Lájkolunk, mint az állat

2011. május 02. - Soulbook

A lájkolás értelmével és másodlagos jelentésével kapcsolatban már többféle verzióval találkoztam. Egy antropológiai megközelítés szerint a majmok kurkászó viselkedésében keresendő a jelenség gyökere. A kurkászás az állatvilágban a szőrzet rituális tisztogatását jelenti, mellyel a közösség tagjai gondoskodó ösztöneiket élik ki.  Komoly kapcsolatteremtő és összetartó szereppel bír tehát az adott csoportban. Eszerint az értelmezés szerint egyfajta jutalomban, virtuális simogatásban részesítjük ismerőseinket, mikor a megosztott tartalmaikra nyomunk egy "Tetszik" gombot. Jelezzük, hogy vettük az adást, örülünk a jelenlétüknek, szimpatikusnak, elismerésre méltónak találjuk hozzájárulásukat ismeretségi hálónk közös tevékenységéhez.

A lehetséges pszichológiai magyarázat előtt érdemes különválasztani a közvetlenül a Facebookon lájkolható tartalmakat, illetve azokat a dolgokat, melyek valahol máshol tetszenek meg nekünk az interneten. Az üzenőfalon megosztott állapotfrissítések, képek, videók, hivatkozások lájkolásánál fontos szerepet játszik az a személy, aki megosztotta a tartalmat. Sokkal lelkesebben fejezzük ki a tetszésünket azoknál, akik a való életben is közel állnak hozzánk vagy szeretnénk közelebbi ismeretséget kötni velük. A lájkokkal ebben az esetben nem csak a tartalom, de a másik személye iránt is kifejezzük szimpátiánkat.

Az ismeretségnek kisebb szerep jut akkor, ha külső tartalmat lájkolunk. Valahol a Facebookon kívül például meglátunk egy videót vagy egy érdekes cikket. A "Tetszik" gomb megnyomása után az hivatkozásként kikerül az üzenőfalunkra. A lájkkal jelezzük tetszésünket, egyetértésünket. Engedélyt adunk arra, hogy ezáltal a Facebookon kívül az ismerőseink is többet tudjanak meg rólunk. A lájkolt tartalom részévé válik virtuális személyiségünknek, amiből mások valódi személyiségünkkel kapcsolatban is következtetéseket vonhatnak le. Mindenképp többről van tehát szó, mint egyszerű tetszésnyilvánításról!

Gregory Ferenstein, író és oktató, a Fast Company hasábjain fejtegette a "Like", főként Facebook-oldalakon működtetett manipulációs lehetőségeit. Egyrészt a lájkolás után még az addiginál is pozitívabban fogunk viseltetni az adott személy, cég vagy márka iránt. Az egyszerű kattintással ugyanis elköteleződünk, és a későbbiekben megnő annak az esélye, hogy az adott személynek, cégnek más, a "Tetszik" nyomkodásánál akár komolyabb szívességeket is teljesíteni fogunk (részvétel nyereményjátékon, további lájkok, rajongók toborzása, reklámok vagy hirdetések megosztása, stb.). Mivel az ember olyan állatfaj, amely ragaszkodik ahhoz, hogy döntéseinek mindig tökéletesnek kell lenniük, ezért első kattintásunkat mi is jó döntésnek értékeljük. Kellemetlen érzés belátni, hogy korábban rossz döntést hoztunk (kognitív disszonancia). Márpedig a további kérések elutasításával lehet, hogy erre kényszerülnénk.

Az elköteleződés működik akkor is, amikor rajongójává válunk egy oldalnak. Ilyenkor egyrészt nyilvánosan elismerjük támogatásunkat, másrészt helyet biztosítunk az oldalnak ismerőseink hírfolyamában. Így meg kell győznünk magunkat arról, hogy nem egy jelentéktelen ügy, márka, cég kéretlen reklámjával bombáztuk barátainkat, és hogy nagyon is érdekelni fogja őket a dolog.

Végül fontos lájk-tani szempont a hitelesség szempontja. A leggyorsabban annak hiszünk, aki szakértőnek, hozzáértőnek látszik. A több ismerőst, a több lájkot hajlamosak vagyunk a hitelesség mércéjeként kezelni, főként, ha az adott témában mérsékelt a tájékozottságunk. 

Image by MailChimp, used under it's Creative Commons license.

A bejegyzés trackback címe:

https://soulbook.blog.hu/api/trackback/id/tr132866708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.