Az elmúlt évek, évtizedek társadalmi trendjeinek, a technológia világán belül pedig különösen a videójátékok és az online pornó elterjedésének köszönhetően a férfiak egyre gyengébben teljesítenek az élet számtalan területén, az iskolától kezdve a hálószobáig. A férfitársadalom válságának tüneteit, okait és a lehetséges megoldásokat a híres szociálpszichológus, Philip Zimbardo és Nikita D. Coulombe új, már magyar nyelven is elérhető könyvéből ismerhetjük meg (Man (Dis)connected: How technology has sabotaged what it means to be male - Nincs kapcsolat: Hová lettek a férfiak?; Angol megjelenés: 2015. május 7., Magyar megjelenés: 2016. május)
Zimbardót még 2011-ben kérték fel egy öt perces, szabadon választható témájú TED-előadás megtartására. Akkoriban számos cikk foglalkozott a fiúk gyenge iskolai teljesítményével, a diplomát szerző férfiak csökkenő arányával. A férfiak érdeklődésének visszaesését a San Franciscoban élő pszichológus professzor maga is érzékelte saját egyetemi kurzusain. Azt is tapasztalta, hogy egyre többen vannak, akik nem akarnak jogosítványt szerezni vagy elköltözni a szüleiktől. Asszisztensével, a könyv társszerzőjével sokat beszélgettek mindezekről akkoriban. Nikita Coulombe fiatal nőként azt érzékelte a saját környezetében, hogy a házibulikban népszerűbbé válnak a számítógépek és a videójátékok a beszélgetések helyett, és a fiúk jobban érdeklődnek a pornó, mint a igazi nők után.
Végül ez lett annak az előadásnak a témája, amiről az "A csupaszcsigáknál többre vágynak a nők" című bejegyzés is szólt itt a blogon, és amivel a stanfordi pszichológus szerette volna erre a problémakörre irányítani a figyelmet, cselekvésre buzdítani a közönséget. Már akkor született egy rövid e-könyv, mely a beszédhez kapcsolódva jelent meg (The Demise of Guys: Why Boys Are Struggling and What Can Do About It - A srácok bukása: Miért küszködnek a fiúk, és mit lehet ellene tenni?), de az még jóval tömörebb volt, mint a friss kötet.
A főbb következtetések angol és amerikai adatsorokon, kutatásokon, illetve az írók saját felmérésein alapulnak. Ez utóbbi egyrészt egy online kérdőívet jelentett, amit két hónap alatt 20 ezren töltöttek ki az Egyesült Államokban. A válaszadók 76 százaléka férfi volt, és több mint a felük 18 és 34 év közötti fiatal. A másik saját kutatást pedig egy mindössze 67 brit középiskolás körében lekérdezett kérdéssor és néhány mélyinterjú jelentette.
A férfiak válságának tünetei és okai
Az aggodalomra okot adó jelek a Zimbardo Lucifer-hatás című könyvében már megismert mindhárom szinten jelentkeznek, vagyis a személyiség, a közvetlen környezet (szituáció) és a rendszer szintjén is. A fiúk egyre félénkebbek a társas életben, a párkapcsolatok kezdeményezésében, miközben függővé válnak a videójátékok és az online pornó kínálta izgalmaktól. A szituációs tényezők sem kedveznek nekik: egyre többen nőnek fel édesapa nélkül, így nem kapnak megfelelő mintát arra, mit is jelent férfinak lenni. A rendszer szintjén pedig a nők szükségletei mellett kevesebbet beszélünk a férfiak szükségleteiről, és ennek következményei a politikai és gazdasági döntéshozatalban is megjelennek. A férfiak emellett olyan környezeti hatásoknak is ki vannak téve, melyek fiziológiai változásokhoz vezetnek, például csökkentik a tesztoszteron szintjüket, és növelik az ösztrogén szintjét (ülő foglalkozások, mozgáshiány, elhízás).
Mindezeket tetézik a médiában látottak, a munkanélküliség (különösen a fiataloké), és az oktatási rendszer több országban tapasztalható kudarca, egész pontosan az, hogy az iskolák nem tudnak olyan kihívásokkal, ingerekkel teli környezetet teremteni, mely a fiúk kíváncsiságát is felkeltené, megfelelő alternatívát kínálva például az egyre népszerűbb videójátékok mellé.
Az iskolai teljesítmény gyengülése
A fiúk iskolai teljesítménye gyengébb a lányokéhoz képest, és a férfiak kisebb arányban szereznek diplomát, mint a nők. Mindez Zimbardóék szerint nem azt jelenti, hogy kisebb az IQ-juk, hanem azt, hogy kisebb erőfeszítést tesznek, ha tanulásról van szó, mert motiválatlanok. Ezen az sem segít, hogy ahogy haladunk lefele az iskolai szinteken, egyre kisebb arányban találunk férfiakat az oktatók között. Az Egyesült Államokban az általános iskolai oktatók 90 százaléka nő, a briteknél a tanárok 80 százaléka.
Ezzel kapcsolatban érdekes ellentmondásra mutatott rá a könyv társszerzője, Nikita D. Coulombe a Reddit nevű közösségi oldalon tartott könyvbemutató fórumon. Miközben egyre több kezdeményezés indul azért, hogy több női programozó vagy mérnök legyen, férfiakat már kevésbé ösztönzünk arra, hogy tanárok legyenek. Pedig hiányuk az oktatásban bizonyára hatással van a fiú (és lány) diákok fejlődésére is.
Fiúk apa nélkül
Gyermekkora végéig valószínűbb, hogy egy brit fiúnak tévé van a hálószobájában, mint az, hogy édesapja együtt él vele. Illetve, ha van is apa a közelében, akkor is csupán fél órányi beszélgetés jut a TV, okostelefon és számítógép előtt töltött 44 órára hetente. Pedig az egyik leghosszabb ideig tartó, a részt vevő férfiak életét 75 éven keresztül követő longitudinális kutatás (Harvard Grant Study) megállapítása szerint a férfiak boldogságának és sikerének legszignifikánsabb előrejelzője a szeretetteli gyermekkor (két szülővel, pozitív környezetben, szoros kapcsolatban legalább egy testvérrel).
A férfiak identitását radikálisan befolyásolja az édesapjuk hiánya a gyermekkorban. Az Egyesült Államokban ma a fiúgyermekek kb. harmada apa nélkül nő fel, a briteknél a gyerekek negyede (háromszor annyian, mint 1971-ben). Az afro-amerikai gyerekek 60-70 százaléka nők által dominált közegben nevelkedik, nincs olyan apamodell, mely igényeket támasztana, határokat jelölne ki.
Fotó: Flickr (Florida Memory)
Régebben - a sokszor több generációt is átfogó családokban - az apán túl nagybácsik, nagypapák, idősebb unokatestvérek, férfi ismerősök, szomszédok vették körül a fiúkat, akik mintát jelenthettek. Ma a tömegmédia veszi át szerepüket, ahol a sikert és a népszerűséget agresszív autóversenyzőkkel, dühös séfekkel és milliomos, de alacsony IQ-val rendelkező focistákkal kapcsolhatják össze. A filmekben, sorozatokban (pl. Jackass) megjelennek az olyan gyermeklelkű karakterek is, akik láthatóan anyagi célok, érzelmi intelligencia, az elköteleződés és a felelősség vállalásának képessége, az arra való hajlandóság nélkül élnek.
Környezeti kihívások
Változik a munkakörnyezet és a férfiakat körülvevő technológiai eszközök világa is. A gyárak helyett sokan íróasztal mellett, a szolgáltató és kreatív szektorokban dolgoznak. A traktort felváltotta a kicsi és könnyű táblagép. Az újonnan születő férfiszerepek fenyegetést jelentenek a férfiasság tradicionális felfogására, ezért fordul elő, hogy a gyerekükkel otthon maradó apukákat néhány férfitársuk lúzernek tartja, és sok lány is hanyagolja a "jó fiúkat", ha randiról van szó. Blogokon sok női panaszt hallani arról, hogy alig vannak kedves és tisztelettudó férfiak, akikkel randizni lehetne, miközben ugyanennyi kedves és tisztelettudó férfi szeretne randizási tanácsokat kapni szintén az interneten, mert a nők eddig azzal hajtották el őket, hogy túlságosan kedvesek, passzívak vagy elkeseredettek.
Iskolai unalom vs. videójáték
Az iskola világában megtapasztalt unalom és a társas kudarcok elől menekülve sokan a magányt választják, egy olyan biztonságos világot, ahol ők irányíthatnak, nem kell félniük a visszautasítástól, és elismerik a képességeiket. A videójátékokban a fiúk aktívak és cselekvőek lehetnek, készségeket szereznek és fejlesztenek, státuszt, tiszteletet, elismerést vívnak ki. A lányok viszont nem sok értelmét látják az ilyen típusú versengésnek.
Fotó: Flickr (OakleyOriginals)
A növényevő férfiak csemegéje: online pornó
Az online pornó könnyen elérhető, olcsó és névtelenséget biztosít a felhasználó számára, mindez nagyban hozzájárul népszerűségéhez (2013-ban a PornHub volt 35. leglátogatottabb weboldal a 6-14 éves britek között), viszont a lányoknak a videójátékokhoz hasonlóan kevésbé izgalmas, mert a filmek a vizuális ingereket helyezik előtérbe szemben a történettel és a kapcsolat jellemzőivel. A filmek zömében ma már alig jelenik meg valamilyen narratíva, csak a testi kontaktus áll a középpontban.
Sok fiatal fiú viszont a pornón keresztül kap bevezetést a szexualitásba. Azt gondolják, ez az, amit a nők, a lányok is elvárnak a szexuális életben, miközben nem alakulnak ki azok a társas készségeik, melyek az igazi párkapcsolatok kezdeményezésében segítenének. Nem tanulják meg, hogyan hívjanak randira egy lányt, félnek az elutasítástól, kialakul a félénkség, amivel nem kell megküzdeniük az online színtéren. A brit fiatalok negyede még szexuális oktatásban sem részesül.
Zimbardo "szexuális szempontból különlegesek"-nek nevezi azokat a fiatalokat (elsősorban férfiakat), akik úgy érzik, nincs is már szükségük más személyre szexuális vágyaik kielégítéséhez. Japánban soshoku danshi-nak (növényevő férfiaknak) hívják azokat, akik nem érdeklődnek az igazi szex iránt. Az olyan fejlesztések elterjedése, mint a 3D-s pornó, inkább a jelenség globalizálódásának irányába fog vezetni a pszichológus sejtése szerint, ahhoz, hogy az igazi szex már nem is lesz annyira vonzó alternatíva.
Az arousal-függőség szerei
A pornó és a játékok izgalmas világa digitális alternatívát kínál, kevésbé megerőltető, kockázatos, zavarba ejtő. Csábítóbb, mint a szex, a sport vagy a való világ társas érintkezései. Mindez azonban visszahat a kognitív és a szociális fejlődésre, a koncentrálás képességére. A lányok eközben kiemelkednek a való életben, ahol a társas készségek a siker forrását jelentik.
Míg az alkoholnál, a drognál és a szerencsejátéknál ugyanabból akarsz többet, addig a pornónál és a videójátéknál szintén ugyanabból szeretnél, csak mindig máshogy. Újdonságra, változatosságra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az élvezeti értéket kapd. A feszültségtől, izgalomtól, az arousaltől válsz függővé (arousal addiction), amiben kulcsszerepe van a vizuális élmény újdonságának.
A túlzásba vitt használat örök kérdése
Zimbardóék többször hangsúlyozzák, hogy nem a videójátékokkal és a pornóval van probléma, hanem azzal, ha valaki túlzásba viszi a fogyasztásukat, és ez fiúknál gyakoribb. Elismerik, hogy a lányok is néznek pornót és játszanak videójátékon, de nem olyan intenzíven, mint a férfiak.
A stimuláns szerek 85 százalékát az USA-ban fiúknak írják fel. Ezeket többek között az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kezelésére használják. A túlzásba vitt pornófogyasztás pedig csökkentheti az érdeklődést és a vágyat az igazi nők után (Hasznos oldalak a témában: Fight the New Drug, Your Brain On Porn).
Fotó: Fight the New Drug
De mit is jelent pontosan a túlzott használat? Erre egyrészt konkrét időtartamot lehet meghatározni. Videójátékok esetében az ismert játéktervezőre, Jane McGonigal-re hivatkozva mondják, hogy kb. napi négy óránál van a limit, míg a pornónál ez heti 2 óra. Viszont a használat ideje mellett/helyett fontosabb odafigyelni olyan jelekre, mint például, hogy motiváltnak érezzük-e magunkat arra, hogy másfajta, valódi tevékenységekben is részt vegyünk, problémát jelent-e kapcsolatot teremtenünk másokkal a való életben, vagy a pornó esetében a filmeken túl igazi emberek is képesek-e felizgatni minket.
Megoldási javaslatok
A könyv utolsó részében és Zimbardo interjúiban elhangzik jó pár "válságkezelő" javaslat. Például:
- növelni lehetne a férfiak arányát a tanárok között;
- támogatni kellene férfiakat abban, hogy fiú- és férficsoportokat, közösségeket alakítsanak;
- apa-család kapcsolatot erősítő jóléti reformokat lehetne bevezetni;
- több, kevésbé erőszakos, a játékosok együttműködésen alapuló videójáték kellene;
- szorgalmazni kell a családon belüli beszélgetéseket a szexről és a párkapcsolatról, a pornó és a valóság közti különbségről;
- bővíteni kellene a sportolási lehetőségeket, és tánciskolákat lehetne indítani a tizenéveseknek, hogy a fíúk megtanulhassanak táncolni (mivel Zimbardo szerint ez a népszerűség egyik titka a lányoknál)
A stanfordi professzor örök optimizmusa ellenére ugyanakkor mégsem reménykedik túl nagy változásban:
Valóban aggaszt engem ez az egész a srácokkal, mert nincs egyetlen, könnyen kivitelezhető megoldás. Ez fájdalmas számomra, mert optimista ember vagyok. A fiúk bajban vannak.
Kritikus hangok
Nem túl meglepő módon a kötet a megjelenése óta több oldalról kapta a kritikákat. A brit Guardian nem is egy cikket szentelt a témának. Publicistái egyrészt azt kifogásolták, hogy a könyv sok állítása egyszerűen megalapozatlan. Statisztikákon, illetve egyéb kutatásokon alapulnak ugyan, de nem szolgálnak elégséges és megfelelő bizonyítékkal, így pedig csak a szexista érveket, és a régimódi nemi sztereotípiákat erősítik, a lányok szempontjaival (pl. az apa nélkül felnövő lányokkal) nem is foglalkoznak.
Zimbardóék saját kutatása valóban pusztán egy online kérdőív, melynek - az amúgy igen nagy - 20 ezer fős mintája nemi szempontból nem túl kiegyensúlyozott (76 százalék volt a férfiak aránya), a 68 fős brit felmérés pedig nem alkalmas messzemenő következtetések levonására. Csak ezekre alapozva nem lehet ok-okozati következtetéseket levonni, márpedig a könyv lényegében ilyeneken alapul. (Sok esetben az sem világos, hogy egy feltételezett összefüggés miért csak a férfiakat érinti.)
A kritikák egy másik része a videójátékokkal kapcsolatos, ahol mindig visszatérő probléma, hogy mit nevezünk túlzott használatnak, illetve hogy kik alkotják a játékok törzsközönségét. Úgy tűnik ugyanis, téves az a feltételezés, hogy a szobájukba visszahúzódó magányos kisfiúk vagy tinédzserek körében a legnépszerűbbek az online vagy videójátékok, a nemi megoszlás pedig összességében kiegyenlített.
Fotó: Flickr (Valentin Ottone)
Azt a könyv szerzői is elismerik, hogy a videójátékoknak sok pozitívuma lehet: fejleszthetik a problémamegoldási készséget, közösségi együttműködésre nevelhetnek, illetve terápiás célokra is használhatóak (Pl. Elterelik a figyelmet a fájdalomról úgy, hogy az agyban is kimutatható a csökkent fájdalomérzet. Gyerekek fogorvosi kezelésénél alkalmazzák is.)
De igazából nem magát a játékokat tekintik problémának, hanem a kiterjedt használatot. Sok fiatalnak a játék ma már közösségi élményt is jelent, versenyeket, rendezvényeket szerveznek, ahol a való életben is találkoz(hat)nak egymással. Meg persze az se mindegy, hogy milyen típusú játékról mondunk véleményt. Olyanról, mely magányos harcosok erőszakos versengésén alapul, vagy olyanról, amelyiknél másokkal való együttműködésre van szükség a sikerhez.
Több sikerkönyv született mostanában, ami általában a technológia, az internet káros hatásait emeli ki, a használat közvetlen következményeként jelölve meg mondjuk az elmagányosodást vagy az elbutulást. Zimbardóék kötete szerencsére ennél összetettebb. Elgondolkodtató, de a következtetések néhol túlzónak, és bizonytalan lábakon állónak tűnnek. Sok pozitív erőfeszítés történik a technológia világában, például a videójátékok terén, melyek lendületét megtörheti, ha a közönség mindig csak félelemkeltő tálalásban hall ezekről a témákról. Ebből a szempontból némileg megtévesztő a könyv alcíme, mely kizárólag a technológiát teszi felelőssé a férfilét jelentésének a negatív irányú változásáért, ugyanis a fejezetekből ennél egy sokkal bonyolultabb, éppen ezért nehezebben is igazolható összefüggésrendszer bontakozik ki.
