A magyar diákok használati szokásainak a feltérképezésével tehetjük meg az első lépést ahhoz, hogy az online közösségi felületek hatékony módon legyenek alkalmazhatóak az oktatási és a nevelési folyamatban. Ez az alapgondolat inspirált két magyar kutatót arra, hogy belevágjanak nemrég publikált felmérésükbe, mely a Facebook-kutatás 2011 címet viseli. Míg tavaly ősszel magyar fiatalokról és szüleikről készült egy elemzés az Európai Bizottság számára, most a diákok körében végzett vizsgálatokat Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra, akik az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanársegédei, egyben doktorandusz hallgatói. Őket kértük meg, hogy válaszoljanak a kutatás hátterére, megállapításaira és a közösségi oldalak oktatásban betöltött szerepére vonatkozó kérdéseinkre.
Soulbook (Nagy Gergő): - A Facebook-kutatás 2011 elnevezésről egy teljes társadalmat átfogó, számos témát felölelő nagyszabású felmérés jutna az eszembe, így némileg szűkül a kör, mikor a tanulmányból kiderül, hogy az oktatás területével foglalkoztatok. A kutatás címe így mintha inkább a figyelemfelkeltést szolgálta volna, mint a pontos témamegjelölést.
Lévai Dóra: - Mivel Magyarországon még nem készült átfogó kutatás a Facebookkal kapcsolatban, így azt gondoltuk, hogy releváns a cím, amely akár figyelemfelkeltésre is szolgálhat.
Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatást a magyar diákok vizsgálatára terveztük, akik korosztályuknál fogva a magyarországi Facebook-felhasználók jelentékeny részét képviselik (http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/hungary). A kutatás témaköreit tekintve általánosabb kérdésekkel indítottunk (például a sokat emlegetett adatvédelmi beállításokra is rákérdeztünk), de neveléstudomány iránt elkötelezett kutatókként a tanár-diák kapcsolatra gyakorolt hatásait és az oktatási folyamatban való felhasználását állítottuk a középpontba. A kutatást néhány éven belül szeretnénk megismételni, ezért az évszámot is megjelöltük. Kíváncsiak vagyunk a felhasználói viselkedés alakulására.
Soulbook: - Ahogy a tanulmányban is leírjátok, az online kérdőíveket a diákok kapcsolati hálóját aktivizálva terjesztettétek, a minta tehát nem reprezentatív. Például jóval nagyobb arányban vannak a válaszadók közt a nők és kisebb arányban a férfiak, mint ahogy egyébként a Facebook felhasználói között, habár ebben az esetben alapvetően a diákokon van a hangsúly. Valószínűleg az aktívabb használók, és az online kérdőívek rajongói is szívesebben töltötték ki a kérdéssorokat. Mindennek fényében milyen szinten tartjátok érvényesnek a kapott eredményeket, hogyan értelmezze őket az érdeklődő?
Tóth-Mózer Szilvia: - A megállapításokat valóban azokra tartjuk érvényesnek, akik aktív Facebook-felhasználók, őket is kívántuk elérni, hiszen az ő számukra lehet lényeges az, ami ott kapcsolati szinteken zajlik. Az aktív felhasználók nem csak ismerős-jegyzékként élik meg a közösségi oldalt, ezért nem mindegy, hogy kik az ismerőseik, és azokkal hogyan tudnak kommunikálni, mit tudnak, mit szabad megosztaniuk. A férfi és a női kitöltők arányának eltolódása ellenére némely kérdéseknél érdemesnek tartottuk a két nem válaszait matematikai statisztikai próbáknak alávetni: szignifikáns különbség ezeknél a kérdéseknél nem mutatkozott. A kapott erdményeket minden pedagógus, szülő, kutató és érdeklődő biztosan csak a saját szemüvegén keresztül látja majd, vagyis a különböző csoportok más-más eredményeket emelnek ki, majd gondolnak tovább az értelmezés során.
Soulbook: - A kutatásban 1505 közoktatásban tanuló diák és felsőoktatásban tanuló hallgató vett részt az ország különböző részeiről. Kérdeztétek őket tanáraik szokásairól, és a következtetések között is fogalmaztatok meg tanácsokat nevelők számára. A pedagógusok körében is terveztek hasonló felmérést?
Tóth-Mózer Szilvia: - A tanulói kérdőívvel egy időben a pedagógusok számára készített verziót is útnak indítottuk a közösségi médiában, de a csekély érdeklődés miatt az összegyűlt adatok feldolgozása elmaradt. Úgy gondoljuk, hogy az alacsony mértékű kitöltöttség is mutat valamit a tanárok Facebook-aktivitásából.
Soulbook: - A bevezetőben idézitek, hogy „a közösségi portálok és az internet számos kockázattal és veszéllyel jár együtt, a Facebookot a pedagógusok részéről nem tiltani vagy elkerülni kellene, hanem arra lenne szükség, hogy ezt az oldalt is az oktatási és nevelési tér kiterjesztéseként tudják értelmezni.” A gyakorlatban sok pedagógus komoly zaklatási esetekkel találkozhat diákjai körében. Mi van, ha diák vagy tanár elvi ok, félelem, rossz tapasztalat vagy egyéb indok miatt nem regisztrál közösségi oldalon vagy leiratkozik onnan, őket nem érné hátrány akkor, ha elvárásként jelenne meg az eszközök oktatási folyamatban történő használata?
Lévai Dóra: - Nem tartjuk szerencsésnek, ha olyan általánosságokat fogalmazunk meg, amelyek elijesztik a pedagógusokat a számukra egyébként is inkább ismeretlen alkalmazásoktól és az oldalak használatától. A komoly zaklatások minden alkalommal hazánkban is címlapra kerülnek, azonban a jó gyakorlatok után vadászni kell a külfödi tanulmányok között.
Tóth-Mózer Szilvia: - A tanár-diák kapcsolatban az osztályteremben is adódhatnak feszültségek, egy közösségi oldalon természetesen mindez jobban dokumentálódna. Nem gondoljuk, hogy elvárásként fogalmaznánk meg a Facebook oktatásban való hasznosítását, ahogyan nem várható el az sem, hogy a tanár kétnapos osztálykirándulásra vigye a tanítványait. Mindenesetre olyan új platformról van szó, ami megér némi kísérletezgetést. Amúgy a diákok számára is elsősorban a magánélethez köthető felületről beszélünk, ezért a Facebook és a pedagógia összekapcsolása – legalábbis hazánkban – valóban úttörő kezdeményezés. Egymástól függetlenül vannak tanár-kollégák, akik pedagógusként is szeretnék kamatoztatni jelenlétüket és a diákokkal való kapcsolatukat a Facebookon.
Soulbook: - A hétköznapokban mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az interneten milyen mértékben terelődhet a figyelem a tanulás- vagy munkajellegű tevékenységtől a magánjellegű felé. A kérdőívet kitöltő diákok is elsősorban a kapcsolattartást és a szórakozást jelölték meg alapvető motivációként. Mennyire lehet hatékony az oktatás a Facebookon, a Twitteren vagy általában az interneten?
Tóth-Mózer Szilvia: - Az interneten, és azon belül is a közösségi oldalakon több időt töltenek a fiatalok annál, semmint hogy azt mondhassuk, nem tanulnak itt semmit. Az oktatás inkább valamilyen tudatos irányítása ennek a tanulási folyamatnak. A tanár egyszerűen (új) csatornába tereli azt a kíváncsiságot és figyelmet, ami a fiatalokat az interneten való böngészés közben jellemzi.
Soulbook: - A kutatás eredményeit négy fő témakör köré szerveztétek, melyek közül az egyik a diákok általános használati szokásairól tájékoztat. Az interjú bevezetőjében említett uniós felmérés szerint nem csak a kelet- és közép-európai régióban, de az uniós tagállamok között is a magyar fiataloknak van a legtöbb ismerőse a közösségi oldalakon és átlagon felüli aktivitást mutatnak a felületeken. Ugyanakkor a digitális írástudás és a biztonságos internethasználat mutatóiban az átlagnál gyengébb készségekkel rendelkeznek, a szülői kontrollt és támogatást tekintve pedig sereghajtók vagyunk. A ti eredményeitek szerint például a megkérdezettek negyedének 400-nál több ismerőse van. Vajon a magyar gyerekeknek a Facebookon kívül is ennyire élénk a közösségi élete?
Tóth-Mózer Szilvia: - Erre a mi kutatásunk nem tud választ adni. Véleményem szerint a Facebook olyan általános kapcsolattartó közeg, ahol a diákok a legtávolabbi ismerőseiket is számon tartják. Emlékszünk még talán teleírt telefonkönyvekre, amikből persze rendszeresen csak 4-5 telefonszámot szoktunk tárcsázni, de jó, ha megvan a többi telefonszám is, bármikor szükség lehet rájuk.
Lévai Dóra: - Azt senki nem gondolhatja, hogy 400 ismerőssel aktív, mindennapi kapcsolatban vannak a diákok, azonban egy középiskolás tanuló tágabb baráti és ismeretségi köre lehet ilyen nagy. "Életünk közösségi élet. Különféle társas alakzatokhoz tartozunk, ezeknek keretében szinte áttekinthetetlen kapcsolatrendszerben helyezkedünk el. Azért áttekinthetetlen, mert kötődéseink több egymással érintkező - esetleg csak rajtunk keresztül érintkező - társas mezőhöz tartoznak" - írja Mérei Ferenc Közösségek rejtett hálózata című könyvében.
Tóth-Mózer Szilvia: - Természetesen a közösségi oldalon – nem tudatos adatvédelmi beállításokkal – nem csak a legközelebbi ismerősök felé kommunikálunk, hanem akár 400 embert is megszólíthatunk egy időben. Van, aki szándékosan teszi ezt, más csak épp nem tud listákat kialakítani, amellyel szabályozhatná, mikor kire tartozik az, ami a fejében jár.
Soulbook: - Az egyik hivatkozásotok szerint „a közösségi oldalakon folyó tevékenység inkább a szociális interakciókat és kapcsolatokat erősíti, mintsem az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét bővíti”. Eszerint a felületek alkalmasabbak lehetnek mondjuk a közösségi élet (osztálykirándulás, programok, stb.) szervezésére, mint például egy iskolai feladat közös megoldására?
Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatás eredményeire támaszkodva fogalmaztuk meg ezt a kijelentést, ez egy helyzetkép, de nem gondoljuk, hogy az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét nem lehetne bővíteni a Facebookon. Egyszerűen az adatok tükrében jelenleg nem ez a jellemző.
Lévai Dóra: - Nem láttunk még erre hazánkban jó gyakorlatot. Ezek az eredmények azonban nem csupán a múltat tükröző kijelentésként fogalmazhatóak meg, hanem a jövőbe vetített feladatokat is célul tűzhetik ki.
Soulbook: - A tanár-diák viszony a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlóan gyakran problémát jelent a közösségi oldalakon a fiatalok számára. A megkérdezettek hatvan százaléka nem is kommunikál tanáraival az oldalakon, ugyanakkor hasonló arányban érzik úgy, hogy tanáraik ettől függetlenül informálódnak az iskolán kívüli tevékenységeikről és kapcsolataikról. Mikor a kapcsolat kezdeményezésének és fogadásának hat jellemző mintázatát különböztettétek meg, ezek között a leginkább az volt a jellemző, hogy a diák nem jelölte ismerősnek a tanárt, de visszajelölte őt, illetve bejelölte a tanárt, de csak akkor, ha az szimpatikus volt. A kevés, illetve mérsékelten aktív kapcsolat eszerint nem csak a pedagógusok tartózkodásából, de a diákok bizalmatlanságából is eredhet.
Tóth-Mózer Szilvia: - Bár a kutatók szeretnék megragadni az ok-okozati kapcsolatokat, pszichológusként fokozottan ügyelek arra, hogy ettől tartózkodjak, főleg ilyen bonyolult kérdésekben. Lineáris (láncolatszerű) oksági viszonyok helyett inkább rendszerben gondolkodom, bonyolult, cirkuláris (körkörös) oksági viszonyokat sejtve a háttérben. A kutatás egyik, talán legnehezebben megragadható része éppen a diákok személyes tapasztalataira illetve véleményeire (elvárásaira) vonatkozott: mit tesz egy tanár, ha számára nem tetsző tartalmat talál diákja üzenőfalán? Több válaszlehetőséget is meg lehetett jelölni, így keletkezett a válaszadóknak egy nem elhanyagolható méretű csoportja, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk, mégis feltételezik, hogy a tanár valamiképp reagál, és ez éppen offline, nyilvánosan is megtörténhet, ami felérhet egy megszégyenítéssel. Akkor hát nem jobb elrejtőzni, visszautasítani, tartózkodni? Ki kockáztatja az arcát az osztály előtt?
Soulbook: - A kutatás egyik érdekessége a metaforagyűjtés. A megkérdezetteknek be kellett fejezniük az „A Facebook olyan, mint …” kezdetű mondatot. A válaszok csoportosítása után azt kaptátok, hogy azok döntő részben valamifajta kötelékre utalnak. A köteléken belül a válaszok fele a kapcsolat lehetőségét emelte ki. A maradék ötven százalék hasonló arányban hasonlította a Facebookot pozitív érzelmi kötelékhez vagy fogsághoz. A kutatás lezárultával talán már elárulhatjátok nekünk, hogy szerintetek milyen a Facebook?
Tóth-Mózer Szilvia: - Mint az iskola. Kinek kaloda, kinek fészek*. :) És néha a kettő egyszerre.
