Ha térről és időről megfeledkezve átadhatjuk magunkat a zenélés, a rajzolás vagy épp a hegymászás örömeinek, akkor miért pont a facebookozás vagy a twitterezés lennének ez alól kivételek? Ki ne kapta volna már magát azon, hogy a számítógép vagy a mobil képernyőjét bámulva észrevétlenül elmúlt az idő? Lehet, hogy eredeti feladatunk elvégzése helyett már bejártuk az internet minden rejtett zugát egyik hivatkozásról a másikra ugrálva, de az is előfordulhat, hogy hasonló érdeklődésű ismerőseinkkel folytattunk gyümölcsöző eszmecserét. Természetesen a közösségi oldalakon sem minden tevékenység szolgál óriási szellemi kihívással, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat, melyek végzése közben akár a flow élményét is átélhetjük.
A magyar származású, Széchenyi-díjas pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint minden emberi tevékenységet elhelyezhetünk a képességek és a kihívások tengelyén. Akkor leszünk elégedettek, akkor éljük át az öröm pillanatait, ha egy tevékenység nem haladja meg a képességeinket, de azért találunk benne némi kihívást. A feladat egyre bonyolultabbá válhat, de épp csak annyival, hogy ne érezzük lehetetlennek a teljesítését. Így folyamatosan, szinte észrevétlenül fejlődhetünk.
Nemrég egy blogbejegyzéssel találkoztam, mely azt ecsetelte, hogy a Google+ mennyire alkalmas a flow élményének az átélésére. Térről, időről, a környezetünkről teljesen megfeledkezve belemerülhetünk a bejegyzések olvasgatásába, a képek és videók nézegetésébe, miközben újabb és újabb dolgokat ismerhetünk meg ismerőseink közvetítésével. Az oldalon mindig megtalálhatjuk az éppen következő, fejlődési szintünknek megfelelő kihívást. Új emberek bevonásával (a köreinkbe) pedig még több új ismerethez juthatunk, folyamatosan új ötleteket és szempontokat fedezhetünk fel. Minden egyes bejegyzés egy lépéssel előrevisz minket a személyes fejlődést szolgáló tanulási vonalon.
Én személy szerint árnyaltabban látom a képet. Nem gondolom, hogy a Google+ összes lehetősége az egyéni elégedettség érzésének a fokozását szolgálná, mint ahogy azt se, hogy csak a Google+-on vannak olyan tevékenységek az interneten, melyek a flow megéléséhez vezethetnek. Bevallom, megjelenése óta nem látok túl nagy fantáziát ebben a közösségi oldalban. Szerintem a Facebook leküzdhetetlen lépéselőnyben van, és mivel a két portál egymás fejlesztéseit rendre lenyúlja, így ez a lépéselőny fennmarad. A kapcsolódási lehetőségek száma sem épp az utolsó szempont egy közösségi háló esetében, a felhasználószámot tekintve pedig szintén óriási a különbség. Ettől függetlenül azzal egyetértek, hogy akár a közösségi oldalakon végezhető egyes tevékenységek közben is átélhetjük a boldogság pillanatait.
Csíkszentmihályi szerint vannak tevékenységek, melyek kevésbé segítik elő a flow állapotát. A tévézés például ugyan általában nem haladja meg a képességeinket, de kihívást nem igazán jelent. Unalmat, ellazulást vagy egyszerű apátiát érezhetünk tévézés közben. Az internetes szörfözés ugyan járhat kihívásokkal, de ez nagyban függ a felkeresett oldalak jellegétől. Sokszor csak esetleges módon bóklászunk, anélkül, hogy gondosan kijelölt célpontokat követnénk szépen sorban.
A számítógépes és a közösségi játékok látszólag a flow logikájának az alapján készülnek. Kicsit növeljük mindig a nehézségi fokot (kihívás), de úgy, hogy a feladatok összességében teljesíthetőek legyenek bárki számára (képesség). Azonban számos esetben megkérdőjelezhető, hogy a való életben hasznát vesszük-e a játékokban tanult vagy begyakorolt képességeknek.
De akkor hol a flow? A Facebookon zajló kommunikáció egyes típusait a társas kapcsolatok és az önértékelés összefüggésében vizsgáló legfrissebb kutatások a kommunikáció közvetlen és közvetett formáit különböztetik meg a közösségi oldalon. Közvetlen tevékenység az üzenetküldés, a chat, az üzenőfali bejegyzések és a hozzászólások írása, a megjelölés fényképeken és a lájkolás. Közvetett kommunikációs forma az ismerősök adatlapjának a nézegetése vagy az állapotfrissítések olvasgatása. Legtöbben ezeket a tevékenységeket mind végezzük, de eltérő arányban.
Az ismerőseinkkel összekapcsoló kötelék érzésének az erősségét, az új ismeretségek kötésének a gyakoriságát és az önértékelést vizsgáló kutatásokban azt találták, hogy a közvetlen formákat előnyben részesítő felhasználók szorosabb kapcsolatokról számoltak be és többre tartották önmagukat, mint azok, akik főként közvetett vagy passzív tevékenységeket végeztek, például a hírfolyamot, ismerőseik bejegyzéseit és adatlapjait olvasgatták. Ők gyakrabban számoltak be a magány érzéséről vagy az önbizalom alacsony szintjéről.
Különböző erősségű és irányú összefüggést mutatnak az egyes Facebook-tevékenységek az iskolai eredményekkel és az közösségi aktivitás szintjével is. (Nem mindegy, hogy mit csinálsz a Facebookon, Soulbook) A játék, a fényképmegosztás például az iskolai teljesítmény alacsonyabb értékeivel járt együtt a vizsgált diákoknál, míg az események létrehozása, visszaigazolása és a hozzászólások írása a nagyobb aktivitást, magasabb teljesítményt mutató diákokra volt inkább jellemző tevékenység.
Ugyan a flow jelentette örömélményt magányos tevékenységeink közben is átélhetjük, nem hagyható figyelmen kívül, hogy társas lények vagyunk. Ha egyszer valaki tudományos igénnyel fogja vizsgálni, hogy a közösségi oldalakon milyen tevékenységek végzésébe feledkezhetünk bele úgy, hogy az örömet okozzon és egyben személyes fejlődésünkhöz is hozzájáruljon, akkor feltételezésem szerint a társasági életünket gyarapító aktivitások, az üzenetküldés, a kommentelés, az adatlapok, bejegyzések (szövegek, fotók, videók), csoportok és események szerkesztgetése mindenképp benne lesz a csomagban.
Ti milyen internetes tevékenység végzése közben kaptátok már magatokat azon, hogy észrevétlenül, az elégedettség érzését keltő módon és személyes fejlődéseteket szolgálva telik az idő?
Forrás: Media Tapper, Psychology Today
Illusztráció: Graphic Facilitation
