A sztori legfrissebb verziója szerint egy Echo nevű csaj a Facebookon nézte ki magának az ifjú Narcisszuszt, aki viszont folyton csak a saját adatlapjával és fotóival volt elfoglalva. Echo nem küldhetett üzenetet a srácnak, és ismerősnek se jelölhette, mert büntetésből még korábban letiltotta a rendszer. Hogy megszerettesse magát Narcisszusszal és kikerülje a tiltásokat is, létrehozott egy álprofilt, ami megszólalásig hasonlított kiszemeltje profiljához. A monda szerint az ifjú bele is szeretett a hamis felhasználóba, de mivel így tulajdonképpen saját magába szeretett bele, vágyai nem teljesülhettek és a szenvedéstől virággá változott. 

Illusztráció: Quiddlebee

A görög mitológiában persze mindez még másként történt. A Facebook például egy erdő volt, Echo egy nimfa, aki egy átok miatt csak ismételgetni tudta mások szavait, az adatlap pedig egy tó, amiben az ifjú Narcisszusz életében először meglátta a tükörképét, beleszeretett és beszélni kezdett hozzá. A tükörkép (valójában a nimfa) ismételte a szavait, így még szerelmesebb lett, majd nárcisszá változott, és később egy csinos kis személyiségzavart is elneveztek róla. Ez utóbbiról persze már nem a mitológia tehet, hanem a pszichológia és a pszichiátria megjelenése a tudománytörténet színpadán.

Milyen a narcisztikus személyiség?

Freud szerint (aki 1914-ben már külön folyóiratot adott ki a témában) mindannyiunkra jellemző egy egészséges szintje a narcizmusnak. Egyébként nehezen mutathatnánk be magunkat másoknak, fogalmazhatnánk meg saját vágyainkat, szükségleteinket. Az, hogy hol húzzuk meg a vonalat a narcizmus egészséges és beteges szintje között, még ma is vitákat generál a szakemberek körében. A narcisztikust leginkább saját maga érdekli, a mély, meghitt emberi kapcsolatok kevéssé foglalkoztatják. Látszólag nagy önbizalma van, de ez gyakran alacsony önértékeléssel jár együtt, amit nagyban meghatároz a másokkal való összehasonlítás.  Nem elég neki, ha jó valamiben, mert a legjobbnak kell lennie. Igényli a törődést, az empátiát, de viszonzást ne várjunk tőle. 

A közösségi oldalak narcizmust támogató sajátosságai

A narcisztikus személyiség jellemzőit megismerve valóban rámutathatunk a közösségi oldalak néhány olyan sajátosságára, melyek feltehetően támogatják az önimádó viselkedést. Már a regisztrálás után az adatlapunkon kezdünk el dolgozni, aminek szerkesztése, frissítése a későbbiekben is lényeges feladat (énközpontúság). Elkezdjük felhalmozni az ismerősöket (és az ismeretlen ismerősöket), akiknek a számát összehasonlíthatjuk a többiek ismerőseinek a számával (felszínes kapcsolatok). A Twitteren követhetjük a celebeket, úgy társaloghatunk velük, mintha haverok lennénk (végre nagyságunkhoz méltó emberek vesznek körül minket). Ismerőseink tevékenységeit figyelve folyamatosan alkalmunk van összehasonlítani magunkat velük (társas összehasonlítás), és lájkok, hozzászólások formájában várhatjuk a (törékeny) önértékelésünket növelő visszajelzéseket.

Madarat tolláról, önimádót oldalhasználati szokásairól

Az előző pár év (2008-2013) kutatásai alapján megfogalmazható néhány következtetés a közösségi oldalak és a narcizmus kapcsolatáról. Például az, hogy egyszerű felhasználóként, az adatlap és a tevékenység (megosztások) alapján is elég jól be tudjuk azonosítani azokat, akik magasabb értéket érnének el egy narcizmust vizsgáló személyiségteszten. Viselkedésük ugyanis erősen önreklámozó jellegű. Így a narcizmust és a közösségi oldalakat vizsgáló kutatások nem is feltétlenül a Facebook használatának idejét, gyakoriságát vizsgálják úgy általában, hanem az önreklámozó oldalhasználat mértékét vetik össze a narcizmus értékeivel. Úgy tűnik  az erősebb narcisztikus jegyeket mutató személyiség együtt jár az ismerősök (és ismeretlen ismerősök) magas számával és a fokozott aktivitással (sokat posztolnak). Előszeretettel jelölik be magukat a fotókon, és a profilképüket egy külső szemlélő szintén önreklámozó jellegűként értékelné.

Az egyik kutatásban például külön is vizsgálták a Facebookot (ahol több kommunikációra van lehetőség) és a MySpace-t (ahol az adatlap a hangsúlyos elem és jobban testre is szabható). Az összehasonlításból a MySpace jött ki rosszabbul, hiszen egy önimádó számára paradicsom, ha a saját reklámfelületén dolgozhat mások véleményétől nem zavartatva. Valószínű, hogy személyes honlapokat is előszeretettel hoznak létre és működtetnek, ahol kevesebb lehetőség van az interakcióra.

Eltérést mutat a nemek között, hogy az oldalak mely részeit használják az önreklámra. A férfiak a magukról szóló leírásokban, jegyzetekben írnak sikereikről, csillogtatják szellemességüket és hozzáértésüket, míg a nők a profilképüket válogatják meg (és manipulálják) gondosan.

A narcisztikus oldalhasználat és a felhasználó családján belül érzett magányosságának összefüggését is kimutatták már, illetve az önreklámozó tevékenység mellett antiszociális viselkedésformákat is találtak, mely narcizmusra utalt. Bizonyos emberek agresszívan reagálnak, ha a megosztásaikra nem érkezik visszajelzés az ismerősöktől, vagy helyeslés helyett kritikát kapnak a hozzászólásokban. 

A Facebook az önimádók és a narcisztikus társadalom leleplezője

A hírportálokon olvasható figyelemfelkeltő címadások ellenére hiba lenne azt gondolni, hogy bárki is a Facebooktól válik narcisztikussá. Jóval a közösségi oldalak megjelenése előtt téma volt már az önimádó társadalom vagy a narcizmus fokozódása. De mit is várunk egy olyan környezetben, ahol minden téren versenyeznünk kell? Felvételiken, állásinterjúkon kell helyt állni, önéletrajzokat kell írni, karriert építeni, érvényesülni. Ezek mind fokozott énbemutatásra, a nyilvános arculatunkkal való folyamatos (akár túlzott) törődésre sarkallnak.

Az újabb kutatásokban már a narcizmus újraértelmezésének szükségességéről olvashatunk, miközben a közösségi oldalak használata is normává, sőt elvárássá válik. Nem gondolom, hogy a technológiai eszközök narcizmusra nevelnének, főleg olyanokat nem, akiktől ez távol áll. Akiktől nem, azok pedig egyébként is számos társas érintkezés során, számos kommunikációs felületen reklámozzák önmagukat, a közösségi oldalak maximum megerősíthetik személyiségük narcisztikus oldalát, aminek a megléte közben egyre több ember számára válik láthatóvá és nyilvánvalóvá.