A közelmúlt reflektorfénybe került lövöldözői úgy tűnik kevésbé voltak aktívak a közösségi oldalakon, inkább az álneves bejelentkezéseket jobban ösztönző fórumokat részesítették előnyben, és azokat is csak visszafogottan. Nem kizárólag a lebukástól való félelem lehet az egyetlen oka az anonim chatszobák népszerűségének körükben, hanem az izolálódás, az elkülönülés a hús-vér társaktól, az igazi barátok és ismerősök hiánya. Ezért találhatják egyes amerikai munkáltatók ma már "gyanúsnak" nem csak azt az állásra jelentkezőt, aki furcsa dolgokat oszt meg magáról (lásd: Ezért nem kapsz munkát közösségi oldalon), hanem azt is akinek egyáltalán nincs profilja közösségi oldalakon.
A Der Tagesspiegel július végi cikke kisebb lavinát indított el a nemzetközi sajtóban. A berlini napilap írása megállapította, hogy a denveri tömeggyilkosság elkövetője, az új Batman-film vetítésén lövöldöző James Holmes szinte alig hagyott nyomot magáról az interneten. A 24 éves amerikai férfi nem volt tagja közösségi hálózatoknak, nem osztotta meg másokkal gondolatait, fotóit. A norvég Anders Breivik, aki egy éve Osloban robbantott és lövöldözött, szintén visszafogottan használta a közösségi portálokat, pedig Facebookra és MySpace-re is regisztrált, Twitter oldalán egyetlen bejegyzés volt található: "Egy ember, akinek hite van, olyan erős, mint százezer másik, akiknek csak érdekei."
A német lap által megszólaltatott Richard E. Bélanger és kollégái szerint ez a fajta távolságtartás akár súlyos betegségekre is utalhat. Egy tavalyi vizsgálatban a pszichológusok megállapították, hogy azok a fiatalok, akik visszafogottabb internetes aktivitást mutatnak vagy egyáltalán nem használják a világhálót, hasonló valószínűséggel mutatnak depresszióra és egyéb lelki problémákra való hajlamot, mint azok, akik éppen hogy túlzásba viszik a használatot. A rendszeresen, de naponta maximum csak két órát az interneten töltő fiatalokra ez nem jellemző.
Az Egyesült Államokban nagy nyilvánosságot kapott néhány olyan eset, amikor munkáltatók állásokra jelentkező pályázók Facebook-hozzáférését szerették volna elkérni az interjún. Akinek nincs profilja, nem kap állásajánlatot, mert bizonyára rejtegetnivalója van. "A személyzetisek 80-90 százaléka a németeknél is utánanéz a jelentkezőknek a hálón" - állítja Christoph Möller, hannoveri pszichológus.
Azzal ma már a legtöbben tisztában vannak, hogy nem feltétlenül kell mindenféle tartalmat mindenkivel megosztani, de úgy tűnik, hogy a teljes elzárkózás is gyanús. "Az internet életünk egyik természetes közegévé vált" -nyilatkozta a szakember. "Virtuális barátainktól akár pozitív visszajelzéseket és érzéseket is kaphatunk." De csak addig, amíg nem visszük túlzásba a dolgot, nem felejtjük el továbbra is ápolni valódi kapcsolatainkat és nem válik függőséggé a virtuális barangolás.
A Der Tagesspiegel cikkéből téves lenne azt a következtetést levonni, amit a Slashdot nevű technológiai híroldal úgy látszik levont, vagyis hogy a Facebook adatlap hiánya az első jele lehet annak, hogy valaki tömeggyilkos. Ebben az esetben legalább hatmillió potenciális ámokfutó kószálna épp a Földön, ráadásul a Facebook felhasználói között szintén találunk depressziós, lelki zavarokkal küzdő, szorongó embereket, és még csak nem is a legkevesebb ismerőssel rendelkezők körében kell feltétlenül keresnünk őket. A Slate.com egyik tanácsadói írása szintén túloz, mikor azt javasolja, hogy ne randizzunk olyanokkal, akiknek nincsen Facebook-adatlapja.
Ha azokat kérdezzük a távolságtartás indokáról, akik nem használják a legnépszerűbb közösségi oldalt, többek között a pozitív énkép fenntartásának a szándéka miatt se várhatunk tőlük jelentősebb arányban olyan válaszokat, hogy kevés ismerősük, barátjuk van, szorongónak, depressziósnak érzik/tartják magukat. Ha önbevallásra hagyatkozunk, akkor inkább ilyen válaszokra és válaszadási arányokra számíthatunk a Facebookot nem használók körében:
A Wedbush Securities egyik 2010-es adatfelvétele során tehát a nem használók az időpocsékolást (52-56 %) és a magánélet védelmének a szándékát (42-48 %) nevezték meg a legtöbb alkalommal a közösségi oldal kerülésének indokaként. Kevesebbszer az időhiányt (22-25%), legritkábban pedig azt, hogy nem sokat tudnak az oldalról (10-11%) vagy nem tudják használni azt (11%). Mindenképp megjegyzendő, hogy a Facebook-elkerülők társas életére, közérzetére vonatkozó válaszlehetőségek láthatóan nem szerepeltek ebben a felmérésben, miközben a Facebook-használók hangulatát, társas életét viszgáló kutatások száma egyre csak gyarapszik.
Forrás: Der Tagesspiegel, Daily Mail
Illusztráció: J.C. Kendall
