüllét és a közösségi felületektől való ideiglenes megválás jelent. Amikor nem érdekel, hogy másokkal éppen mi történik, és mi sem érzünk kényszert arra, hogy másokat tájékoztassunk a tevékenységeinkről. Néha tudatosan felmenthetjük magunkat az üzenőfalról hömpölygő társas nyomás alól, és a fojtogató FOMO helyett nyugodt szívvel választhatjuk annak ellentétét, a JOMO-t.

A FOMO (Fear of Missing Out) markában


A FOMO-ról korábban már írtam itt a blogon, nyilatkoztam a HVG Campus Plusz 2015 kiadványának, illetve Tari Annamáriával együtt igyekeztünk tisztázni a fogalmat a Nők Lapja Psziché márciusi számában.  A híres oxfordi angolszótár (Oxford English Dictionary) online változatába 2013-ban bekerült betűszó röviden az attól való szorongást takarja, hogy kimaradunk valamilyen érdekes, izgalmas társas eseményből, amiben mások részt vesznek. Ez pedig ma leginkább a közösségi oldalakon derülhet ki az ismerősök tevékenységének a követése közben.

inconnu_fest_3-1024x819.jpgIllusztráció: inconnu (by Ilenia Madelaire)

Az érzés összefügg az aggodalommal, hogy netán rossz döntést hoztunk arról, hogy hogyan töltsük el az időnket. Fontos tehát kiemelni a döntéshozatal és a megbánás szerepét. Azért is érdemes ezt megtenni, mert a FOMO születésének eredetileg semmi köze nem volt a közösségi oldalakhoz.

Egy fogyasztói viselkedéssel és marketinggel foglalkozó szakember,  Dan Herman figyelte meg először 1996-ban (tehát jó pár évvel a Facebooknak és társainak a megjelenése és térnyerése előtt), majd 2000-ben írt róla egy tanulmányban. A fogyasztók körében végzett fókuszcsoportos kutatások és mélyinterjúk során sok alany számolt be arról a félelméről, hogy mivel nem képesek élni az összes rendelkezésükre álló választási lehetőséggel, lemaradnak arról az örömről, amit azok kihasználása esetleg nyújtana. Vagyis egy döntést követően inkább arra koncentrálják a figyelmüket, amiről lemaradtak, nem pedig arra, amit döntésük eredményeként szereztek.

Herman ezután kezdte el kutatni a FOMO-t, mint társadalmi, kulturális jelenséget, amit szerinte a fejlett országok lakóinak 70 százaléka megtapasztal élete során, és amit ő elsősorban a márkahűség csökkenésében tartott központi jelentőségűnek. Az általa leírt félelemérzetet egyébként számos reklám és marketingkampány igyekszik tudatosan meglovagolni, mikor döntéseink későbbi megbánásának a lehetőségével ijesztget minket.

A felszabadító JOMO (Joy of Missing Out)

Egyrészt tehát ismerőseink aktivitásának hála a közösségi oldalakon gazdagon sorjáznak a rendelkezésre álló társas programok, események. Másrészt el kell döntenünk, hogy mi mivel töltsük az időnket. Az egyedüllétet választjuk, vagy mások társaságát? Ezt a bulit választjuk, vagy egy másikat? Esetleg inkább egy koncertet? Mi van, ha később megbánjuk, hogy azt választottuk? És bumm, megérkezett a FOMO!!!

450_136283703366.jpgFotó: Biokinetic 

Egy Anil Dash nevű blogger, vállalkozó a fia születése után egy időre visszafogta online és offline aktivitását, és felfedezte, hogy ezt ő mennyire élvezi. Egyáltalán nem érezte, hogy bármiből is kimaradna. Ő írt először a blogján 2012-ben a JOMO-ról, ami a FOMO-val ellentétben egyelőre még egy szótárban se szerepel.

A JOMO az, amikor egyszerűen csak tudatosan élvezzük azt tevékenységet, amihez az adott pillanatban és az adott helyen kedvünk van, mások (többek között a közösségi oldalakon közvetített) tevékenységétől függetlenül. Amikor belemerülünk egy jó könyvbe, sétálunk a vízparton, megfürdetjük a gyereket, elterülünk a heverőn egy tál popcornnal, megnézünk egy filmet, miközben nem érdekel, hogy mások éppen hol, és mivel töltik az idejüket.

21671652263_311172efe2_z.jpgFotó: flickr/Loren Kerns

A FOMO szorongása részben az önbizalom hiányáról szól. Életünknek egy olyan oldalát igyekszünk megmutatni, ami irigylésre méltó. Ezzel együtt meg akarunk felelni az elvárásoknak, tartozni akarunk valahová, és nem az motivál minket, hogy felfedezzük, kik is vagyunk valójában.

A JOMO ezzel szemben a kikapcsol(ód)ást, a magabiztosságot, az autonómiát, a világhoz való közvetlen, és nem képernyőn keresztül történő kapcsolódást jelenti. Az egyedüllét (nem a magány!) élvezetét távol az e-mailektől, SMS-ektől, a közösségi felületektől. Gyakran, miközben a közösségi oldalaktól várjuk, hogy lekössenek minket, és elismerést szerezzünk rajtuk keresztül, olyan offline élményekből maradunk ki, amik megteremthetnék az igazi kapcsolatot saját magunkkal és másokkal.

4693764031_4517a274e5_z.jpgFotó: flickr/Vasile Cotovanu

Nem csak a Facebooktól távol eltöltött idő a fontos, hanem az is, hogy tudatosan élvezni tudjuk azokat a alkalmakat, mikor egyedül vagyunk, és nem foglalkoztat minket, hogy mások hol és mit csinálnak éppen. Az egyedül eltöltött pillanatok, az álmodozás, de még az unatkozás is számos kutatás szerint kreatív ötletek születéséhez, új célok kitűzéséhez vezethet.  

FOMO JOMO
bekapcsolt állapotban kikapcsolt állapotban
négy fal között szabadban
mások ítéletére támaszkodó magabiztos
függő független
online kapcsolati háló offline kapcsolati háló
passzív aktív
elképzelt létező
zajos békés
benyomást kelt szemlélődik

 

Hogyan növeljük a JOMO és csökkentsük a FOMO szintjét?

- Tudatosan éljük meg, és élvezzük  azokat a pillanatokat, mikor éppen nincs a közelünkben számítógép vagy telefon!

- Rendszeresen töltsünk el kis időt egyedül! Üldögéljünk csendben valahol 10 percig, sétáljunk egyet, olvassunk könyvet a parkban!

- Iktassunk be internetmentes órákat a hétköznapokba (pl. lefekvés előtt és felkelés után), próbáljunk ki egy technológiamentes napot!

- Jelöljünk ki technológiamentes zónákat a lakásban, a munkahelyen!

- Ha számítógépen dolgozunk, lépjünk ki közben a közösségi oldalakról és az e-mail fiókunkból!

- Sportoljunk, fordítsunk időt olyan lazító tevékenységekre, mint a jóga vagy a meditáció!

- Az okostelefonokat és a közösségi oldalakat kezeljük a helyükön: Mi irányítsuk őket, és ne ők minket!

Ha jól megy az angol, és kíváncsi vagy, hogy mi jellemzőbb rád, a JOMO vagy a FOMO, akkor töltsd ki a Buzzfeed tesztjét ITT!

A bejegyzés trackback címe:

https://soulbook.blog.hu/api/trackback/id/tr58586214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.