Ahogy a magánélet áttöri az intézmények falait

2011. május 11. - Soulbook

Mobilozunk a szeretteinkkel a munkahelyen, Skype-on és MSN-en keresztül neveljük a gyereket, iskolában SMS-ezünk a barátainkkal a pad alatt, vagyis demokratizálódik a magánéletünk - állapítja meg Stefana Broadbent, etnográfus, kognitív kutató a 2009-es TEDGlobal konferencián tartott előadásában. A videó aktualitását még mindig érdekes és érvényes tartalma mellett az adja, hogy a magyar feliratozást a múlt héten készítettük el hozzá. 

Sokszor lehet hallani a gyakori Facebook-használat, a magáncélú telefonálás vagy az órai mobilozgatás miatt kirobbanó munkahelyi vagy iskolai konfliktusokról. A középkori társadalomban persze mindez nem volt probléma, mivel az emberek lényegében az otthonaikban dolgoztak, tanultak. Mikor jött az ipari forradalom, és megszületett a modern bürokrácia, egyre inkább elvált egymástól a privát szféra és a munkavégzés, az oktatás helyszíne. A modern kommunikációs csatornák (internet, mobiltelefon) azonban lehetőséget nyújtanak arra, hogy az emberek visszavegyék, amit elvesztettek, vagyis a magánélettel való kapcsolatukat a modern intézmények falai között. 

Stefana Broadbent a munkatársaival húsz éve tanulmányozza, hogy miként használjuk a korszerű kommunikációs eszközöket, és ők azt tapasztalták, hogy csak 5-7 bizalmas ismerősünkkel társalgunk rendszeresen. A Facebookon az átlagos felhasználónak 120 ismerőse van (egy korábbi bejegyzésben foglalkoztunk a facebookos ismerősökkel, ahol említettük, hogy ez a szám ma már 130), de akivel interaktív módon, rendszeresen kommunikál ez az átlagfelhasználó, az csupán 4-6 személy. Az MSN-hez hasonló programokkal foglalkozó kutatások szintén átlagosan 100 fős ismerőslistákat említenek, és 2-4 állandó beszélgetőpartnert. A mobiltelefonos és internetes hanghívások elemzése szerint pedig a hívások 80 százalékát pusztán négy személlyel folytatjuk. A Skype esetében ez csupán 2 fő! 

Már az internet és a mobiltelefonok megjelenése előtt is rendelkezésre állt a telefon, érdekes módon mégse vált divattá a magáncélú használat a munkahelyen. Kulturális norma volt a szakmai élet és a magánélet különválasztása, elvárás, hogy csak a munkavégzésre koncentráljon az alkalmazott a szervezeten belül. Minderre már az oktatási intézményekben igyekeztek ránevelni a diákokat. Az amerikai Pew Intézet 2009-es becslése szerint ma a munkahelyen e-mail hozzáféréssel rendelkezők fele folytat magánlevelezést  az irodában, Broadbenték kutatásai szerint délelőtt 11-kor a legmagasabb ezeknek a leveleknek a száma. Az emberek 75 százaléka elismeri, hogy mobilon magánbeszélgetéseket folytat, és 100 százalékuk azt, hogy SMS-ezik munkaidőben.

Persze, intézménye válogatja, hogy milyen szintű hozzáférést engedélyez a kommunikációs eszközökhöz, vagy hogy miként ellenőrzi a magáncélú használatot. Lehet üdvözölni a privát szféra ilyesfajta térnyerését a munkahelyeken és az iskolákban, de a szervezeteket is meg lehet érteni, hogy a saját tevékenységüket, az arra való teljes figyelmet, koncentrálást tekintik elsődlegesnek. A legnagyobb dilemmát az jelenti, hogy míg a korszerű kommunikációs eszközök hatákonyabbá teszik a munkavégzést (különösen a csoportos munkavégzést), addig a nem munkajellegű kommunikációt is nagyban elősegítik. A megoldást azok a fejlesztések jelentik, illetve fogják jelenteni a jövőben, melyek képesek lesznek megfelelően elválasztani egymástól a munkajellegű és a magánjellegű használatot, vagy ellenőrizni, mérni ezek arányát.

Forrás: TED

A bejegyzés trackback címe:

https://soulbook.blog.hu/api/trackback/id/tr812892822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása