Egyértelmű profilkép, kitöltött adatlap, valódi kapcsolatok és aktív csoporttagság a siker alapvető hozzávalói a LinkedInen, ha néhány pszichológiai elmélet alapján szeretnénk receptet kínálni. Az adatlap jelentőségével korábban már foglalkoztunk, most Bernardo Tirado, vállalati pszichológus és projektvezető minapi blogbejegyzése nyomán mutatunk rá a szakmai jellegű közösségi oldalak lélektani megközelítésének néhány lehetőségére. 

A közösségi oldalakon az első benyomás rendszerint az adatlapokon és azok tartozékain (profilkép, rövid bemutatkozó címsor, stb.) keresztül alakul ki rólunk egy ismeretlen számára. Így akár kárunk is származhat egy gyorsan összetákolt, foghíjas profiloldalból, főleg, ha az egy szakmai jellegű közösségi oldalon van. Bernardo Tirado most arról ír saját blogjában a Psychology Today oldalán (Digital Leaders), hogy a legsikeresebb hálózatépítők a LinkedIn értelmével és a használat hátterében álló pszichológiai törvényszerűségekkel is tisztában vannak. Három fontos szociálpszichológiai témakört és kapcsolódó kutatást emel ki, valamint javaslatokat fogalmaz meg a LinkedInen való sikeresebb boldogulás érdekében. 

Egyértelmű profilkép, teljes adatlap (első benyomás)

Információink 93 százalékát kizárólag a látvány és hang határozza meg. Dr. Albert Mehrabian a '60-as években dolgozott ki egy kommunikációs modellt, ami 7-38-55 százalékos szabályként vált ismertté. A tudósok körében egyébként folyamatosan vitatott elmélet szerint az információk 7 százalékát szavakon, 38 százalékát a hangszínen, a hanghordozáson, 55 százalékát pedig a testbeszéden (non-verbális kommunikáció) keresztül észleljük. Ha ezt a tézist az online profilokra szintén érvényesnek tartjuk, akkor sokan akaratlanul is sértik a szabályt, mikor nem töltenek fel képet magukról, homályos fotót mellékelnek, az arcuknak a fele látszik csak, nincs kitöltve vagy hiányos az adatlapjuk, illetve mikor egy teljes önéletrajzot tesznek közzé. A szerző három kérdést tesz fel ezzel kapcsolatban:

1. Megvennénk-e egy olyan terméket, amiről nem tudjuk, hogy valójában hogy is néz ki?

2. Akkor is érdekelne minket egy termék leírása, ha az két oldalon van kifejtve?

3. Egy internetes társkereső oldalon megbíznánk-e egy olyan személyben, akinek csak a fél arca látszik vagy homályos a róla készült kép?

Mivel látni szeretnénk, hogy kikkel kerülünk kapcsolatba, ezért nagyon lényeges, hogy egy pontos, éles és világos arckép legyen a profilunkra feltöltve.

Valódi kapcsolatok (személyközi kapcsolat)

Akár zárkózott, akár könnyen kitárulkozó emberek vagyunk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a személyközi kapcsolatok jellemző módon négyszemközt végbemenő szituációkon alapulnak. A tartós kapcsolatok alapja pedig az ismerősség és az összhang. A kapcsolatépítés hagyományos formái az interneten a legtöbb nemzedék tagjai számára azért jelentenek problémát, mert az arckifejezések, a testbeszéd és a hangszín észlelésének a hiánya miatt nem érzékelhető a kapcsolat dinamikája.

Ettől függetlenül a tartós kapcsolatok kialakulásának alapelvei a LinkedInen is érvényesülnek, a legsikeresebb felhasználók a portált épp ezért összekötő közegnek tekintik. Korábbi munkatársakkal veszik fel újra a kapcsolatot, személyesen is megismert új kollégákhoz kapcsolódnak.  A pszichológus szerint tévedés azt gondolni, hogy ha 500-nál is több kapcsolattal rendelkezünk az oldalon, akkor jó kapcsolattartók vagyunk. Valójában ez a felfogás árthat a hitelességnek. Ha például ismeretlen embereket jelölünk vissza, bevonjuk őket a bizalmi körünkbe, összekapcsoljuk magunkat velük. Ezzel közvetett módon hozzájárulunk, hogy hálózatunk bármely más tagjával fel akarják majd venni rajtunk keresztül a kapcsolatot. Gondolkozzunk el azon, hogy ismerőst vagy ismeretlent szeretnénk-e bemutatni a többi ismerősünknek!

A LinkedInen az általunk ismert emberek kötnek össze olyanokkal, akikkel még sosem találkoztunk. A legjobb hálózatépítők éppen ezért kizárólag olyan személyekkel lépnek kapcsolatba, akikkel tényleg ismerik egymást. Ha 500-nál több ismerőssel rendelkezünk, bizonyosodjunk meg arról, hogy valóban ismerünk mindenkit és kezdjük el kigyomlálni azokat, akiket még soha életünkben nem láttunk. Máskülönben azt kockáztathatjuk, hogy mások nem akarnak majd csatlakozni a hálózatunkhoz, mivel az egyszerűen torzít. 

Aktív részvétel a csoportokban (közösségek, csoportok)

A pszichológus Abraham Maslow 1943-ban publikálta elméletét a szükségletek hierarchiájáról (Maslow-piramis). Modellje szerint az önmegvalósítás legmagasabb szinten lévő szükséglete előtt számos vágyunkat ki kell elégítenünk. A hierarchiában a társas szükséglet a harmadik szinten foglal helyet a fiziológiai (evés, ivás, stb.) és a biztonsági szükségletek után. Az ember az idők kezdete óta szeretne valahová (társakhoz, közösségekhez) tartozni. A közösségi oldalak még inkább lehetővé tették számunkra, hogy ezt az alapvető vágyunkat online csoportokban is kielégíthessük (vagy kielégíteni véljük). Az internetes közösségépítés ugyanakkor sok munkát és elkötelezettséget igényel, hasonlóan a hús-vér kapcsolatokhoz.

A LinkedIn "Csoportok" funkciója közösségek ezreit kínálja, melyekben felvehetjük a kapcsolatot szakterületünk képviselőivel vagy más témák szakértőivel. Ha rendszeresen közzéteszünk kifejezetten ezeknek a közösségeknek szóló bejegyzéseket, akkor két célt is elérhetünk:

1. Az emberek megismerik a nevünket, az arcunkat, és megvitatják az általunk felvetett kérdéseket, témákat, ötleteket és gondolatokat.

2. Ha értelmes témákat vetünk fel, emlékezni fognak ránk.

Mindez fontos, ha az a célunk, hogy mások hozzáértő információforrásnak, egy adott terület szakértőjének tekintsenek minket. A LinkedIn társadalmának legelismertebb tagjai rendkívül értékes tartalmakat osztanak meg csoportjaikban, elsősorban a közösség érdekeit és érdeklődését szem előtt tartva.

Forrás: Psychology Today (illusztráció)