A természeti katasztrófák bekövetkeztének a lehetősége természetes módon tölt el minket félelemmel, azonban sok embert vonzanak is a tragédiák. Nem csupán a tragikus események helyszínére, hanem hasonlóképp a számítógép képernyője elé, ahol ma már tobzódhatunk az internetre szinte azonnal felkerülő képekben és videókban, melyeknek egy része ugyanakkor egyszerű hamisítvány. Lehet, hogy egy felvétel nem akkor, nem ott és nem olyan körülmények között készült, mint azt a "jól értesült hírforrás" állítja, de az is könnyen elképzelhető, hogy Photoshoppal megbuherált montázzsal van dolgunk.
De vajon miért készítenek egyesek katasztrófákat ábrázoló hamisítványokat? Az ausztráliai "The Sidney Morning Herald" című napilap internetes oldalán olvasható írásban erről kérdezték Julian Cole-t, aki doktori értekezését a közösségi oldalak pszichológiájáról írta. Véleménye szerint két gyakori típusa van az internetes hamisítványoknak. Léteznek úgynevezett "közösségi átverések". Emberek egy csoportja hozza létre őket, legtöbbször egy hangadó irányításával. Az ilyen tréfának társas értéke van: minél több kívülállót sikerül átvágni, az alkotók annál nagyobb elismerésben részesülnek a csoport többi tagjának részéről.
A másik típus a figyelemre áhítozó, rendszerint alacsony önértékelésű személyek által egyénileg kreált és terjesztett hamisítvány vagy rémhír. Minél többet beszélnek mások a megtévesztő információról vagy az információ gazdájáról, ők annál értékesebbnek érzik magukat. Nem baj, ha negatívan ítélik meg őket tettükért, hisz a lényeg, hogy róluk folyjon az eszmecsere.
