Előfordult már, hogy csak azért néztél fel a Facebookra, az Instagramra vagy a Twitterre, mert tartottál attól, hogy az oldalakon aktívabb ismerőseid a másnapi találkozásotok alkalmával nálad naprakészebbek lesznek? Érezted már úgy, hogy folyamatos kapcsolatban kell lenned a többiekkel, állandó kommunikációs készenlétben? Amennyiben igen a válasz, már ismered a FOMO-t (Fear of Missing Out), vagyis szorongtál már attól, hogy a közösségi felületektől távol lemaradsz egy lényeges, érdekes vagy izgalmas fejleményről barátaid életével kapcsolatban. Ha nem követed az eseményeket, akár egy élvezetes, szórakoztató tevékenységből is kimaradhatsz, azon túl, hogy hátránnyal indulsz majd a másnapi beszélgetés során.

Illusztráció: inconnu (by Ilenia Madelaire)

A FOMO fogalmát érdekes módon a közösségi oldalakkal összefüggésben használják ma a legtöbbet, annak ellenére, hogy a jelenség bizonyára egyidős az emberiséggel, de az írásbeliség történetével egészen biztosan. Az írás megjelenésében ott a félelem, hogy a jövőben lemaradunk a saját vagy mások jelenlegi gondolatairól, ismereteiről. A nyomtatás feltalálásában ott a szorongás, hogy nem ismerhetjük azt a tudástömeget, amihez csak kiváltságos társadalmi csoportok (pl. egyházi személyek) férhetnek hozzá. Lemaradunk akkor, ha nem olvassuk el a legújabb könyveket egy adott témában, ha nem követjük a közéleti híreket a napilapokban, nem hallgatunk rádiót, nézzük meg a kedvenc sorozatunk következő részét a tévében, nem fogyasztjuk a médiát. Mindennek következtében pedig kimaradhatunk azokból a társadalmi eseményekből, közösségi élményekből, melyeket a naprakész információk határoznak meg. 

Mikor három éve a Való Világ ötödik szériájával foglalkozó kutatásban működtem közre, a fókuszcsoportokból többen a műsor nézésének egyik okaként a szociális nyomásra hivatkoztak. Azért kezdték el követni az adást, mert a kollégáik arról társalogtak, és nem akartak kimaradni. Vagy mert a gyerekek nézték a családban, és a szülők szerettek volna velük beszélgetni a műsorról.

A lemaradástól való szorongás motivációs erőként nem csak a médiafogyasztást befolyásolja. Megjelenik akkor, amikor a legújabb divat szerint akarunk öltözködni, amikor beállunk a sorba a legújabb iPhone-ért, amikor úgy érezzük, muszáj részt vennünk a városba érkező népszerű külföldi együttes koncertjén. De az online társkeresés sem mentes tőle, hiszen soha nem tudhatjuk, milyen lehet az a lány vagy fiú, akinek az adatlapjára még nem bukkantunk rá, és akiről lemaradhatunk, ha inkább elmélyedünk egy kapcsolatban a további keresgélés helyett.

Illusztráció: The Beacon

A FOMO tehát öngerjesztő, és bárminek a fogyasztását, birtoklását, megélését befolyásolja. Akkor hogyhogy mégis a közösségi oldalakkal kapcsolatban beszélünk a legtöbbet róla? A lehetséges okok listája persze bővíthető, de ami biztos, hogy az oldalak segítségével az eddigiekhez képest példátlan mértékben láthatunk bele a minket legjobban érdeklő emberek, vagyis a saját ismerőseink életébe. Valós időben követhetjük a velük történő eseményeket, a gondolataikat és az érzéseiket. Talán a régebbi korokhoz képest manapság elfoglaltabbak is vagyunk, több érdekes dolog történik velünk, ami érdekelhet másokat, de az is lehet, hogy csak többet mutatunk magunkból és az életünkből.

Fomológiai tapogatózások

2011 tavaszán az amerikai JWTIntelligence végzett közvélemény-kutatást kifejezetten a FOMO-ról. Ebben többek között az derült ki, hogy a kimaradástól való szorongás leginkább az Y-generáció tagjaira és a tőlük fiatalabbakra jellemző, tehát a 35 év alattiakra. Az identitásformáló tinédzserkorban a társas összehasonlítás lehetősége miatt is kitüntetett szerephez jutnak a közösségi oldalak, így nem meglepő, hogy a FOMO mértéke már ebben a korosztályban is nagy. Meglepő viszont, hogy a férfiak úgy tűnik inkább szoronganak, mint a nők. Például a megkérdezett amerikai férfiak 38 százaléka mondta, hogy mellőzöttnek érzi magát, mikor a közösségi oldalon szembesül vele, hogy a barátai kihagyták valamiből. A nőknél csak 26 százalék.

Az első "fomológiai" kutatást 2013 júliusában publikálták. Dr. Andy Przybylski, az Essexi Egyetem pszichológusa kutatócsoportjával arra az eredményre jutott, hogy a FOMO olyan személyekre jellemző, akik hiányt szenvednek bizonyos pszichológiai szükségleteik, például az elismerés, a kontroll vagy a társas kapcsolatok iránti vágyuk kielégítésében, akik gyakran unatkoznak, magányosak.

Fotó: Biokinetic 

Általában ők azok, akik például vezetés közben is állandóan sms-eznek vagy emaileznek, egyetemi előadások alatt közösségi oldalakon lógnak. Azt találták, hogy a legfanatikusabb fomósok annyira elmerülnek mások tevékenységének a követésében, hogy már saját igényeikre sem fordítanak figyelmet. A kutatók nem csak a fokozottabban veszélyeztetettek személyiségjegyeit azonosították, de mérhetővé is tették a FOMO egyéni szintjét, amit egy online kérdőíven némi angoltudással akár mi magunk is tesztelhetünk, illetve összehasonlíthatjuk eredményünket az eddigi kitöltőkével.

Fontos hangsúlyozni, hogy konkrétan a FOMO témájában eddig elég kevés kutatást végeztek, és a közösségi oldalakkal való kölcsönhatás irányát is nehéz meghatározni. Vajon tényleg a közösségi oldalak használata miatt félnek jobban egyesek attól, hogy kimaradnak dolgokból, vagy pedig olyan emberek vonzódnak inkább az oldalakhoz, akik eleve kirekesztettebbnek érzik magukat, jobban félnek és szoronganak. Ez egyelőre nem világos. Mindenesetre, ha feltételezzük a FOMO szerepét például az internet előtti médiahasználatban, akkor talán kisebb mértékben tekinthető a jelenség olyannak, amit feltétlenül a közösségi oldalak számlájára kellene írni.

Segítség! Fomós vagyok! Mit tegyek?

1. Találjuk meg a szenvedélyünket!

Keressük meg azokat a minket érdeklő, örömteli (lehetőség szerint társas!) tevékenységeket, amik lekötik a figyelmünket, amikben el tudunk mélyedni annyira, hogy közben semmi mással nem akarunk foglalkozni.

2. Tudatosítsuk magunkban, hogy lehetetlen vállalkozás semmiről sem lemaradni!

Ahogy képtelenség minden létező újságcikket, könyvet felkutatni és elolvasni akár csak egyetlen témán belül, ugyanúgy ismerőseink életének minden pillanatát sem lehetséges nyomon követnünk. Még a hozzánk legközelebb álló személyekét sem. Ennek értelme sincsen, hiszen ha megtennénk, az egyenlő lenne saját magunk, a saját igényeink feladásával. Vegyük tudomásul, hogy mindig lesznek olyan események, amikből kimaradunk, és olyan információk, hírek vagy pletykák, amikről lemaradunk.

3. Vegyük észre, hogy sokszor eleve szűrt információkat kapunk, de az se árt, ha tovább szelektálunk!

A Facebook hírfolyamában például ismerőseink bejegyzései különféle szempontok szerint eleve szűrve jelennek meg. Vannak olyan ismerősök, akiknek a bejegyzéseit már hónapok óta nem látjuk, és vannak, akiknek az összes megosztását látjuk. Ha aktívabban kommunikálunk valakivel, vagy gyakran megnézzük a profilját, akkor az ő megosztásai többször jelennek meg hírfolyamunkban, de korántsem biztos, hogy mindegyik. Hasonlóan működik ez az általunk lájkolt oldalak esetében. Ha akarjuk, a tevékenységünkkel, bizonyos beállításokkal változtathatunk a hozzánk eljutó információk mennyiségén azért, hogy valóban csak a minket érdeklő dolgok jussanak el hozzánk. Közösségi oldalakon, e-mail kliensekben, hírgyűjtőkön lehetőségünk van a szűrésre. Éljünk vele, csökkentsük a feldolgozandó információ mennyiségét!

4. Bízzunk az alkalmazkodóképességünkben!

Az aggodalmak ellenére az emberiség eddig valahogy mindig megküzdött a könyvek, a nyomtatott sajtó, a rádió vagy a televízió jelentette kihívásokkal. Bizonyára az internet és a közösségi oldalak esetében is képesek leszünk megtalálni a szorongáscsökkentő megoldásokat, és alkalmazkodni tudunk az információs túlterhelés aktuális állapotához mind társadalmi, mind pedig egyéni szinten. Bízzunk benne, hogy erről még nem maradtunk le!