Semmi gáz, mindenkivel előfordul néha az ilyesmi, ráadásul immár az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének (AAP) nemrég frissített irányelveire is támaszkodhatunk a kérdésben. A "Gyerekek, serdülők és a média" címet viselő dokumentum szerint a médiafogyasztás önmagában egyetlen egészségügyi problémának sem vezető oka az Egyesült Államokban, de túlzásba vitele összefügg az elhízással, az alváshiánnyal, az iskolai problémákkal, az agresszióval és egyéb viselkedési zavarokkal. Pozitívumok is vannak azért. A proszociális jellegű médiatartalmak például segíthetnek a gyerekeknek a tanulásban, empátiára, faji és etnikai toleranciára nevelhetnek és hatékonyan alkalmazhatóak számos interperszonális készség elsajátítása, fejlesztése során. 

Fotó: Vator

Egy 2010-es kutatás megállapításaira hivatkozik a jelentés. Eszerint egy átlagos (amerikai) 8-10 éves közel 8 órát tölt egy nap különböző médiaeszközök használatával, az idősebbek és a kamaszok több mint 11 órát. Nagyobb a médiafogyasztás azok körében, akiknek tévékészülék van a hálószobájukban (10-ből 7 megkérdezettnek volt). A 12-17 évesek 70 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, és majdnem mindegyik tizenéves rendszeresen SMS-ezett az adatfelvétel idején, vagyis három évvel ezelőtt.

Mit javasolnak a szülőknek az amerikai gyermekgyógyászok?

- Készítsünk médahasználati tervet a család számára. Ne csak az egyes eszközök használatának mennyiségét, hanem minőségét (a tevékenység jellegét) és helyét is vegyük figyelembe. Gondoljunk a tévékre, a telefonokra, a táblagépekre és a számítógépekre is. A szabályokat foglaljuk írásba, és egyeztessük a család többi tagjával.

- Az eszközöket tartsuk távol a gyerekek szobájától. Az étkezések és a lefekvés idejére médiamentesítsük a terepet. Tegyünk félre minden eszközt, éjszakára csatlakoztassuk őket a töltőhöz.

- A szórakozási célú használat idejét korlátozzuk kevesebb mint napi egy vagy két órára.

- Két éves kor alatt inkább a strukturálatlan játék és a személyes érintkezések helyettesítsék a médiahasználatot. A kreatív gondolkodás, a problémamegoldás, a logikai és a motorikus készségek fejlődése sokkal fontosabbak a fejlődő agy számára, mint a média passzív fogyasztása.

- Játsszunk aktív szerepet gyermekeink médiaoktatásában azzal, hogy közösen követjük a programokat és megbeszéljük a látottakat (különös tekintettel az alapvető emberi értékek megvitatására). 

- Ragaszkodjunk az adott korcsoportnak nem megfelelő tartalmak nézésének tilalmához. Ebben segítenek a mozi és a tévé korhatár-kategóriái, illetve az online filmajánlók információi.

- Az internet kiváló terepe lehet a tanulásnak, de olyan hely is egyben, ahol a gyerekek bajba kerülhetnek. Tartsuk a számítógépet a lakás forgalmasabb részén, így ellenőrizhetjük a használatot, és hogy mennyi időt töltenek az interneten.

- Beszéljük meg a gyerekekkel, hogy minden meglátogatott helynek nyoma lesz, és az általuk írt hozzászólások örökké ott maradnak, vagyis digitális lábnyomot hagynak maguk után. Ne tegyenek semmi olyat, amiről nem szeretnék ha hosszú időre megmaradna.

- Ismerkedjünk meg a népszerű közösségi oldalakkal (Facebook, Twitter, Instagram). Érdemes saját adatlapot létrehozni a gyermekeink által használt felületeken. A gyerekek ismerősnek jelölésével követhetjük online tevékenységüket. Kamaszkor előtt nem javasolt a közösségi oldalak használata, ha fiatalabb gyereked van, regisztrálhatod olyan oldalon, amely kifejezetten az ő korosztályának készült.

- Beszéljünk velük arról, mit jelent jó "digitális állampolgárnak" lenni, és beszélgessünk az internetes zaklatás súlyos következményeiről. Ha a gyermeked zaklatás áldozata, fontos, hogy a többi szülővel és az iskolával közösen tegyetek lépéseket, amennyiben ez szükséges. Zaklatás esetén rögtön kezdjünk el foglalkozni a gyerekek lelki egészségét biztosító szükségletekkel, fontoljuk meg a regisztráció törlését az adott oldalon.

- Győződjünk meg arról, hogy a gyermek, akárhány éves is legyen, tisztában van azzal, hogy nem helyes és okos dolog ruhátlan embereket ábrázoló képeket, erotikus tartalmú SMS-eket küldeni vagy kapni, mindegy, hogy a másik ismerős vagy ismeretlen személy.

Mi a probléma a javaslatokkal?

A frissített irányelvet helyeslő értékelések mellett kritikusabb hangú vélemények is megjelentek. Dr. John Grohol, a Psych Central nevű pszichológiai szakportál alapítója szerint például teljesen életszerűtlen, hogy a gyerekek pont a saját szobájukban ne használjanak számítógépet, miközben a barátaiknál, a könyvtárban vagy az iskolai gépteremben arra használják azokat, amire akarják. Probléma van a kutatásokkal is, amelyekre az ajánlásokat alapozták, mivel igen eltérő minőségűek, sok esetben megkérdőjelezhető a következtetéseik megbízhatósága. 

Ha a gyerekorvosnál tett következő látogatáskor a doki netán rákérdez, hogy a páciens mennyi időt tölt naponta szórakozási célzattal képernyő előtt, illetve van-e tévé vagy internetkapcsolattal rendelkező eszköz a szobájában, akkor ne csodálkozzunk. E két kérdést minden egyes orvosi vizsgálatkor javasolják feltenni az amerikai gyermekgyógyászok. Valójában azt is nehéz megmondani, hogy az ember saját maga mennyi időt tölt naponta médiahasználattal, és akkor még nem is a gyerekek használatának vagy a szórakozási célú médiafogyasztásnak az idejét becsültük meg. 

Ti mivel egészítenétek ki az amerikai gyermekgyógyászok javaslatait? Vannak esetleg jól bevált tippjeitek, tanácsaitok a gyerekek médiahasználati szokásainak formálására?