Értekezletek közben e-mailezünk, iskolai tanórák alatt vásárolunk okostelefonjaink segítségével, temetéseken SMS-ezünk. Felmérések szerint egyre általánosabb, hogy étkezéskor vagy a hálószobában szerkesztgetjük üzeneteinket és használjuk a közösségi oldalakat. Sherry Turkle, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) pszichológus professzora szerint a technológiai eszközök térhódítására nem az a helyes válasz, hogy egyszerűen megszabadulunk tőlük, hanem az, hogy megtaláljuk a helyüket a saját életünkben és megtanuljuk tudatosan alakítani a hozzájuk fűződő viszonyunkat. Eközben újra el kell sajátítanunk a beszélgetés, az odafigyelés és az egyedüllét képességeit.

Turkle két héttel ezelőtt tartott előadást a TED konferenciasorozatának idei első, Long Beach-i rendezvényén. Tavaly kiadott új könyvének (Alone Together - Másokkal egyedül) a megjelenésekor egyszer már volt az egyik kisebb TED-konferencia vendége  az Illinois Egyetemen (angol nyelvű videó lent), ahol nagyjából a könyvben leírt elemzéseit, gondolatait ismertette, akárcsak most. Publikációiban már korábban is rendszeresen foglalkozott a technológia és az internet emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásával. 1996-ban első TED-előadásának a címe még igen optimistán hangzott: "Ünnepeljük az életünket az interneten".

Pszichológusként akkor még az érdekelte elsősorban, hogy mit tanulnak az emberek a virtuális világban és hogyan alkalmazzák tapasztalataikat a mindennapi életben. Úgy gondolta, hogy a technológia, az internet egy nagy kaland lesz az emberiség számára, tudományos szempontból pedig kiváló lehetőséget ad majd önmagunk és mások megfigyelésére és megértésére. Az új könyv és a mostani előadás ugyanakkor már más hangvételt tükröz.

Még mindig a digitális világ foglalkoztatja, de igencsak aggódik amiatt, hogy engedjük magunkat "olyan helyekre vinni, ahova igazából nem vágyunk". Emberek százaival készített interjúkat az internetezési szokásaikról kérdezve őket, és azt tapasztalta, hogy miközben az állandó kommunikáció és a közösségi oldalak egyre jobban összekapcsolnak minket, feláldozzuk az igazi beszélgetéseket. Mindennek pedig komoly következményei lehetnek a kapcsolatainkra, önmagunk megértésére és az érzelmeinkre nézve. 

Mikor SMS-ezünk, e-mailt írunk vagy tartalmakat osztunk meg a közösségi oldalakon, olyan képet sugárzunk magunkról, amilyet mi szeretnénk. Szerkesztünk, törlünk, retusálunk. Pedig a valódi beszélgetések szemtől szemben zajlanak, és nem tudhatjuk előre, hogy mit fogunk mondani a következő percben. Nehéznek érezzük a társalgást, mert közben nem tudjuk szerkeszteni a mondandónkat, és így nem tudjuk azt az arcunkat mutatni, amit szeretnénk. "Az emberi kapcsolatok gazdagok, egyben zavarosak és igénybe vesznek minket. A technológia segítségével megtisztítjuk őket. Feláldozzuk a beszélgetéseket a puszta kapcsolatért."

További probléma, hogy a folyamatosan kéznél lévő telefonjaink hozzájárulnak ahhoz, hogy csak a minket érdeklő dolgokra fordítsunk figyelmet. A készülékek felé fordulunk, ha egy beszélgetés már nem érdekel minket, így pedig egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot a barátainkkal, a családtagjainkkal és a munkatársainkkal. "Többet várunk el a technológiától, és kevesebbet egymástól", mint ahogy könyvének alcíme is fogalmaz. (Ezt erősíti meg például az a múlt hónapban publikált kutatási eredmény, mely összefüggést talált az okostelefon-használat mértéke és a szociális érzéketlenség, a környezetünkre való odafigyelés hiányának szintje között.)

Az emberek egymással szeretnének lenni, de közben valahol máshol is, a másokra irányuló figyelem mennyiségét pedig pontosan meg akarják határozni. "Ne legyen se túl sok, se túl kevés." Turkle ezt nevezi Goldilocks-állapotnak (A "Goldilocks és a három medve" egy angol mese, melyben a címszereplő kislány a medvék házában vagy túlságosan nagynak, forrónak, stb. találja a dolgokat, vagy túl kicsinek, hidegnek vagy pedig éppen megfelelőnek. Tehát a Goldilocks-állapot egyfajta köztes állapotnak tekinthető). Viszont az a távolságtartás, amit bizonyos emberek iránt bizonyos helyzetekben, például egy tárgyalóban épp megfelelőnek érzünk, teljesen alkalmatlan más szituációkban, mondjuk a gyereknevelés során.

Az amerikai humorista, Stephen Colbert egy tavaly januári talk-show-jában megkérdezte tőle, hogy vajon a sok kis szöveges üzenet, tweet,  apró információmorzsa nem az igazi beszélgetéseket gazdagítja-e. Turkle nemmel válaszolt. Ezek a kis morzsák sok dologra kiválóan alkalmasak, de egymás igazán mély megismerésére nem. 

Az emberek a Siri (beszélő és beszédértő virtuális személyi asszisztens, iPhone-alkalmazás) továbbfejlesztett verziójára vágynak, mely egy olyan barát lehet, aki meghallgatja őket akkor is, mikor más nem. Az érzés, hogy senki nem figyel ránk, oda vezet, hogy még több időt töltünk technológiai eszközök, robotok vagy Facebook-oldalak társaságában.

A pszichológus egy szanatóriumban végzett kutatása során látott egy nőt, aki akkoriban vesztette el a gyermekét. Egy "empatikus" robottal társalgott, mely úgy tűnt, hogy válaszol neki. A személyzet el volt képedve, Turkle azonban 15 évnyi kutatómunkája egyik legfájdalmasabb momentumának nevezte a pillanatot.

A technológiai eszközök az igazi együttlét követelményei nélkül nyújtják a társas lét illúzióját. Három ígéretük, hogy:

1. Mindenhol figyelnek ránk.

2. Mindig meghallgatnak minket.

3. Soha nem kell egyedül lennünk.

Az állandó kapcsolatban levés azt is megváltoztatja, ahogy az emberek önmagukról gondolkodnak. Kialakul a létezés új módja: "Megosztok (információkat), tehát vagyok." Turkle szerint el kell kezdenünk foglalkozni az egyedüllét képességének a fejlesztésével. "Ha nem vagyunk képesek egyedül lenni, sokkal magányosabbak leszünk. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeinket az egyedüllétre, sokkal magányosabbak lesznek majd."

Az egyedüllét képességének a fejlesztése érdekében:

1. Tanítsuk meg az egyedüllétet, mint értéket a gyerekünknek

2. Teremtsünk helyet az egyedüllétre, például a konyhában

3. Figyeljünk egymásra, még akkor is, ha ez olykor unalmas. "Amikor megbotlunk, tétovázunk vagy nem találjuk a szavakat, igazából akkor tárulkozunk ki mások előtt."

Mivel a technológia fejlődésének még mindig csak a korai időszakát éljük, ezért van időnk újra átgondolni, hogy miként fejlesztjük és használjuk digitális eszközeinket, miként alakítunk ki tudatosabb kapcsolatot velük és önmagunkkal. Sherry Turkle szerint minderre képesek vagyunk, csak tisztában kell lennünk a következményekkel, és azzal, hogy az egyszerűség hamis ígéreteinek a csábításával szemben kiszolgáltatottak vagyunk. "Beszéljünk arról, hogy a digitális technológia segítségével hogyan tehetjük szerethetővé az életet." 

A Sherry Turkle legfrissebb előadásáról készült, magyar felirattal ellátott TED-videó elérhetőségéről értesülhettek majd, ha csatlakoztok a Soulbook Facebook-oldalához!

Forrás: TED Blog, Mashable

Fotó: alonetogetherbook.com