Mintha a halál utáni virtuális élet, az online halhatatlanság felé vágtatnánk a technológia nyergében. A közösségi oldalak már ma is a búcsú, az emlékezés népszerű és szakemberek által javasolt eszközei. Az adatlapok túlélhetnek mindannyiunkat, a jövőben pedig olyan élethű robotok vagy hologramok képviselhetnek minket halálunkat követően, melyek az életünk során az interneten kitermelt szavaink és mondataink segítségével képesek kitalálni, hogy miként reagálnánk egy adott kommunikációs helyzetben. Hogy akarjuk-e ezt és hogy a "virtuális feltámasztás" a gyászmunka egészséges vagy inkább káros formáit támogatja-e majd, annak megvitatása még előttünk áll.
Virtuális élet a halál után
A Facebook és a többi portál olyan felületek, melyeken halálunkat követően is jelen vagyunk, hiszen virtuális személyiségünk magja egy olyan adatlap, ami nem semmisül meg mindaddig, amíg a tulajdonos vagy annak ismerősei nem kérik az eltávolítását. De vajon mi a helyes magatartás ilyen esetekben, egyáltalán mit történik egy profillal a halál után? Hozzátartozóként több lehetőség közül választhatunk. Az adatlap azonnal törölhető, ha ismert a hozzáférés, de jelezhetjük is, ha egy ismerősünk eltávozott. Ha az adatlapot meghagyjuk, az ismerősöknek lehetősége lesz azon keresztül elbúcsúzni. Vannak olyan felhasználók, akik külön emlékoldalt vagy csoportot hoznak létre elhunyt szeretteiknek. A profil megtartása ellen szól, hogy az üzenőfalat idővel ellephetik a spamek és a születésnapi üdvözletek olyan ismerősöktől, akik nem értesültek a halálhírről. A Facebookon a búcsúzásra lehetőséget kínál majd a bevezetésre váró új adatlap formátum, a Timeline, ahol a "Család és kapcsolatok" (Family and Relationships) állapotfrissítés-beállításnál lehetőség van arra, hogy a dátum megjelölésével, egy fotó és/vagy történet hozzáadásával elbúcsúzzunk valakitől, aki életünk során közel állt hozzánk.
Közösségi oldalak és a gyászmunka
Kimberly Falconer klinikai pszichológus az online gyász jelenségét tanulmányozza a Pennsylvania Egyetemen. Szerinte az internetezők lélekszámának növekedésével és a felhasználók törvényszerű öregedésével párhuzamosan válik elterjedtté a digitális búcsúztatás, ami korántsem újkeletű viselkedés, hiszen már majdnem egy évtizede közösségi oldalakon keresztül tudósítunk az életünkről. A kutatók viszont csak most kezdik találgatni, hogy miképp járulhatnak hozzá ezek az eszközök a veszteségérzés feldolgozásához.
Az online gyász lélektani jelentőségét aszerint állapíthatjuk meg, hogy az milyen szerepet tölt be a gyászmunka négy fázisában: a veszteség tényének az elfogadásában, a fájdalom kezelésében, a környezethez való alkalmazkodásban és az élet újjászervezésében egészen az új kötelékek kialakításának a képességéig. Az online gyászolás nagymértékben megkönnyíti ezeket a feladatokat. A gyorsabb kommunikáció, a tapasztalatok megfelelő rendezésének és az érzelmek megosztásának a széleskörű lehetősége, a hozzáférés a társas támogatáshoz és a stabil közösségekhez, a növekvő biztonság és hozzáférhetőség, mind olyan lehetőségek, melyek az online emlékezés előnyeit világosan mutatják. Falconer szerint a jövőben nem az lesz a kérdés, hogy gyászolunk-e az interneten, hanem az, hogy az egyre szélesedő választékból az emlékezés melyik formáját választjuk majd.
Egyéb kutatások is megerősítették a virtuális gyász pozitív hatásait. Két amerikai iskolai lövöldözést követően Amanda Vicary, az Illinois Wesleyan Egyetem pszichológus docense végzett vizsgálatokat diákok és egykori hallgatók körében. Azok, akik online gyászoló közösségekhez csatlakoztak és támogató üzeneteket tettek közzé, hatékonyabban birkóztak meg a tragédiákkal. Vicary szerint a Facebook és az internet megkönnyíti a gyász folyamatát, a bánat kezelését. Az emberek kevésbé érzik egyedül magukat, ha látják, hogy mások hasonlóképpen éreznek és az üzenetek segítségével továbbra is kapcsolatot tarthatnak elhunyt ismerőseikkel. "A Facebook nem árthat a gyászolóknak, sőt kifejezetten segíthet" - nyilatkozta a kutató a Discovery Newsnak. "Egy emlékező Facebook-csoport vagy az elhunyt adatlapja ugyanazt a célt szolgálja, mindkettő egy olyan felületetet biztosít, ahol az emberek összegyűlnek, megosztják az érzéseiket, emlékeznek és kevésbé érzik magukat egyedül" - mondja Vicary. Kizárólagos támaszként egyedül a Facebookot használni persze nem feltétlenül egészséges, sok embert zavarhat, ha folyamatosan szembesülniük kell a veszteséggel minden egyes alkalommal, mikor belépnek az oldalra.
Egyes tanulmányok szerint a gyásznak ez a formája lelkileg még megnyugtatóbb is lehet, mint az egyéb gyakorlatok, például egy nekrológ elolvasása vagy egy internetes emlékoldal felkeresése. Jordan C. Fearon a New England-i Antioch Egyetem doktorandusza "A bánat technológiája" című disszertációjában 68 olyan Facebook-felhasználót kérdezett, akik emlékcsoportok tagjai is voltak. 59 százalékuk szerint ezek a közösségek nagyobb segítséget jelentettek számukra, mint más hagyományos rituálék. A résztvevők 98,5 százaléka javasolná másoknak egy emlékcsoport létrehozását vagy a csatlakozást egy ilyenhez a fájdalommal való megküzdés érdekében.
Jim Hamilton, az Alabama Egyetem pszichológus docense szintén támogatja a közösségi oldalak használatát a gyászfolyamat során, mivel a családtagok hálásak, ha megismerhetik, hogy szeretteik milyen hatással voltak más emberek életére. Ugyanakkor van egy olyan határvonal, amin átlépve már káros magatartásformák tapasztalhatóak. Hamilton szerint 3-6 hónap az az időtartam, mely után a gyász jelei már nem egészséges működésre utalnak. Lee Keyes, egy szintén alabamai tanácsadó központ vezetője szerint ha például valaki úgy folytat párbeszédet a másikkal a Facebookon vagy a Twitteren, mintha az még mindig élne, ez problémára utalhat. De nem csak közösségi oldalon fordulhat elő ilyen eset, hiszen a temetőbe is vihet valaki naponta virágot. Valójában nehéz pontosan azonosítani mi tekinthető a gyász már káros fokának, mivel igen egyéni és összetett folyamatról van szó. Alaposan ismernünk kell az adott személyt és az őt ért veszteséget, hogy ítéletet alkothassunk.
Ugyanakkor a közösségi oldalak segíthetnek észlelni, ha ismerőseink egy veszteségre szélsőségesen vagy feltűnően hosszan reagálnak. Ilyenkor érdemes "lejönnünk a falvédőről" és az internet helyett inkább egy kávé vagy tea mellett megbeszélni a problémákat, tanácsot adni vagy szakember segítségét kérni.
Halálbiznisz a közösségi oldalon
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi oldalak hirdetésekből élnek, így nagy az esély rá, hogy egy hozzátartozó, ismerős eltávozásának legapróbb jelére temetkezési szolgáltatásokat nyújtó cégek, virágboltok, stb. hirdetései találnak utat a felületeinkre. A halállal operáló alkalmazások, az elhunytak profiljának bejelentése, egy emlékoldal vagy csoport regisztrálása ezt mindenképp lehetővé teszi.
Technológia a halhatatlanság szolgálatában
Az üzleti célú fejlesztések, az online "gyászeszközök" bővülése mellett várhatóan érdekes technológiai megoldások is megjelennek a közeljövőben az emberi halhatatlanság megteremtése érdekében. Adam Ostrow, a közösségi oldalakkal is foglalkozó online technológiai szaklap, a Mashable főszerkesztője tartott erről egy rövid, kb. 5 perces előadást a TED konferencia-sorozatának keretében. Arról a lehetőségről beszélt, hogy életünk során a közösségi oldalakon létrehozott archívum segítségével bejósolhatóvá válnak nyelvi megnyilatkozásaink, így a kommunikáció akár a halálunk után is folytatható, reprodukálható. Egy robot vagy egy hologram pedig már most is képes fizikailag képviselni egy halott embert. Hogy a "feltámadásnak" ez a formája a gyász megélésének egészséges vagy kóros formáit támogatja-e majd, az a jövő titka.
Forrás: Discovery News, The Crimson White, TED
Illusztráció: Time
