A Facebookon közzétett állapotfrissítések tartalomelemzésével kideríthető, hogy milyen témákat, érzéseket osztanak meg egymással a fiatalok és az idősebbek, a sok vagy épp a kevesebb ismerőssel rendelkező felhasználók. Megtudhatjuk, hogy a bejegyzésekre érkező lájkok és hozzászólások száma milyen összefüggésben áll a felhasznált szavak érzelmi töltetével, mely folyamatosan változik a nap folyamán, de egy adott ismerősi körben többé-kevésbé hasonló képet mutat. 

A Help for Depression nemrég egy olyan infografikát készített, mely ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de egy igen érdekes kutatás eredményeit mutatja be. A grafika egyrészt nem arról szól, amit a cím jelöl, vagyis nem az egyelőre inkább csak a bulvárcikkek figyelemfelkeltő címébe való Facebook-depresszió témáját boncolgatja. Ezt azért se teheti, mert nem áll még rendelkezésre olyan egyértelmű tudományos bizonyíték, mely a Facebook depressziókeltő hatását kellően alátámasztaná. Másrészt a grafika adatainak legfőbb forrása nincs feltüntetve az alul szereplő hivatkozások között. Ez a forrás pedig nem más, mint maga a Facebook adatelemző csoportja.

A közösségi oldalakon ma már mindennapos tevékenység, hogy állapotfrissítések segítségével megosztjuk egymással a gondolatainkat, az érzéseinket, beszámolunk az éppen aktuális tevékenységeinkről és visszajelzésekre (lájkokra, hozzászólásokra, stb.) számítunk az ismerőseinktől. A kommunikáció ugyanakkor ezeken a felületeken is különböző minták szerint megy végbe. 2010 végén a Facebook egyik munkatársa, Lisa Zhang az amerikai angolt használó facebookozók kb. egymillió bejegyzésében vizsgálta meg a szavakat, illetve a szavakból létrehozott (főként szófaj, érzelmi töltet és téma szerinti) kategóriákat. A kategóriákba sorolt szavak előfordulási arányát különböző jellemzők (életkor, ismerősök száma, stb.) mentén elemezték.

Fiatalok és idősebbek

A rendelkezésre álló adatok megerősítették a fiatalok és az idősebbek érzelmeiről és kifejezésmódjáról elő hagyományos sztereotípiákat. A fiatalok legtöbbször saját magukról, iskoláról, sportról, tévéről és moziról, zenéről, szabadidős tevékenységekről és az alvásról beszélgetnek. Nagy fontosságot tulajdonítanak a testüknek, a fizikai állapotuknak és a szexualitásnak. Gyakran káromkodnak és utalnak negatív érzelmekre, szorongásra, félelemre, haragra, szomorúságra és a halálra is. Az idősebbek világa ennél közösségibbnek tűnik. Gyakrabban és hosszabban beszélnek más emberekről, a családjukról, az ismerőseikről, pénzről, időről, vallásról és természetfeletti dolgokról. Érzelmeik inkább pozitívak, bizakodóak. 

Kevés és sok ismerőssel rendelkező felhasználók

A két csoportra eltérő kommunikációs minta jellemző. Akik sok ismerőssel rendelkeznek:

- hosszabb állapotfrissítéseket írnak,
- több szót használnak mikor zenéről vagy sportról beszélnek,
- kevesebb múlt és jelen idejű igét használnak,
- több második személyű személyes névmást használnak (te, ti), 
- kevesebbet beszélnek a családjukról,
- összességében kevésbé érzelmesek.

Mindezeken kívül előszeretettel beszélnek más emberekről, a szexről, a zenéről, a pénzről vagy a vallásról. Gyakran káromkodnak, fejeznek ki haragot. 

Akik kevesebb ismerőssel rendelkeznek, azok többet írnak magukról, a családjukról, az otthonukról, a testükről, evésről, mozgásról, munkáról, alvásról. Inkább pozitív érzelmekről számolnak be, mint negatívakról. Intellektuálisabbnak tűnnek, mivel a társas folyamatok helyett inkább a kognitív folyamatok érdeklik őket. Fontos számukra az exkluzivitás és a birtoklás is. Túlnyomórészt jelen és múlt idejű igéket használnak. 

Az időfaktor

A pozitív és a negatív érzésekről árulkodó kifejezések arányának az alakulása akár napszakok szerint is ábrázolható. Reggel 6 és hét között az állapotfrissítések szavai szerint még bizakodóan kezdjük a napot, ilyenkor tűnnek a legerősebbnek a pozitív érzések, míg a negatívak a leggyengébbek. 9 és 14 között a negatívak erősödnek, a pozitívak gyengülnek. Kb. délután fél háromra tehető a kiegyenlítődés. Délután négy és este 10 között az átlag körül mozog pozitív és negatív érzelmi szintünk (hat óra körül a leggyengébbek a pozitív érzelmek a nap folyamán). Este tíz és hajnali kettő között negatív érzelmeink érik el a tetőpontot, a pozitív érzelmek ilyenkor gyengébbek. Legalábbis a Facebookon használt szavak elemzése szerint.

Lájkok

A negatív érzelmi töltetű szavak gyakori használata a pozitív visszajelzések kis számával jár együtt, míg a pozitív érzelmeket közvetítő kifejezések több lájkot eredményezhetnek. 

Kevesebb lájk szókategóriái: alvás, fizikai állapot, negatív érzelmek, munka, otthon, tehetetlenség

Több lájk szókategóriái: közösségi aktivitás, más emberek, pozitív érzések és érzelmek, vallás, természetfeletti

Hozzászólások

Érdekes módon a pozitív érzelmeket tükröző állapotfrissítések kevesebb, a negatív bejegyzések több hozzászólást válthatnak ki az ismerősökből. Talán, mert a pozitívumok felett gyorsan napirendre térünk, szűkszavúan elismerjük őket és megyünk a dolgunkra. Ezzel szemben a negatív érzések hevesebb reakciókat váltanak ki, netán vitát generálnak

Kevesebb hozzászólás szókategóriái: pozitív érzelmek és érzések, alvás, szabadidős tevékenységek, otthon, vallás

Több hozzászólás szókategóriái: önmagunk előtérbe helyezése, negatív érzelmek, harag, 

Az alvásra vonatkozó szavak kategóriája az egyetlen, amely mind a lájkokkal, mind pedig a hozzászólásokkal negatív összefüggést mutat. A hosszabb állapotfrissítések és azok, melyek több névmást (ő, övé, enyém, stb.) tartalmaznak, mind a kétféle visszajelzésből többre számíthatnak. 

Bár nem feltétlenül tartozik ide, de az infografika megemlít néhány ismertebb alapadatot a Facebookról. Az oldalnak jelenleg több mint 800 millió felhasználója van (még az idén várhatóan eléri az egymilliárdot). A regisztrálók több mint a fele minden egyes nap meglátogatja az oldalt. Egy felhasználónak átlagosan 130 ismerőse van és kb. 80 oldalhoz, csoporthoz és eseményhez csatlakozik a portálon.

Madarat tolláról, facebookozót ismerőséről

De mindezeknél az adatoknál talán még érdekesebb a Facebook adatelemzőjének az a következtetése, melyet az infografika nem tartalmaz. Mégpedig az, hogy  az egyes szókategóriákba tartozó szavaink aránya hasonlít az ismerőseink frissítéseiben tapasztalható arányokhoz. Persze, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen  az életben is inkább a hozzánk hasonló emberekkel ismerkedünk, az ismeretségek pedig javarészt a virtuális térben is ugyanazok maradnak. Nem véletlen, hogy a kapcsolati háló érzelmi "homofíliáját" már a Twitteren is kimutatták. 

Forrás: Help for Depression, Facebook Data Team

Ha térről és időről megfeledkezve átadhatjuk magunkat a zenélés, a rajzolás vagy épp a hegymászás örömeinek, akkor miért pont a facebookozás vagy a twitterezés lennének ez alól kivételek? Ki ne kapta volna már magát azon, hogy a számítógép vagy a mobil képernyőjét bámulva észrevétlenül elmúlt az idő? Lehet, hogy eredeti feladatunk elvégzése helyett már bejártuk az internet minden rejtett zugát egyik hivatkozásról a másikra ugrálva, de az is előfordulhat, hogy hasonló érdeklődésű ismerőseinkkel folytattunk gyümölcsöző eszmecserét. Természetesen a közösségi oldalakon sem minden tevékenység szolgál óriási szellemi kihívással, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat, melyek végzése közben akár a flow élményét is átélhetjük.

A magyar származású, Széchenyi-díjas pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint minden emberi tevékenységet elhelyezhetünk a képességek és a kihívások tengelyén. Akkor leszünk elégedettek, akkor éljük át az öröm pillanatait, ha egy tevékenység nem haladja meg a képességeinket, de azért találunk benne némi kihívást. A feladat egyre bonyolultabbá válhat, de épp csak annyival, hogy ne érezzük lehetetlennek a teljesítését. Így folyamatosan, szinte észrevétlenül fejlődhetünk.

Nemrég egy blogbejegyzéssel találkoztam, mely azt ecsetelte, hogy a Google+ mennyire alkalmas a flow élményének az átélésére. Térről, időről, a környezetünkről teljesen megfeledkezve belemerülhetünk a bejegyzések olvasgatásába, a képek és videók nézegetésébe, miközben újabb és újabb dolgokat ismerhetünk meg ismerőseink közvetítésével. Az oldalon mindig megtalálhatjuk az éppen következő, fejlődési szintünknek megfelelő kihívást. Új emberek bevonásával (a köreinkbe) pedig még több új ismerethez juthatunk, folyamatosan új ötleteket és szempontokat fedezhetünk fel. Minden egyes bejegyzés egy lépéssel előrevisz minket a személyes fejlődést szolgáló tanulási vonalon. 

Én személy szerint árnyaltabban látom a képet. Nem gondolom, hogy a Google+ összes lehetősége az egyéni elégedettség érzésének a fokozását szolgálná, mint ahogy azt se, hogy csak a Google+-on vannak olyan tevékenységek az interneten, melyek a flow megéléséhez vezethetnek. Bevallom, megjelenése óta nem látok túl nagy fantáziát ebben a közösségi oldalban. Szerintem a Facebook leküzdhetetlen lépéselőnyben van, és mivel a két portál egymás fejlesztéseit rendre lenyúlja, így ez a lépéselőny fennmarad. A kapcsolódási lehetőségek száma sem épp az utolsó szempont egy közösségi háló esetében, a felhasználószámot tekintve pedig szintén óriási a különbség. Ettől függetlenül azzal egyetértek, hogy akár a közösségi oldalakon végezhető egyes tevékenységek közben is átélhetjük a boldogság pillanatait.

Csíkszentmihályi szerint vannak tevékenységek, melyek kevésbé segítik elő a flow állapotát. A tévézés például ugyan általában nem haladja meg a képességeinket, de kihívást nem igazán jelent. Unalmat, ellazulást vagy egyszerű apátiát érezhetünk tévézés közben. Az internetes szörfözés ugyan járhat kihívásokkal, de ez nagyban függ a felkeresett oldalak jellegétől. Sokszor csak esetleges módon bóklászunk, anélkül, hogy gondosan kijelölt célpontokat követnénk szépen sorban.

A számítógépes és a közösségi játékok látszólag a flow logikájának az alapján készülnek. Kicsit növeljük mindig a nehézségi fokot (kihívás), de úgy, hogy a feladatok összességében teljesíthetőek legyenek bárki számára (képesség). Azonban számos esetben megkérdőjelezhető, hogy a való életben hasznát vesszük-e a játékokban tanult vagy begyakorolt képességeknek. 

De akkor hol a flow? A Facebookon zajló kommunikáció egyes típusait a társas kapcsolatok és az önértékelés összefüggésében vizsgáló legfrissebb kutatások a kommunikáció közvetlen és közvetett formáit különböztetik meg a közösségi oldalon. Közvetlen tevékenység az üzenetküldés, a chat, az üzenőfali bejegyzések és a hozzászólások írása, a megjelölés fényképeken és a lájkolás. Közvetett kommunikációs forma az ismerősök adatlapjának a nézegetése vagy az állapotfrissítések olvasgatása. Legtöbben ezeket a tevékenységeket mind végezzük, de eltérő arányban.

Az ismerőseinkkel összekapcsoló kötelék érzésének az erősségét, az új ismeretségek kötésének a gyakoriságát és az önértékelést vizsgáló kutatásokban azt találták, hogy a közvetlen formákat előnyben részesítő felhasználók szorosabb kapcsolatokról számoltak be és többre tartották önmagukat, mint azok, akik főként közvetett vagy passzív tevékenységeket végeztek, például a hírfolyamot, ismerőseik bejegyzéseit és adatlapjait olvasgatták. Ők gyakrabban számoltak be a magány érzéséről vagy az önbizalom alacsony szintjéről.

Különböző erősségű és irányú összefüggést mutatnak az egyes Facebook-tevékenységek az iskolai eredményekkel és az közösségi aktivitás szintjével is. (Nem mindegy, hogy mit csinálsz a Facebookon, Soulbook) A játék, a fényképmegosztás például az iskolai teljesítmény alacsonyabb értékeivel járt együtt a vizsgált diákoknál, míg az események létrehozása, visszaigazolása és a hozzászólások írása a nagyobb aktivitást, magasabb teljesítményt mutató diákokra volt inkább jellemző tevékenység. 

Ugyan a flow jelentette örömélményt magányos tevékenységeink közben is átélhetjük, nem hagyható figyelmen kívül, hogy társas lények vagyunk. Ha egyszer valaki tudományos igénnyel fogja vizsgálni, hogy a közösségi oldalakon milyen tevékenységek végzésébe feledkezhetünk bele úgy, hogy az örömet okozzon és egyben személyes fejlődésünkhöz is hozzájáruljon, akkor feltételezésem szerint a társasági életünket gyarapító aktivitások, az üzenetküldés, a kommentelés, az adatlapok, bejegyzések (szövegek, fotók, videók), csoportok és események szerkesztgetése mindenképp benne lesz a csomagban. 

Ti milyen internetes tevékenység végzése közben kaptátok már magatokat azon, hogy észrevétlenül, az elégedettség érzését keltő módon és személyes fejlődéseteket szolgálva telik az idő?

Forrás: Media Tapper, Psychology Today

Illusztráció: Graphic Facilitation

Igaz, hogy az interneten ma már gyorsan és alaposan tájékozódhatunk a különböző termékekről, szolgáltatásokról, társaink mégis ugyanúgy befolyásolhatják vásárlói döntéseinket, mint offline. Sőt! A közösségi oldalakon azok a fránya ismerősök például kifejezetten hatékonyan vihetnek minket bűnbe, aktivizálva gondolkodásunk vásárlásra buzdító erőit. A portálokon virtuálisan valósul meg a rábeszélés egyik leghatékonyabb formája, a szóbeszéd marketing, ahol megbízható barátaink kézenfognak minket, majd ismereteiket és tapasztalataikat megosztva kísérnek az online áruház polcainak és lehetőségeinek számunkra átláthatatlan dzsungelében. 

Milyen fárasztó, időt és energiát pazarló dolog is lenne minden apró részletnek utánajárni, minden lehetséges körülményt figyelembe venni egy-egy vásárlási döntés meghozatala előtt. Az agyunk se szereti, ha ilyesmikkel terheljük, pláne ha semmi nem motivál minket a megfontoltságra. Ilyenkor jöhetnek a heurisztikák, melyek nem az Asterix és Obelix általam sebtiben kiötlött szereplői, hanem olyan ökölszabályok, melyek leegyszerűsítik számunkra az információfeldolgozás, a döntéshozatal folyamatát. Segítségükkel megspórolható, hogy körültekintőbben, időt és energiát nem kímélve kelljen választanunk a lehetőségek között.

Ha a világ népességének egy számottevő, fizetőképes része felköltözik a Facebookra és ott éli mindennapjait, akkor a kereskedőknek is követniük kell őket. Ez persze nem feltétlenül kényszer a részükről, hiszen a vásárlás közösségi technikái még növelhetik is a forgalmat. Például lehetőséget nyújtanak a felhasználóknak arra, hogy kiéljék tanulási ösztöneiket. Megismerhetik és közvetíthetik ismerőseik tudását, tapasztalatait. A társas tanulás által nő a tájékozottság, jobban megértjük a minket körülvevő világot és ami nagyon fontos, hogy könnyebben kontrollálhatjuk azt. Akár a többi embert is befolyásolhatjuk. A probléma ott van, hogy minket is befolyásolhatnak mások.

A Social Commerce Today oldalán a szociálpszichológus Paul Marsden gyűjtötte össze a ripsz-ropsz vásárlói döntések legnépszerűbb társas megoldóképleteit és az azokat alkalmazó marketingtrükköket, melyek ilyenkor karácsony táján különösen gyakran bukkannak fel az online kereskedelem eszköztárában. A néhány klasszikus szociálpszichológiai kísérletet is felelevenítő írásból pár napja készített infografikát a TabJuice (lásd bejegyzés végén).

1. Társadalmi bizonyíték, társas igazolás

Ha bármilyen döntésünk előtt bizonytalanságot érzünk, mi sem egyszerűbb, mint megnézni, hogy mások mit csinálnak vagy csináltak korábban egy hasonló szituációban. Ha egy terméket láthatóan sokan vesznek, népszerűnek tűnik, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az csak jó lehet, hiszen a többiek viselkedése erről árulkodik. A közösségi oldalakon ismerőseinktől, rokonainktól kérünk és kapunk tanácsokat, de különböző, jól látható helyeken olvasható listák, történetek, ajánlók és vélemények is igyekeznek minket orientálni. 

Kísérlet a 42. utcában (1969): Egy magányos járókelőt kértek meg kutatók arra, hogy álljon meg New York-i 42. utca közepén és 60 másodpercen keresztül kémlelje az eget. A többi gyalogos rá se hederített, mentek tovább. Mikor azonban 14 járókelőt kértek fel ugyanerre a feladatra, már az emberek 40 százaléka követte a példájukat a zsúfolt utcán. 

2. Tekintély

Szakértelmüknek és társadalmi elismertségüknek köszönhetően a szakemberektől származó információkat nagyra becsüljük. Ez sok esetben teljesen független attól, hogy ténylegesen mit mondanak. A közösségi oldalakon is figyelembe vesszük a szakértői értékeléseket, ajánlásokat. A reklámokban néha színészek öltenek magukra orvosi köpenyt és állítják: "Ötből négy orvos ezt ajánlja!" 

Kísérlet áramütéssel (1961): A pszichológus Stanley Milgram vezette a szociálpszichológia egyik legismertebb és etikai szempontból az egyik legvitatottabb kísérletét, melyben látszólag egy emlékezőképességet vizsgáló helyzetben kellett a résztvevőknek helytállniuk. Az eredeti cél ugyanakkor a tekintélyszemélyek által kiváltott engedelmesség szintjének a mérése volt. A kísérleti alanyok rossz válasz esetén a kísérletvezető utasításának engedelmeskedve egyre nagyobb áramütést adtak a tanuló szerepét játszó beavatottaknak (a különböző csoportok tagjainak 61-66 százaléka akár a lehetséges legmagasabb, 450 voltos szintig is elment). A tanulók természetesen nem kaptak áramütést, a kísérleti alanyok azonban ezt nem tudták és többségük ennek ellenére engedelmeskedett a "fehér köpenyes" kísérletvezetőnek, vagyis a tudomány felelősségteljes és hozzáértő tekintélyének.

3. Szűkösség

A veszteségtől való félelmünkben ösztönösen túlértékeljük azokat a dolgokat, amik nehezen elérhetővé válnak. Ugyanez érvényesül akkor, mikor látszólag már csak kis mennyiség áll rendelkezésre valamiből vagy csak kevesen, rövid ideig élhetünk egy lehetőséggel. Taggá válunk elit klubokban, elfogadunk egyedi, különleges ajánlatokat. Megvesszük azokat a termékeket, amik szezonálisak, számozottak, limitált kiadásban érhetőek el, amíg a készlet tart. 

A csokis süti próbája (1975): A résztvevőket csokoládés sütemények értékelésére kérték. A kísérletvezetők 10 süteményt tettek egy üvegbe és két ugyanolyan süteményt egy másikba. Azok a sütemények, amiket a két süteményt tartalmazó üvegből vettek ki, sokkal jobb értékelést kaptak, mint a másik edényből vett sütemények. (Másik kutatásban a Rómeó és Júlia-hatást vizsgálták, mely szerint azok az ifjú szerelmesek, akik nem láthatják egymást, sokkal inkább értékelik a kapcsolatukat. De hasonló eredménnyel jártak az ún. Plexiüveg-kísérletek is, ahol a gyerekek jobban értékelték a számukra elérhetetlen játékokat, melyektől egy plexi választotta el őket.)

4. Kedveltség

Főként azoknak a társaságát keressük, akiket kedvelünk, csodálunk, szimpatikusnak találunk. Ez részben segít építeni kapcsolatainkat, részben hozzájárul saját identitásunkhoz, a magunkról sugározni kívánt képhez. A közösségi oldalakon így elsősorban azoknak az ajánlatait, értékeléseit terjesztjük, akikben megbízunk, akik tagjai a kapcsolati hálónknak vagy szeretnénk, hogy azok legyenek.

Kennedy-Nixon vita (1960): Rádióhallgatókat és tévénézőket kértek arra, hogy értékeljék a két elnökjelölt élő adásban nyújtott teljesítményét. A rádióhallgatók Nixonnak magasabb értékelést adtak, de a tévénézők nagy többsége inkább Kennedyt érezte nyerőnek, ahogy később a választók is. Kennedy a tévéadásban szerethetőbbnek, vonzóbbnak és energikusabbnak bizonyult, míg Nixon elgyötörnek tűnt, borostás volt és izzadt. A politikusi vita későbbi elemzései a külső, fizikai megjelenés fontosságára is ráirányították a figyelmet. 

5. Következetesség

Egy bizonytalan vagy sürgető helyzetben előszeretettel nyúlunk meglévő hiedelmeinkhez és korábbi tapasztalatainkhoz. Kényelmetlen érzés lenne, ha döntésünk ütközne gondolkodásunkkal vagy korábbi tetteinkkel (kognitív disszonancia). Ennek elkerülése motivál minket arra, hogy maradjunk a jól bevált úton, különösen ha cselekvő módon, nagy nyilvánossag előtt, önszántunkból elköteleztük már magunkat egy döntés mellett.

Tehát az emberek nagyobb valószínűséggel fognak eleget tenni egy nagyobb kérésnek, ha előtte egy kisebb kérésünket már teljesítették. Nagyobb valószínűséggel fognak vásárolni, ha elfogadtak már tőlünk egy apróbb ajándékot vagy részt vettek egy nyereményjátékban, mondjuk a Facebookon.

De korábbi vásárlói döntéseink is befolyásolják a jövőbeli vásárlási mintáinkat. Lojálisak maradunk a megbízhatónak bizonyult termékhez, márkához vagy ahhoz a céghez, melynek emblémájával kedvenc közösségi játékunkban már találkoztunk. 

Hirdetőtábla a kertben (1966): A kutatók egy biztonságos közlekedést népszerűsítő szervezet képviselőinek adták ki magukat. A kaliforniai Palo Alto egyik elegáns lakónegyedében kopogtattak be a lakókhoz arra kérve őket, hogy helyezzenek ki egy óriási, a kilátást nagymértékben korlátozó táblát a kertbe "Vezess óvatosan!" felirattal. Nem túl meglepő, hogy a nagy többség (83%) élből elutasította a kérést. Mégis akadt egy olyan csoport a lakosok között, melyben a tagok  76 százaléka belement a játékba. Miben volt más ez a csoport? Két héttel korábban őket már egyszer felkeresték azzal a kéréssel, hogy ragasszanak egy kisméretű, "Légy biztonságos vezető!" feliratú matricát az autójukra, amit szinte mindenki meg is tett. Tehát miután a lakók nyilvánosan elkötelezték magukat egy kis kérés teljesítése mellett, úgy érezték, következetesnek kell maradniuk, és a nagy kérést is teljesíteniük kell.

6. Viszonzás

Ösztönös késztetésünk, hogy a szívességeket viszonozzuk, még akkor is, ha nem kérnek minket erre. Egyrészt, mert az igazságérzetünk ezt diktálja, másrészt, mert jutalmazza a társadalom. Erősíti a kapcsolatokat, az együttműködést, a közösséget és az egész társadalmat. A kapott ingyenes termékmintát, kóstolót, egyéb ajándékot viszonozhatjuk vásárlással. Egy különleges információt, akciót, nyereményt viszonozhatunk a kezdeményezőnek azzal, hogy a kívánt tartalmakat terjesztjük ismerőseink körében. 

A kóla és tombola esete (1971): A kutatók diáknak kiadva magukat csatlakoztak egy múzeumlátogató csoporthoz. A program végén a többi diákhoz képest sokkal több tombolát tudtak értékesíteni akkor, mikor menet közben kérés nélkül különböző szívességeket tettek a résztvevőknek, például kólát vettek nekik. 

A kevéssé megfontolt vásárlói döntésekhez vezető heurisztikák támogatása mellett azért az interneten arra is lehetőségünk van, hogy megfontoltan, tájékozottan vásároljunk. Ez persze jobban igénybe veszi az időnket és a szellemi energiáinkat. A közösségi oldalakon interaktív módon léphetünk kapcsolatba gyártókkal, forgalmazókkal és szolgáltatókkal vagy más, általunk addig ismeretlen fogyasztókkal. A kereskedelem szereplői meghallgathatják az érdeklődőket, a visszajelzések alapján pedig akár változtatásokat is eszközölhetnek a fogyasztás és a vásárlási élmény finomhangolása érdekében.

 Forrás: TabJuice, Social Commerce Today (illusztráció)

Vajon milyen eseményekre emlékeznek szívesebben a nők és milyen információkat osztanak meg magukról gyakrabban a férfiak? Vannak olyan témák, melyek iránt mindkét nem hasonló mértékben érdeklődik? 

A Proust egy nyár óta működő, New York-i székhelyű, angol nyelvű közösségi "nosztalgiaoldal", ahol emlékeket idézhetsz fel, oszthatsz meg a családtagjaiddal és a közeli ismerősökkel úgy, hogy válaszolsz a portálon található kérdésekre. Az 1000 kérdés több mint 100 fejezetbe van rendezve különféle élethelyzetek, események szerint, a válaszok alapján pedig akár egy idővonalon is megjelenítheted az életedet, összeállíthatod a saját történelemkönyvedet, elmentheted PDF formátumban vagy kinyomtathatod. Természetesen az ismerőseid meghívására szintén lehetőséged van, feltehetsz nekik kérdéseket, megjelölheted őket saját történeteidben, így hozzájárulsz az ő "történelemkönyvükhöz" is.

A közösségi oldal nemrég a női és a férfi felhasználók által adott válaszok számát és arányát vizsgálta meg az egyes fejezetekben. Az eredményeket összegző infografikából (lásd lent) az derül ki, hogy a Proust aktív tagjai körében eltérések mutatkoznak a két nem között a preferált témákat illetően. Van, amiről szívesebben nyilatkoznak meg nyilvánosan a férfiak és van, amiről a nők mutatkoznak közlékenyebbnek. Persze közös pontok is akadnak.

Női dolgok

Az kevésbé meglepő, hogy a nők szívesebben osztják meg kedvenc szerelmes dalaikat. Ebben a témakörben több mint 2000 válasz érkezett eddig az oldalra, mégpedig nyolcszor annyi nőtől, mint férfitól. Amikor arra kérik a látogatót, hogy ossza meg azt a dalt, amelyik megríkatja őt vagy a szerelmet fejezi ki a számára, a férfiak inkább passzolnak, míg a nők boldogan teljesítik a kérést.

A bulikon történtekről és a barátnőkkel eltöltött kellemes percekről is szívesebben nosztalgiáznak a nők. A kedvenc édességekkel kapcsolatban szintén közlékenyebbnek bizonyulnak, mint a férfiak. 

Férfi dolgok

A szülői szerepre az apák mintha büszkébbek lennének, mivel a férfiak kétszer annyian válaszoltak az ezzel kapcsolatos kérdésekre, mint a nők. Tízszer több férfi tartja magát igazi "lúzernek" és oszt meg történeteket iskolai üldöztetéseiről vagy az első számítógépéről. Érdekes módon vallási kérdésekben kicsivel szintén a férfiak bizonyulnak közlékenyebbnek. 

A közös nevező

Talán az egyik legmeglepőbb eredmény, hogy az eljegyzési történetekről és az esküvő napjának az eseményeiről mindkét nem ugyanolyan szívesen számol be. Ugyancsak hasonló lelkesedéssel ragadják meg a lehetőséget, hogy a karriercéljaikról és a megvalósítás során tapasztalható élet-halál harc momentumairól beszámoljanak.

Aki bizonytalan lenne néha saját magában, annak jó hír, hogy ezzel a férfiak és a nők hasonló mértékben vannak így, legalábbis hasonló arányban mutatkoztak késznek beszámolni aggodalmaikról, kétségeikről.

Az oldal saját felmérése alapján természetesen nem tanácsos általánosítani vagy azt gondolni, hogy a két nem által preferált témák eltérései más közösségi oldalakon szintén hasonló mintákat követnek. Ettől függetlenül a későbbiekben is szorgosan boncolgatjuk majd a férfiak és a nők oldalhasználati szokásaival kapcsolatos elemzéseket.

Ti hogy látjátok, férfi- és nőismerőseitek másként használják a közösségi oldalakat? Mik a legszembetűnőbb eltérések?

Forrás: Proust

Fotó: Scoop.it - Social Media Exploration

A Facebook-profilképeken megfigyelhető mosoly, annak intenzitása vagy hiánya akár arról is árulkodhat, hogy az adott illető mennyire lesz elégedett az életével pár év múlva - állítja egy, a múlt hónapban publikált amerikai kutatás. Két korábbi vizsgálat a válás előfordulásának a valószínűségét és a várható élettartamot szintén megjósolhatónak tartja fotók mosolyanalízisének a segítségével.

A Virginia Egyetem Pszichológiai Karának oktatói, J. Patrick Seder és Shigehiro Oishi első lépésben 92 egyetemi hallgató Facebook-profilképét elemezték a legelső félév végén. A fotókat a rajtuk észlelhető mosoly intenzitása szerint osztályozták, valamint kitöltettek a diákokkal  egy kérdőívet, mely az életükkel és a társas kapcsolataikkal (barátokkal, családdal és általában az emberi kapcsolatokkal) való elégedettségük szintjét mérte. Az intézményben töltött utolsó félév végén a kutatók ismét letöltötték ugyanezeknek a diákoknak az éppen aktuális profilképeit és újra lekérdezték az elégedettségi kérdőívet. A két mérési időpont között persze páran lemorzsolódtak, így végül 48 tanuló (20 férfi, 28 nő) adatait lehetett összevetni.

A képeken megfigyelt mosoly erőssége mindkét mérési időpontban összefüggést mutatott az élettel és a kapcsolati hálóval való aktuális elégedettség szintjével. A legérdekesebb megállapítás mégis az volt, hogy az első félévben vizsgált mosolyok intenzitása megfelelően jelezte előre az élettel való elégedettség három és fél évvel később mért szintjét. Az eredmények azokat a gyakran előforduló tapasztalatokat is megerősítették, melyek szerint a nők általában nagyobb arányban és intenzívebben mosolyognak a fényképeken, mint a férfiak.  

A közösségi oldalak egyik sajátossága, hogy maguk a fényképek szereplői töltik fel profilképeiket, így a fotókon nagyobb a valószínűsége a természetesebb beállítások előfordulásának, mint mondjuk a korábbi, hasonló jellegű kutatások által elemzett iskolai vagy sportévkönyvek képein. A profi módon beállított, sokszor műtermi munkákon inkább találkozunk művigyorral, ami megtévesztő lehet az elemzés során, így ezeket legtöbbször nem is veszik figyelembe. Ettől függetlenül érdekes következtetésekre jutó kutatásokban eddig se volt hiány a fényképek mosolyanalízisének a témájában:

A mosoly intenzitása és a válás valószínűsége

Egy 2009-es vizsgálatban 1945 és 2005 között végzett hallgatók egyetemi évkönyvből vett fotóinak százait elemezték. Feljegyezték, hogy ki mosolygott a képeken, és hogy a mosoly őszinte volt-e vagy hamis (őszinte mosoly esetén a szemkörnyéki izmok is dolgoznak, nem csak a száj és a száj körüli arcizmok). Őszinte mosoly esetén a mosoly intenzitását is kódolták. Később felvették a kapcsolatot az egykori diákokkal és a családi állapotuk iránt érdeklődtek. Az eredmények szerint a képeken látható mosoly intenzitása előrejelezte a válás(ok) előfordulásának a valószínűségét. Minél kevésbé mosolygott a hallgató az egykori iskolai képen, annál valószínűbb volt, hogy házassága az élete során már valamikor felbomlott. A kutatás összefüggést jelzett, tehát nem a hatás irányáról árulkodott. Vagyis nem mondhatjuk azt, hogy a mosoly hiánya az oka a válásoknak. A tapasztalt összefüggés meglétét ugyanakkor más mintán elvégzett kutatások is megerősítették.

A mosoly intenzitása és a várható élettartam

Egy tavalyi, 196 baseballjátékos fotóit (az 1952-es Baseball Évkönyv alapján) elemző vizsgálat a mosoly erőssége és a várható élettartam közötti összefüggést nézte, olyan változók szerepét is mérve, mint a születési év, a testtömeg-index (BMI), az iskolai végzettség, a családi állapot, a karrier hossza, stb. A már elhalálozott játékosoknál természetesen számos tényező mutatott összfüggést az élettartammal, köztük a fotókon látható mosoly intenzitása is. Azoknál a játékosoknál, akik fotóikon őszintén, szívből mosolyogtak, minden egyes évben fele akkora volt a valószínűsége az elhalálozásnak, mint azoknál, akik nem mosolyogtak vagy mosolyuk beállítottnak, hamisnak tűnt. 

Az eredmények megerősítik, hogy a gyakori mosolygás összefügg életminőségünkkel, közérzetünkkel. Minél többet, minél szélesebben mosolygunk, annál jobb! Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a mosoly önmagában, közvetlenül válthat-e ki pozitív hatásokat. Inkább látszik egy belső érzelmi állapot kifejeződésének, mint az okának.

Azonban egyes tudósok véleménye szerint még a magunkra erőltetett művigyor is változtathat kedélyállapotunkon és boldogabbnak érezhetjük magunkat tőle. Ezt az álláspontot erősíti, ha mások lehetséges reakcióit vesszük figyelembe. Mosolyunk a többi emberre is erős pozitív hatást gyakorolhat és fertőző lehet. Ne feledjük, hogy már csecsemőként is reflexszerűen viszonozzuk édesanyánk mosolyát. Ha mosolygunk, akár egy profilképen, akár az utcán vagy egy társaságban,  mindenképp egy mosolygós ember benyomását keltjük másokban, akik ennek megfelelően fognak közeledni hozzánk. Ez a reakció önbeteljesítő jóslatként hat, a többiek közvetítésével járul hozzá saját boldogságszintünk növekedéséhez. Ugyanez igaz a profilképekre. Ha mosolygunk, ismerősök és idegenek barátságosabbnak, szimpatikusabbnak, kellemesebb társaságnak fognak minket tartani. Helytálló alapokon nyugodhat tehát a biztatás: "Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!"

Forrás: Psychology Today

Tanulmányok: Intensity of Smiling in Facebook Photos Predicts Future Life Satisfaction (2011), Smile Intensity in Photographs Predicts Longevity (2010), Smile intensity in photographs predicts divorce later in life (2009), 

Fotó: Youth Empowerment Solutions

A közösségi oldalakon végzett tevékenységünk veszélyeztetheti otthonunk biztonságát, de az eddigi külföldi és hazai tapasztalatok szerint egy esetleges betörés esetén akár segélykérésre, elkövetők azonosítására vagy tolvajok lebuktatására is alkalmasak lehetnek a portálok. Ha valaki kifejezetten igényelné, hogy idegenek látogassanak el a lakásába és megszabadítsák néhány fölöslegessé vált, nagy értékű ingóságától, az hasznos tippeket fog találni a mai bejegyzésben!

A Friedland brit biztonsági cég felmérése szerint a már elítélt brit betörők nagy többsége úgy véli, társai előszeretettel  használják a közösségi oldalakat célpontjaik kiszemelésére. A nem túl terjedelmes mintával dolgozó, mindössze 50 fős megkérdezés során ötből négy (78%) elkövető állította, hogy szerinte a közösségi portálok (Facebook, Twitter, Foursquare) ma nagy segítségét jelenthetnek társaik számára, mikor eldöntik mit és honnan vigyenek el. Közel hasonló arányban gondolták (74%), hogy a besurranók a Google Street View-val lecsekkolják a helyszínt az akció előtt. A közösségi portálok számos értékes információt nyújthatnak a legfrissebb, nagy értékben "elkövetett" beszerzéseinkről vagy arról, hogy mikor tartózkodunk távol az otthonunktól. A Google szolgáltatásai segítségével pedig akár a házunk alaprajza, kinézete is megfigyelhető riasztóstul, kamerástul, oldalajtóstul. 

Jonathan Lim, a Friedland szakértője nem túl bonyolult óvintézkedéseket javasol: bokrok és fák visszavágását a lehetséges búvóhelyek kiiktatása érdekében, egyszerű riasztórendszerek telepítését. Szerinte ezek mind alkalmas, költséghatékony elrettentők. A megkérdezett elkövetők közül ötből négy (78%) tényleg azt válaszolta, hogy egy egyszerű házi riasztórendszer már kevésbé teszi kívánatos célponttá az adott ingatlant.

A Credit Sesame hitelkezelő és tanácsadó cég infografikája (a bejegyzés végén) részben a Friedland szeptemberi felméréséből dolgozott. A grafikából többek között kiderül, hogy több betörést követnek el nappal, mint éjszaka és a nappal eltulajdonított ingóságok összértéke is nagyobb, mint az éjszaka elraboltaké. 

Hogy milyen arányban osztanak meg magukról "forró" információkat a felhasználók az interneten, arról a MetLife amerikai biztosítótársaság közvélemény-kutatása árulkodik, melyben a megkérdezettek 15 százaléka állította, hogy lakása elhagyásáról beszámol valamelyik közösségi oldalon, a 18-34 évesek 35 százaléka pedig az éppen aktuális tartózkodási helyét is megosztja másokkal. 

Ha óvatlan tevékenységünk miatt vagy attól függetlenül már megtörtént a baj, és meglátogattak minket az "idegenek", akkor mutatkozhatnak meg a közösségi kapcsolatfelvétel lehetőségének az igazi előnyei. Az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint márciusban Nitesh Bhakta, főiskolai hallgató a saját nappalijában figyelt fel betörőkre. Miközben az álarcosok megkötözték nagymamáját és húgát, majd módszeresen kifosztották a házat, ő laptopjával a padlásra osont és a Facebookon keresztül kért segítséget ismerőseitől. A legjobb barátja látta meg segélykérő üzenetét és hívta a 911-et. A rendőrök pedig még időben érkeztek.

Szeptemberben az indianai Pittsboroban élő Matt Schubert otthon felszerelt kamerái rögzítették, ahogy két betöró épp kirabolta a házát. Gyorsan készített egy oldalt a Facebookon, ahova feltöltötte az elkövetőkről készült képeket és kérte, hogy aki tudja, azonosítsa őket. 36 órán belül több mint 500 e-mailt kapott és így kapták el végül a bűnözőket.

Viszont mit tehetünk akkor, ha perverz módon kifejezetten magunkhoz akarjuk csalogatni a bűnös elemeket és rábírni őket néhány vagyontárgyunk eltulajdonítására?

1. A közösségi oldalakon büszkén, de legfőképp részletesen számoljunk be legújabb nagy értékű beszerzéseinkről (drága értéktárgyak, bútorok, műszaki berendezések, stb.), töltsünk fel képeket, amiken a tárgyak a környezetükkel együtt kiválóan látszódnak!
2. Hagyjuk nyitva és tárjuk szélesre ablakainkat, ajtóinkat!
3. Értékeinket hagyjuk elől, hogy lehetőleg minden arra járó rájuk láthasson!
4. Dugjunk el egy lakáskulcsot valahol a bejárati ajtó közelében, lehetőleg a lábtörlő alatt!
5. Tegyünk az ajtó elé egy jól láthatóan még át nem vett postai csomagot! 
6. Semmiképp ne vásároljunk riasztórendszert, kamerát, bármilyen olcsón is kínálják azokat! Még akkor se jelezzük (matricával, táblával, stb), hogy rendelkezünk ilyenekkel, ha egyébként nem!
7. Ne raboljuk azzal az időnket, hogy elmélyülünk a Facebook adatvédelmi beállításaiban. Rejtőzködés helyett, inkább tegyük elérhetővé adatainkat, megosztott tartalmainkat a lehető legszélesebb nyilvánosság számára!
8. Szorgalmasan növeljük ismerőseink számát, függetlenül attól, hogy tényleg ismerjük-e őket. Ne féljünk bejelölni vagy visszajelölni számunkra teljesen ismeretlen embereket!
9. Ha elhagyjuk lakóhelyünket, a települést, ahol élünk, ezt a fejleményt semmiképp se felejtsük el közzétenni minél több online felületen! 
10. Megosztott fényképeinken mindenképp bukkanjon fel valahol a lakcímünk (utca, házszám, stb.) vagy egy olyan jellegzetesség a közelben, ami könnyen azonosíthatóvá teszi házunk, lakásunk elhelyezkedését!

A viccet félretéve és a hazai viszonyokba is bepillantást engedve Bringye Viktória, a Palota Security Vagyonvédelmi Kft. tulajdonosa szerint Magyarországon a betörések elkövetőinek kétféle típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik különösebb előzetes tervezés nélkül, kihasználva az adódó lehetőséget, besurran egy nyitva hagyott ablakon, ajtón, behatol a láthatóan vagyonvédelmi eszközökkel ellátatlan, éppen üresen álló ingatlanba. A másik kategóriába tartoznak azok a bűnelkövetők, akik egy-egy betörést megelőzően komoly előkészítő munkát végeznek, kiderítik, hogy az adott ingatlan el van-e látva vagyonvédelmi eszközzel, és ha igen, milyennel. Feltérképezik, milyen vagyoni értékek találhatóak az épületben, és azokat mennyire tartják elzárva. Megfigyelik az ott lakók szokásait, kiderítik, melyek azok az időpontok, amikor biztos, hogy senki sem tartózkodik otthon. Jelen pillanatban hazánkban ebbe a második csoportba viszonylag kevesen tartoznak, és ők is inkább a vagyonosabb rétegeket célozzák meg. Ettől függetlenül nem árt, ha odafigyelünk arra, milyen információkat teszünk közzé magunkról, hiszen bizonyos bejegyzésekkel kimondottan magunkhoz csalogathatjuk a bűnelkövetőket. 

Először is, lehetőség szerint ne ugyanazokat a kódokat, jelszavakat használjuk a különböző internetes oldalakon, mint amelyeket értékeink védelmére is alkalmazunk. Nem túl szerencsés, ha a facebookos belépési jelszavunk megegyezik a riasztónk kódjával, a bankkártyánk PIN-kódjával vagy a távfelügyeletünk lemondó jelszavával.

Ne adjunk meg pontos személyes adatokat, konkrét lakcímet, telefonszámot az oldalakon! Gondoljunk arra, hogy az interneten megadott adatok illetéktelen kezekben összefuthatnak.

Lehetőleg ne tegyünk fel olyan fényképeket, melyekből egyértelműen beazonosítható ingatlanunk címe, illetve az se szerencsés, ha újonnan beszerzett, nagy értékű tárgyainkról az üzenőfalunkon keresztül értesítjük barátainkat. Ha ezeket az egyszerű szabályokat betartjuk, nagy eséllyel nem hívjuk fel magunkra az épp célpontjukat kereső elkövetők figyelmét. 

Amellett azonban, hogy a közösségi oldalakon ránk leselkedő veszélyekről beszélünk, arról is szólnunk kell, hogy manapság már a bűn üldözői ugyancsak hatékonyan használják ezeket az oldalakat egy-egy gyanúsított vagy körözött bűnöző tartózkodási helyének kiderítésére, nagyobb bűnözői hálózatok kapcsolatrendszerének feltérképezésére. Így, ha a kedves olvasónak épp vaj van a füle mögött, tudnia kell, hogy az üldözőből könnyen válhat üldözött a világhálón.

Nagyításhoz kattints a képre!

Social Media Infographic Provided by CreditSesame.com

Forrás: Credit Sesame, The Telegraph, Fox59, AP  

Illusztráció: Which?

Mintha a halál utáni virtuális élet, az online halhatatlanság felé vágtatnánk a technológia nyergében. A közösségi oldalak már ma is a búcsú, az emlékezés népszerű és szakemberek által javasolt eszközei. Az adatlapok túlélhetnek mindannyiunkat, a jövőben pedig olyan élethű robotok vagy hologramok képviselhetnek minket halálunkat követően, melyek az életünk során az interneten kitermelt szavaink és mondataink segítségével képesek kitalálni, hogy miként reagálnánk egy adott kommunikációs helyzetben. Hogy akarjuk-e ezt és hogy a "virtuális feltámasztás" a gyászmunka egészséges vagy inkább káros formáit támogatja-e majd, annak megvitatása még előttünk áll. 

Virtuális élet a halál után

A Facebook és a többi portál olyan felületek, melyeken halálunkat követően is jelen vagyunk, hiszen virtuális személyiségünk magja egy olyan adatlap, ami nem semmisül meg mindaddig, amíg a tulajdonos vagy annak ismerősei nem kérik az eltávolítását. De vajon mi a helyes magatartás ilyen esetekben, egyáltalán mit történik egy profillal a halál után? Hozzátartozóként több lehetőség közül választhatunk. Az adatlap azonnal törölhető, ha ismert a hozzáférés, de jelezhetjük is, ha egy ismerősünk eltávozott. Ha az adatlapot meghagyjuk, az ismerősöknek lehetősége lesz azon keresztül elbúcsúzni. Vannak olyan felhasználók, akik külön emlékoldalt vagy csoportot hoznak létre elhunyt szeretteiknek. A profil megtartása ellen szól, hogy az üzenőfalat idővel ellephetik a spamek és a születésnapi üdvözletek olyan ismerősöktől, akik nem értesültek a halálhírről. A Facebookon a búcsúzásra lehetőséget kínál majd a bevezetésre váró új adatlap formátum, a Timeline, ahol a "Család és kapcsolatok" (Family and Relationships) állapotfrissítés-beállításnál lehetőség van arra, hogy a dátum megjelölésével, egy fotó és/vagy történet hozzáadásával elbúcsúzzunk valakitől, aki életünk során közel állt hozzánk. 

Közösségi oldalak és a gyászmunka

Kimberly Falconer klinikai pszichológus az online gyász jelenségét tanulmányozza a Pennsylvania Egyetemen. Szerinte az internetezők lélekszámának növekedésével és a felhasználók törvényszerű öregedésével párhuzamosan válik elterjedtté a digitális búcsúztatás, ami korántsem újkeletű viselkedés, hiszen már majdnem egy évtizede közösségi oldalakon keresztül tudósítunk az életünkről. A kutatók viszont csak most kezdik találgatni, hogy miképp járulhatnak hozzá ezek az eszközök a veszteségérzés feldolgozásához.

Az online gyász lélektani jelentőségét aszerint állapíthatjuk meg, hogy az milyen szerepet tölt be a gyászmunka négy fázisában: a veszteség tényének az elfogadásában, a fájdalom kezelésében, a környezethez való alkalmazkodásban és az élet újjászervezésében egészen az új kötelékek kialakításának a képességéig. Az online gyászolás nagymértékben megkönnyíti ezeket a feladatokat. A gyorsabb kommunikáció, a tapasztalatok megfelelő rendezésének és az érzelmek megosztásának a széleskörű lehetősége, a hozzáférés a társas támogatáshoz és a stabil közösségekhez, a növekvő biztonság és hozzáférhetőség, mind olyan lehetőségek, melyek az online emlékezés előnyeit világosan mutatják. Falconer szerint a jövőben nem az lesz a kérdés, hogy gyászolunk-e az interneten, hanem az, hogy az egyre szélesedő választékból az emlékezés melyik formáját választjuk majd.

Egyéb kutatások is megerősítették a virtuális gyász pozitív hatásait. Két amerikai iskolai lövöldözést követően Amanda Vicary, az Illinois Wesleyan Egyetem pszichológus docense végzett vizsgálatokat diákok és egykori hallgatók körében. Azok, akik online gyászoló közösségekhez csatlakoztak és támogató üzeneteket tettek közzé, hatékonyabban birkóztak meg a tragédiákkal. Vicary szerint a Facebook és az internet megkönnyíti a gyász folyamatát, a bánat kezelését. Az emberek kevésbé érzik egyedül magukat, ha látják, hogy mások hasonlóképpen éreznek és az üzenetek segítségével továbbra is kapcsolatot tarthatnak elhunyt ismerőseikkel. "A Facebook nem árthat a gyászolóknak, sőt kifejezetten segíthet" - nyilatkozta a kutató a Discovery Newsnak. "Egy emlékező Facebook-csoport vagy az elhunyt adatlapja ugyanazt a célt szolgálja, mindkettő egy olyan felületetet biztosít, ahol az emberek összegyűlnek, megosztják az érzéseiket, emlékeznek és kevésbé érzik magukat egyedül" - mondja Vicary. Kizárólagos támaszként egyedül a Facebookot használni persze nem feltétlenül egészséges, sok embert zavarhat, ha folyamatosan szembesülniük kell a veszteséggel minden egyes alkalommal, mikor belépnek az oldalra. 

Egyes tanulmányok szerint a gyásznak ez a formája lelkileg még megnyugtatóbb is lehet, mint az egyéb gyakorlatok, például egy nekrológ elolvasása vagy egy internetes emlékoldal felkeresése. Jordan C. Fearon a New England-i Antioch Egyetem doktorandusza "A bánat technológiája" című disszertációjában 68 olyan Facebook-felhasználót kérdezett, akik emlékcsoportok tagjai is voltak. 59 százalékuk szerint ezek a közösségek nagyobb segítséget jelentettek számukra, mint más hagyományos rituálék. A résztvevők 98,5 százaléka javasolná másoknak egy emlékcsoport létrehozását vagy a csatlakozást egy ilyenhez a fájdalommal való megküzdés érdekében. 

Jim Hamilton, az Alabama Egyetem pszichológus docense szintén támogatja a közösségi oldalak használatát a gyászfolyamat során, mivel a családtagok hálásak, ha megismerhetik, hogy szeretteik milyen hatással voltak más emberek életére. Ugyanakkor van egy olyan határvonal, amin átlépve már káros magatartásformák tapasztalhatóak. Hamilton szerint 3-6 hónap az az időtartam, mely után a gyász jelei már nem egészséges működésre utalnak. Lee Keyes, egy szintén alabamai tanácsadó központ vezetője szerint ha például valaki úgy folytat párbeszédet a másikkal a Facebookon vagy a Twitteren, mintha az még mindig élne, ez problémára utalhat. De nem csak közösségi oldalon fordulhat elő ilyen eset, hiszen a temetőbe is vihet valaki naponta virágot. Valójában nehéz pontosan azonosítani mi tekinthető a gyász már káros fokának, mivel igen egyéni és összetett folyamatról van szó. Alaposan ismernünk kell az adott személyt és az őt ért veszteséget, hogy ítéletet alkothassunk. 

Ugyanakkor a közösségi oldalak segíthetnek észlelni, ha ismerőseink egy veszteségre szélsőségesen vagy feltűnően hosszan reagálnak. Ilyenkor érdemes "lejönnünk a falvédőről" és az internet helyett inkább egy kávé vagy tea mellett megbeszélni a problémákat, tanácsot  adni vagy szakember segítségét kérni.

Halálbiznisz a közösségi oldalon

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi oldalak hirdetésekből élnek, így nagy az esély rá, hogy egy hozzátartozó, ismerős eltávozásának legapróbb jelére temetkezési szolgáltatásokat nyújtó cégek, virágboltok, stb. hirdetései találnak utat a felületeinkre. A halállal operáló alkalmazások, az elhunytak profiljának bejelentése, egy emlékoldal vagy csoport regisztrálása ezt mindenképp lehetővé teszi.

Technológia a halhatatlanság szolgálatában

Az üzleti célú fejlesztések, az online "gyászeszközök" bővülése mellett várhatóan érdekes technológiai megoldások is megjelennek a közeljövőben az emberi halhatatlanság megteremtése érdekében. Adam Ostrow, a közösségi oldalakkal is foglalkozó online technológiai szaklap, a Mashable főszerkesztője tartott erről egy rövid, kb. 5 perces előadást a TED konferencia-sorozatának keretében. Arról a lehetőségről beszélt, hogy életünk során a közösségi oldalakon létrehozott archívum segítségével bejósolhatóvá válnak nyelvi megnyilatkozásaink, így a kommunikáció akár a halálunk után is folytatható, reprodukálható. Egy robot vagy egy hologram pedig már most is képes fizikailag képviselni egy halott embert. Hogy a "feltámadásnak" ez a formája a gyász megélésének egészséges vagy kóros formáit támogatja-e majd, az a jövő titka. 

Forrás: Discovery News, The Crimson White, TED

Illusztráció: Time