Hétfőn startol a nemzetközi Képernyőmentes Hét (Screen-Free Week, SFW), amit évente rendeznek a Reklámmentes Gyermekkorért Kampány keretében. Az USA-ban már 20 éve működő program során gyerekek, családok, iskolák, könyvtárak és egyéb közösségek kötelezik el magukat amellett, hogy hét napra felfüggesztik a szórakozás digitális formáit, és helyette nagyobb teret szentelnek az igazi "kikapcsolódásnak", vagyis a közös játéknak, olvasásnak, álmodozásnak, alkotásnak, a természet felfedezésének, a családdal, barátokkal eltöltött időnek. Az akcióban útmutatókat és ingyenesen letölthető szervezői készletet biztosítanak külön az otthoni, az iskolai és a közösségi vállalások, programok tervezéséhez, megszervezéséhez.
Még 1994-ben vetette fel Henry Labalme és Matt Pawa egy olyan országos szervezet ötletét, mely a tévézéssel töltött idő csökkentését tűzte ki célul. A TV Turnoff (TV Kikapcs) néven indult kezdeményezésük egyre népszerűbbé vált, 1996 után egyre csak nőtt a támogatók és a szervezők száma, gyerekek milliói és családjaik váltak résztvevővé, számos jelentős egészségügyi és oktatási szervezet is csatlakozott. Egyre nagyobb teret kaptak a médiában, elsősorban a nyomtatott sajtóban és a rádióadókon. Mivel a rendelkezésre álló, képernyővel ellátott médiaeszközök száma azóta egyre csak bővült, így a mozgalom kiterjesztette hatókörét a tévén túl a digitális eszközökre is.
A kezdeményezők abból a megállapításból indulnak ki, hogy a gyerekek ma túl sok időt töltenek képernyők, monitorok előtt, ami káros hatással van rájuk. Valójában az iskoláskorúak több időt töltenek médiahasználattal (tévézéssel, videójátékokkal, számítógépekkel és mobileszközökkel), mint más egyéb tevékenységgel az alvást leszámítva. A túlzásba vitt használat pedig összefügg a gyengébb iskolai teljesítménnyel, a gyerekkori elhízással, az alvásproblémákkal és a figyelemzavarral.
De nem kizárólag a gyerekek számára mutatkozhatnak meg a Képernyőmentes Hét előnyei. Sokszor a szülőket is éri kritika gyermekeik részéről, hogy állandóan a laptoppal vagy okostelefonnal vannak elfoglalva, így nem jut elég idő és figyelem rájuk. Hogy a kütyümentes hétből milyen hasznunk származhat mindannyiunknak, arról Victoria L. Dunckley pszichiáter írt nemrég blogjában:
A képernyők előtt töltött idő befolyásolja a hangulatunkat, a gondolkodásunkat és a viselkedésünket azáltal, hogy megváltoznak az agyunkban zajló kémiai folyamatok, az alvásminőség, a stresszhormon szintje, a vér áramlása. Tehát akár egyetlen képernyőmentes hét alatt is észrevehetően javulhat:
1. Az alvás - Mivel csökken a stresszhormon, nő a melatonin szintje, és inkább természetes, mint mesterséges, túlságosan világos fények érik szemünket.
2. A hangulat - Mert szabályozottabbá válik. Kiegyensúlyozottabbak lesznek az agyi kémiai folyamatok, a dopamin- és a szerotonin-szint. Az érzelmek szabályozásáért felelős agyterület (frontális lebeny) vérellátása javul.
3. A viselkedés - Együttműködőbbek, összeszedettebbek leszünk a "harcolj vagy menekülj" válaszreakció mérséklődésének és a frontális lebeny (koncentrációért, feladatmegoldásért, kontrollért felel) fokozottabb vérellátásának köszönhetően.
A saját közérzetünkön túl kapcsolataink is gazdagodhatnak. A gyerekek mintát kaphatnak szüleiktől a tudatosabb médiahasználatra, a közös tevékenységgel töltött idő pedig jót tesz az egészséges szülő-gyerek kapcsolatnak.
Akik gondban lennének a képernyőket helyettesítő tevékenységek kitalálásakor, azoknak külön listával készültek a szervezők. Javaslataik között szerepel többek között rádióhallgatás, levélírás, rajzolás, kertészkedés, olvasás, úszás, bábozás, süteménysütés, kirándulás, kártyázás, állatkerti látogatás, bringázás.
A rövidebb ideig tartó médiamegvonás témájában egyébként már több kísérletet végeztek. Az egyiknek saját honlapja is van. A Marylandi Egyetem hallgatói körében végzett vizsgálatból leginkább azt emelte ki a média annak idején, hogy drog- és alkoholfüggőséghez hasonló tünetekről számoltak be a diákok a 24 órás önmegtartóztatás után. Magányosnak, világtól és ismerőseiktől elszigeteltnek érezték magukat a technológiai eszközök nélkül. Más társaik ugyanakkor számos "újfajta" pozitív élményről meséltek. Több időt és hatékonyabb módon tudtak a tanulásra fordítani, jobban figyeltek az órákon és jobb eredményeket értek el. Többet voltak a szeretteikkel, és jobban élvezték a közösen töltött időt. Egészségesebben étkeztek, együtt főztek másokkal. Sportoltak, barátokkal találkoztak, beszélgettek. Elkezdték észrevenni a körülöttük lévő világot, például a fülhallgató hiányában elkezdtek felfigyelni a madárcsicsergésre.
Egy másik tanulmányban túrázók csoportjait vizsgálták, akik 4-6 napig járták a természetet úgy, hogy semmilyen technológiai eszközt nem vihettek magukkal. A túrázók a természetjárást követően jobban teljesítettek a kreativitást és problémamegoldást mérő teszten, mint azok, akik nem túráztak. (Itt valójában problémát jelent, hogy túrázókat csak nem túrázókkal hasonlítottak össze, mert így nehéz elkülöníteni a túrázás és a technológia hatását. Maximum az a következtetés vonható le, hogy a természetben, mozgással, társaságban eltöltött idő és a médiaeszközök hiánya együttesen valamilyen mértékben összefüggött a kreativitás növekedésével.)
Habár nálunk nem különösebben ismert a Képernyőmentes Hét, programok és események se várhatóak, azért a saját életünkben, a családunkban akár csak egyetlen napra is kipróbálhatjuk, milyen érzés nem bekapcsolni a számítógépet, ha épp nem kell dolgoznunk, tanulnunk rajta, vagy félretehetjük a táblagépet, ha épp a barátokkal is társasjátékozhatunk helyette. Próbáljuk ki, és figyeljük a hatását!
Ha a saját képernyőmentes heted kapcsán bármilyen tapasztalatra sikerült szert tenned, esetleg élményeidet, ötleteidet másokkal is szívesen megosztanád, akkor kíváncsian várom a hozzászólások között!