Szeretnéd tudni milyen profilképpel fokozható a siker egy társkereső oldalon? Ez persze attól függ, hogy a mennyiség vagy a minőség számít-e inkább neked, és hogy gyorsan múló kalandra vagy hosszútávfutásra készülsz-e. Kalandhoz lányoknál a dekoltázst hangsúlyozó önarckép, fiúknál az izmos felsőtest megmutatása, míg a hosszabb távú célok eléréséhez egy figyelemfelkeltő, érdekes tevékenység végzése vagy az állatok társasága jöhet jól a profilképeken, illetve bármi, amire a szaporítóképesség vagy a termékenység viccesnek szánt megállapításánál tartalmasabb reakciók érkezhetnek a későbbiekben.

A szakmai (LinkedIn, Xing, stb.) és az általános jellegű közösségi oldalak (Facebook, Twitter, stb.) után most a társkereső oldalak profilképeit vesszük szemügyre. Az OKCupid egy hétmilliós aktív felhasználói tagsággal rendelkező amerikai társkereső oldal, mely rendszeresen végez különféle elemzéseket felhasználói körében. Egyik kutatásukban 7140, "átlagos megjelenésű", 18 és 32 év közötti, nagyvárosi felhasználó profilképeit vizsgálták meg. A fotók osztályozásánál több szempontot vettek figyelembe: arckifejezést (pl. mosolygás, kacsintás, stb.), kontextust (állatok szereplése, alkohol megjelenése, helyszín, stb.) és egyes testfelületek megmutatásának, hangsúlyozásának a mértékét. A sikerességet a lányoknál a havi kapcsolatfelvételek (beérkező üzenetek) számával, a fiúknál egy olyan összetettebb mérőszámmal mérték, ami lényegében azt mutatta meg, hogy az összes kapcsolatfelvételi kezdeményezés mekkora részéből alakult ki végül társalgás. 

Arckifejezés

Lányok

Míg a nőknek több mint a fele (56%) mosolygott a fotókon, a férfiaknak csupán 37 százaléka. A nők 9, a férfiak 2 százaléka választott valamilyen csábító arckifejezést. Sikeresebbnek azok a női felhasználók bizonyultak, akik a profilképeiken közvetlenül a kamerába nézve csábos mimikát öltöttek, de legalábbis mosolyogtak. A szemkontaktus és a mosoly hiánya az alacsonyabb sikerességi értékekhez rendelt fotókon volt inkább megfigyelhető. 

Fiúk

Az előzőtől eltérő eredményt hozott a fiúk képeinek a vizsgálata. Több reakciót váltottak ki azok a profilkép-tulajdonosok, akik nem néztek a kamerába és egyáltalán nem mosolyodtak el a képeiken. Talán nem véletlen, hogy a férfiakat szerepeltető (nyomtatott) reklámok többségében távolba révedő és/vagy komoly tekintetekkel találkozhatunk. A legszerencsétlenebb stratégiának a kamerába nem nézés + csábító arckifejezés párosa számít.

Kontextus

Lányok

Bár sokan bénának tartják az ilyen fotókat, úgy tűnik a kissé fej fölé tartott mobillal vagy fényképezőgéppel készített szende önarckép a társkereső oldalon a legjobb stratégia a lányok számára. Kisebb mértékben ugyan, de hatékony lehet az ágyban vagy valamilyen külső helyszínen készült fotó. A legrosszabb választásnak az állatok társaságában készült vagy alkoholt is ábrázoló kép tűnik.

Sajátos szerepe van a dekoltázst, a melleket megjelenítő, kihangsúlyozó fotóknak. Ha etológiai érveket akarunk felhozni, akkor a mellek a termékenységről árulkodó vizuális ingerként szolgálnak, így a társkeresés során jelentős szerepet tulajdoníthatunk nekik. Érdekesség, hogy a nők az életkor előrehaladtával kevesebb megkeresést kapnak az oldalon, de ez a csökkenés a dekoltázsos képek tulajdonosainál nem olyan mértékű, mint a többi nőnél. Az elemzők megemlítik, hogy a kor előrehaladtával a nők fokozatosan elrejtik a testüket és egyre inkább külső helyszíneken készült fotókat állítanak be, pedig a kapcsolatfelvételek fiatalkori sikerességének a szinten tartását az adatok szerint nem feltétlenül ez a stratégia szolgálja. 

Fiúk

A férfiak a lehetőségek szélesebb spektrumából választhatnak. A lányoknak úgy látszik tetszik, ha állatok is szerepelnek egy fiú profilképén, mint ahogy az is, ha megszemlélhetik kiválasztottuk izomzatát. Erre leginkább akkor van lehetőség, ha az illetőnek van mit megmutatni, tehát előnyös testfelépítéssel rendelkezik, így persze értelemszerű, hogy sikeresebb lesz a kapcsolatfelvételnél. Vagyis, ha van mit mutatnod, mutasd meg, kivéve, ha nem vagy az a típus, aki ezt kedveli. Egy társkereső oldal vagy a divat kedvéért ne akard másmilyennek mutatni magad, csak azért, mert előnyös fizikummal rendelkezel! A meztelen felsőtestet mutató képek sikeressége a férfiaknál úgy tűnik a korral együtt egyébként is meredeken csökken (kb. 31 év fölött már nem ad hozzá a sikerességhez). Az is jól jöhet, ha szívesen végzel érdekes, figyelemfelkeltő tevékenységeket, űzöl valamilyen hobbit. Ha ez a profilképedből kiderül, könnyen témát adhatsz a kapcsolatfelvételhez. Az utazások és a hétvégi nagyivás képei pedig inkább menjenek a Facebookra, ez utóbbiak ott is max. a haveroknak.

Titokzatos arctalanság

A jól felismerhető arc a profilkép legfontosabb eleme kellene, hogy legyen a közösségi oldalakon, ez azonban a társkeresés során úgy tűnik kisebb szerepet játszhat. A társkeresés sikeressége például ebben a kutatásban nem mutatott összefüggést az arc megjelenítésével. Hasonlóan hatékony lehet, ha valami szexi, érdekes, titokzatos dolog látszik a képen, ami felkelti a figyelmet és amiről később elindulhat egy beszélgetés. 

Az OKCupid elemzése természetesen leginkább az adott szolgáltatás használóiról mond valamit, és csak arról, amit az oldalon csinálnak. Így nem tudjuk meg például, hogy a való életben mennyire lettek sikeresek a vizsgált profilképek tulajdonosainak párkeresési kísérletei. A profilképek mellett pedig az adatlapok szerepét és az oldalon folyó egyéb tevékenységeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Megkérdőjelezhető, hogy a sikeresség legjobb mércéje a kapcsolatfelvételek vagy a társalgások száma, és nem azok minősége, még akkor is, ha ez utóbbi jóval nehezebben mérhető.

Mindenképp érdemes a célt is figyelembe venni. Egy szexuális töltettel átitatott, férfiaknál félmeztelen, nőknél dekoltázst felvillantó fotó vagy egy partyfotó rövid távú kapcsolat szándékára utalhat, míg egy olyan kép, melyen egy számunkra fontos, érdekes tevékenységet végzünk, amin kedvenc háziállatunkkal szereplünk, esetleg legkedvesebb városunkban készült, egy komolyabb, mélyebb, hosszabb távú kapcsolat utáni vágyról árulkodhat. Az ilyen képek tulajdonosai inkább számíthatnak tartalmas, hosszabb társalgás kialakulásának a lehetőségét is magában foglaló reakciókra.

Forrás: OKTrends (illusztráció)

Azonosíthatóság és kreativitás szempontjai ütköznek legtöbbször a profilképek kiválasztásakor. Vannak, akik egyáltalán nem tesznek ki profilképet és vannak, akik az egyetlen rendelkezésre álló vagy az első kézre eső fotót töltik fel magukról az adatlapjuk mellé. Ők nem sokat foglalkoznak a kérdéssel. A Pixable több mint 500 ezer Facebook-felhasználót érintő elemzése szerint a nők átlagosan kéthetente, a férfiak háromhetente frissítik profilképüket. A közösségi oldalra feltöltött összes fotó 10 százaléka profilkép, az egy felhasználó által évente feltöltött fotók száma 2006 óta pedig megháromszorozódott. 

A profilképek a Facebook nemrég bejelentett fejlesztéseinek köszönhetően várhatóan átalakuláson mennek majd át. A profilkép és az új típusú adatlaphoz (Timeline) tartozó nagyméretű fejléckép (Cover) kettősségével talán különválnak majd az azonosíthatóság és a kreativitás szempontjai, a profilkép így alkalmasabbá válhat eredeti rendeltetésének, a felhasználó azonosításának a szolgálatára. Ahogy eddig profilképünk megváltoztatásáról, úgy a fejléckép cseréjéről is értesítést kapnak majd ismerőseink az üzenőfalon.

Külföldi utazás esetén a Facebookra bejelentkezve előfordulhat, hogy biztonsági okokból ismerősöket kell azonosítanunk a fotójuk alapján. Ilyenkor könnyen bajba kerülünk, ha barátunk a kreatív megoldást választotta és mondjuk a cipőjéről készült képről kell kitalálnunk, ki is a gazdája. Hibás válasz esetén akár a Facebook használatának a felfüggesztésére is sor kerülhet.

A szakmai oldalak, pontosabban a LinkedIn profilképeiről a legutóbbi bejegyzésben érintőlegesen már írtam, ott nagyon fontos az azonosítás, az első benyomás megteremtése. Jól látható arc, egyszerűség, éles és világos kép a lényeges kritériumok. Most az általános jellegű közösségi oldalakkal (Facebook, Twitter, stb.) kapcsolatban sorolom fel a 10 leggyakoribbnak tűnő megoldást, és hogy mit sugallhatnak az adott fotók. Legközelebb pedig ... Majd kiderül :)

1. Alapértelmezett kép

A Facebookon egy árnyképet, a Twitteren (gondolom egy madár)tojást láthatunk a profilkép helyén akkor, ha az első bejelentkezéskor nem volt kéznél egy fotó magunkról vagy esetleg gyorsan regisztráltunk és nem nagyon használjuk az oldalt. Előfordulhat, hogy szándékosan nem teszünk ki fotót, ebben az esetben azt kockáztatjuk, hogy kamuprofilnak nézik az adatlapunkat, mely mögött nincs valódi személy, illetve zárkózottnak tűnhetünk a látogatók szemében. A kreatívabbak az alapértelmezett képeket kis rajzokkal látják el, például összevont szemöldököt és arcot rajzolnak a Facebook árnyképének vagy formázott árnyképet tesznek ki. Ha már regisztráltunk egy közösségi oldalon, akkor érdemes élnünk a profilkép feltöltésének a lehetőségével, de óvatosan, mert az ismeretlenek szemében ez határozhatja meg a rólunk szerzett első benyomást. 

2. Önarckép, gyakran tükörben fotózva

Ha a társkeresés a legfőbb célunk egy általános jellegű közösségi oldalon, akkor készíthetünk fotót magunkról tükörben, hiányosabb öltözékben is akár, különböző csábító pózokat felvéve. A kérdés csak az, hogy a szüleink, a nagyi, a tanárunk, a főnökünk, a munkatársaink és egyéb "nem célszemély" ismerőseink erre mennyire lesznek egy általános közösségi oldalon vevők. Az ilyen felvételek profilképként más oldalakra valók. Nem mellékesen az ilyen képeken tűnhetünk a leginkább önimádónak és olyannak, akinek kevés barátja van. 

3. Profilkép másokkal együtt

Ha többszörös személyiséggel rendelkezünk, akkor valószínűleg az ilyen típusú profilkép fedi tényleg a valóságot. Ellenkező esetben párunkat, rokonainkat és barátainkat inkább hagyjuk ki a buliból, ne bújjunk a hátuk mögé. Újdonsült ismerőseink dolgát sem könnyítjük meg vele, mikor hasonló nevű felhasználók hasonlóan társas jellegű fotói között keresgélnek minket. 

4. Gyerek, háziállat

Nem biztos, hogy egészséges ennyire azonosulni a gyermekünkkel vagy a kedvenc háziállatunkkal. Lehetünk büszkék rájuk, sok egyéb módja és helye van a közösségi portálokon is, hogy ezt kimutassuk, de a profilkép inkább rólunk szóljon. 

5. Rajzfilmfigura

Hát, igen. Ez se mi vagyunk, viszont úgy tűnhet, hogy nem szeretünk szembenézni a valósággal, gyerekkori nosztalgiába merülünk és inkább élnénk egy képregényben, mint a Föld nevű bolygón. 

6. Logó

Cégünk vagy munkahelyünk teljesen átvette személyiségünk fölött a hatalmat? Esetleg Facebook-oldal helyett profilt hoztunk létre üzleti céllal? A profil eredetileg hús-vér embereknek lett kitalálva, az oldal cégeknek (is). Ma már ciki a Facebookon, ha egy cégnek profilja van és nem oldala, annyira, hogy ezért akár törölhetik is az adott felhasználót a felületről.

7. Eseményfotó

Az eseményfotóknak a fényképalbumokban (vagy a Facebook új fejlécképében) van a helye, nem a profilképben. Esküvőkön, házibulikon készült fotók abban az esetben megfelelő profilképek lehetnek, ha kizárólag te szerepelsz rajtuk jól azonosítható formában. De ilyenkor is csak addig, míg az adott esemény még viszonylag aktuálisnak tekinthető.

8. Káros szenvedélyek

Dohányzást, alkohol- vagy kábítószerfogyasztást ábrázoló képekkel egyébként is csak szűk körben érdemes operálni egy közösségi oldalon. Szüleid, (aktuális vagy leendő) főnökeid, munkatársaid, de sok más ismerősöd sem fogja díjazni ezeket, így inkább készíts egy listát ismerőseidből és csak velük oszd meg az ilyen tartalmakat. Mindenesetre ne ez legyen az első, amiről egy új vagy régi ismerős, esetleg egy munkáltató megítélhet téged a közösségi oldalon. Vagyis profilképnek inkább ne használj "partyfotókat".

9. Aktualitásukat vesztett képek

Ha 25 évvel ezelőtti képet töltessz fel magadról, azt a benyomást keltheted, hogy azóta nem készült fénykép rólad, nem vagy elégedett aktuális önmagaddal és nosztalgiába menekülsz. Hasonló a helyzet a különböző eseményeken készült képekkel. Ha jól láthatóan az esküvődön készült rólad profilkép, mert mondjuk menyasszonyi ruhában vagy, akkor az esemény után egy évvel már nem biztos, hogy azt a szándékot szerencsés ismerőseid felé közvetíteni, hogy te életed végéig menyasszony akarsz maradni. A már köztudottan aktuálitásukat vesztett profilképeket inkább cseréljük le frissebbekkel.

10. Manipulált képek

Állítólag a férfiak az egyéniségük kidomborítására, míg a nők a kapcsolatok ápolására használják inkább a közösségi oldalakat. Ezt úgy tűnik alátámasztják a 17 éves Nina Jones elemzései is, aki a BBC rádióadójának tudóskereső műsorában a döntősök közé jutott profilképelemző kutatásával. 3500 felhasználót érintő vizsgálatából többek között az derült ki, hogy a férfiak 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel manipulálták a profilképüket, mint a nők, és 20 százalékkal kisebb valószínűséggel mosolyogtak a fotókon. Vigyázni kell rá, hogy ne vigyük túlzásba a Photoshop vagy más képszerkesztő szoftverek, alkalmazások használatát, mert ez is elárul pár dolgot rólunk (elégedetlenség önmagunkkal, menekülés a valóság elől, sok szabadidő, hiúság stb.)

Véleményem szerint a profilképek egy válogatás eredményei a rendelkezésre álló fotógyűjteményből és leginkább az énfelnagyítás, valamint a kontroll utáni vágyunkat élhetjük ki általuk. Szeretnénk megmutatni magunkat másoknak, de úgy, hogy mi határozzuk meg a rólunk kialakuló képet. Megmutatjuk, milyennek lássanak minket a többiek a sok rendelkezésre álló fotó, vagyis lehetőség közül. Gondoljunk azonban arra is, hogy a közösségi oldalakon olyan ismerőseink is vannak, akikkel napi kapcsolatban vagyunk és alaposabbak ismernek bennünket. Ők tudják, hogy a mennyire fedi a bemutatni szándékozott kép a valóságot. Ha pedig nagy a különbség a kettő között, elveszíthetjük a hitelességünket a szemükben. Online tevékenységeink és a profilkép többet elárulhat rólunk másoknak, mint azt elsőre gondolnánk. A legbiztosabb út, ha önmagunk maradunk, olyan ember, akinek mi gondoljuk magunkat. Tegyük fel a kérdést, "Ki vagyok én?", és legyen képünk a válaszhoz.

Forrás: Pixable, CNN, BBC, The Joy of Tech

Egyértelmű profilkép, kitöltött adatlap, valódi kapcsolatok és aktív csoporttagság a siker alapvető hozzávalói a LinkedInen, ha néhány pszichológiai elmélet alapján szeretnénk receptet kínálni. Az adatlap jelentőségével korábban már foglalkoztunk, most Bernardo Tirado, vállalati pszichológus és projektvezető minapi blogbejegyzése nyomán mutatunk rá a szakmai jellegű közösségi oldalak lélektani megközelítésének néhány lehetőségére. 

A közösségi oldalakon az első benyomás rendszerint az adatlapokon és azok tartozékain (profilkép, rövid bemutatkozó címsor, stb.) keresztül alakul ki rólunk egy ismeretlen számára. Így akár kárunk is származhat egy gyorsan összetákolt, foghíjas profiloldalból, főleg, ha az egy szakmai jellegű közösségi oldalon van. Bernardo Tirado most arról ír saját blogjában a Psychology Today oldalán (Digital Leaders), hogy a legsikeresebb hálózatépítők a LinkedIn értelmével és a használat hátterében álló pszichológiai törvényszerűségekkel is tisztában vannak. Három fontos szociálpszichológiai témakört és kapcsolódó kutatást emel ki, valamint javaslatokat fogalmaz meg a LinkedInen való sikeresebb boldogulás érdekében. 

Egyértelmű profilkép, teljes adatlap (első benyomás)

Információink 93 százalékát kizárólag a látvány és hang határozza meg. Dr. Albert Mehrabian a '60-as években dolgozott ki egy kommunikációs modellt, ami 7-38-55 százalékos szabályként vált ismertté. A tudósok körében egyébként folyamatosan vitatott elmélet szerint az információk 7 százalékát szavakon, 38 százalékát a hangszínen, a hanghordozáson, 55 százalékát pedig a testbeszéden (non-verbális kommunikáció) keresztül észleljük. Ha ezt a tézist az online profilokra szintén érvényesnek tartjuk, akkor sokan akaratlanul is sértik a szabályt, mikor nem töltenek fel képet magukról, homályos fotót mellékelnek, az arcuknak a fele látszik csak, nincs kitöltve vagy hiányos az adatlapjuk, illetve mikor egy teljes önéletrajzot tesznek közzé. A szerző három kérdést tesz fel ezzel kapcsolatban:

1. Megvennénk-e egy olyan terméket, amiről nem tudjuk, hogy valójában hogy is néz ki?

2. Akkor is érdekelne minket egy termék leírása, ha az két oldalon van kifejtve?

3. Egy internetes társkereső oldalon megbíznánk-e egy olyan személyben, akinek csak a fél arca látszik vagy homályos a róla készült kép?

Mivel látni szeretnénk, hogy kikkel kerülünk kapcsolatba, ezért nagyon lényeges, hogy egy pontos, éles és világos arckép legyen a profilunkra feltöltve.

Valódi kapcsolatok (személyközi kapcsolat)

Akár zárkózott, akár könnyen kitárulkozó emberek vagyunk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a személyközi kapcsolatok jellemző módon négyszemközt végbemenő szituációkon alapulnak. A tartós kapcsolatok alapja pedig az ismerősség és az összhang. A kapcsolatépítés hagyományos formái az interneten a legtöbb nemzedék tagjai számára azért jelentenek problémát, mert az arckifejezések, a testbeszéd és a hangszín észlelésének a hiánya miatt nem érzékelhető a kapcsolat dinamikája.

Ettől függetlenül a tartós kapcsolatok kialakulásának alapelvei a LinkedInen is érvényesülnek, a legsikeresebb felhasználók a portált épp ezért összekötő közegnek tekintik. Korábbi munkatársakkal veszik fel újra a kapcsolatot, személyesen is megismert új kollégákhoz kapcsolódnak.  A pszichológus szerint tévedés azt gondolni, hogy ha 500-nál is több kapcsolattal rendelkezünk az oldalon, akkor jó kapcsolattartók vagyunk. Valójában ez a felfogás árthat a hitelességnek. Ha például ismeretlen embereket jelölünk vissza, bevonjuk őket a bizalmi körünkbe, összekapcsoljuk magunkat velük. Ezzel közvetett módon hozzájárulunk, hogy hálózatunk bármely más tagjával fel akarják majd venni rajtunk keresztül a kapcsolatot. Gondolkozzunk el azon, hogy ismerőst vagy ismeretlent szeretnénk-e bemutatni a többi ismerősünknek!

A LinkedInen az általunk ismert emberek kötnek össze olyanokkal, akikkel még sosem találkoztunk. A legjobb hálózatépítők éppen ezért kizárólag olyan személyekkel lépnek kapcsolatba, akikkel tényleg ismerik egymást. Ha 500-nál több ismerőssel rendelkezünk, bizonyosodjunk meg arról, hogy valóban ismerünk mindenkit és kezdjük el kigyomlálni azokat, akiket még soha életünkben nem láttunk. Máskülönben azt kockáztathatjuk, hogy mások nem akarnak majd csatlakozni a hálózatunkhoz, mivel az egyszerűen torzít. 

Aktív részvétel a csoportokban (közösségek, csoportok)

A pszichológus Abraham Maslow 1943-ban publikálta elméletét a szükségletek hierarchiájáról (Maslow-piramis). Modellje szerint az önmegvalósítás legmagasabb szinten lévő szükséglete előtt számos vágyunkat ki kell elégítenünk. A hierarchiában a társas szükséglet a harmadik szinten foglal helyet a fiziológiai (evés, ivás, stb.) és a biztonsági szükségletek után. Az ember az idők kezdete óta szeretne valahová (társakhoz, közösségekhez) tartozni. A közösségi oldalak még inkább lehetővé tették számunkra, hogy ezt az alapvető vágyunkat online csoportokban is kielégíthessük (vagy kielégíteni véljük). Az internetes közösségépítés ugyanakkor sok munkát és elkötelezettséget igényel, hasonlóan a hús-vér kapcsolatokhoz.

A LinkedIn "Csoportok" funkciója közösségek ezreit kínálja, melyekben felvehetjük a kapcsolatot szakterületünk képviselőivel vagy más témák szakértőivel. Ha rendszeresen közzéteszünk kifejezetten ezeknek a közösségeknek szóló bejegyzéseket, akkor két célt is elérhetünk:

1. Az emberek megismerik a nevünket, az arcunkat, és megvitatják az általunk felvetett kérdéseket, témákat, ötleteket és gondolatokat.

2. Ha értelmes témákat vetünk fel, emlékezni fognak ránk.

Mindez fontos, ha az a célunk, hogy mások hozzáértő információforrásnak, egy adott terület szakértőjének tekintsenek minket. A LinkedIn társadalmának legelismertebb tagjai rendkívül értékes tartalmakat osztanak meg csoportjaikban, elsősorban a közösség érdekeit és érdeklődését szem előtt tartva.

Forrás: Psychology Today (illusztráció)

A számítógépek és különösen az internet megjelenése óta átalakulóban van az információ keresésének, feldolgozásának, tárolásának és felidézésének a módja. A hosszú távú memória kapacitásának egy részét átveszik a világhálón is raktározható adatok és fájlok, a rövid távú memória lehetőségei kitágulnak, ugyanakkor kiszolgáltatottabbak vagyunk a technológiai eszközöknek, tudásunk pedig egyre felszínesebbé válhat. Így foglalható össze az online felsőoktatási képzések egyik gyűjtőoldalának (Online Colleges) az internet emberi gondolkodásra gyakorolt hatását bemutató infografikája. A Google központi szerepe az ábrában senkit ne tévesszen meg, hiszen miután szépen felsorolják a Google legnépszerűbb funkcióit, lényegében végig az internettel kapcsolatos megállapításokat ismertetik. 

Ha égető szükségünk van valamilyen információra, ma már a legtermészetesebb módon valamelyik online keresőhöz (igen, legtöbbször a Google keresőjéhez) fordulunk segítségért. Beírjuk a kulcsszavakat és megnézzük a találatokat. A keresésen kívül az információ kezelésének online lehetőségei (igen, a Google eszközei is) szintén megváltoztatják gondolkodásunk és emlékeink felidézésének megszokott módjait.

Az infografika forrásai szerint az internet megjelenése előtt korlátozottabbak voltak a lehetőségeink a tudás megszerzésére. Például könyveket kölcsönözhettünk a közeli könyvtárból. Ma viszont már szinte csak egy kattintás választ el bennünket a legkülönbözőbb információktól. Ha kérdésünk van, elsőként a számítógépünkhöz fordulunk.

Régebben, ha meg kellett jegyeznünk valamit, főként a vizuális memóriánkat használtuk. Elmélyedtünk az információban, összekapcsoltuk a részleteket, stb. Mivel az internetes keresők ma bármikor a rendelkezésünkre állnak, gyakran már nem is dolgozzuk fel gondolatban az információt, hiszen a világhálón minden megtalálható.

Az emlékek felidézése is átalakul. Nagyobb a valószínűsége a felidézésnek, ha előzőleg agyunk már feldolgozta az emlékképet. Ha viszont az információkat az elménken kívül őrizgetjük, inkább azok lelőhelyére fogunk emlékezni. 

Milyen következményei lehetnek az emberi gondolkodásra nézve annak, hogy a számítógépek egyre nagyobb szerepet töltenek be az életünkben?

Pozitív hatások

- A rövid távú memória lehetőségei bővülnek.

- Könnyebben hozzáférünk a számítógépek memóriáiban tárolt információhoz.

- Kiküszöbölhetjük a felidézéssel együtt járó torzításokat. Hiszen, mikor előhívunk egy emléket, az mindig módosult formában jön elő. Ha a gépünkön nézünk utána a tényeknek, elkerüljük ezeket a torzításokat.

- A könnyen hozzáférhető információ serkentheti a gondolkodást, különböző újítások forrásává is válhat. 

Negatív hatások

- Az internet használatával szükségtelenné válik, hogy megjegyezzünk részleteket, viszont az online szolgáltatások nélkül így könnyen bajba kerülhetünk, kiszolgáltatottá válhatunk.

- Az újfajta információkezelési szokások nem kedveznek a mély, elsősorban fogalmakkal operáló tudás kialakulásának és fejlődésének, a tudás egyre felszínesebb lehet.

- Az interneten nagyon sok a pontatlan információ, nagy a veszélye a félretájékoztatásnak.

Nagyításhoz kattints a képre!

Research and Design by: Online Colleges Site

Forrás: Online Colleges.net

Illusztráció: niclucas.com

Egyre több amerikai használja a közösségi oldalakat vészhelyzetek során - állapítják meg a Vöröskereszt friss felmérései. Az emberek főként tájékozódnak, segítséget kérnek, egészségi állapotukról tájékoztatnak mobiltelefonjukon és az interneten keresztül.  A 2001-es amerikai terrortámadás tizedik évfordulója alkalmából például azon tanakodtak a szakértők, hogy vajon a Twitter és a Facebook mennyiben változtatott volna a tragikus események végkimenetelén. Vajon elkerülhető lett volna repülőgépek becsapódása, hatékonyabb és gyorsabb lett volna az előzetes információszerzés, az információk terjedése, a segítségnyújtás, a kapcsolatfelvétel a szerettekkel? Esetleg az eszközökbe vetett bizalom csak rontott volna a helyzeten? De nem is muszáj átlépni határainkat, hiszen a közösségi oldalak a budapesti West Balkán-tragédiában is fontos szereplővé váltak, igaz a hazai eset inkább a rémhírek terjedésének vált az iskolapéldájává. 

Habár vészhelyzet esetén reflexszerűen a telefonunkért nyúlunk és a segélyhívószámokat tárcsázzuk először (helyesen), az Egyesült Államokban a megkérdezettek negyede a közösségi oldalakat is igénybe venné, leginkább azért, hogy szeretteit tájékoztassa. Különösen igaz ez a nőkre és a gyermekkel rendelkező háztartások tagjaira. Ötből négyen vélik úgy, hogy a hivatalos szerveknek is rendszeresen figyelniük kellene az oldalakat a gyors reagálás érdekében. A szervezetek pedig igyekeznek megfelelni ennek az igénynek. 

Az internetes közösségi felületeknek már több krízishelyzetben alkalmuk adódott bizonyítani hatékonyságukat. Többek között balesetek (kényszerleszállás), ételmérgezések és fertőzések, természeti katasztrófák (árvíz, erdőtűz, tornádó, szökőár, földrengés) és erőszakos bűncselekmények (lövöldözés, terrortámadás) során jutott szerephez elsősorban a rövid (140 karakternyi) üzenetek gyors közzétételét és terjesztését segítő Twitter, de a Facebook is. Gondoljuk át, milyen lehetőségek rejlenek a közösségi hálóban, mit tehetünk vészhelyzet esetén és azt megelőzően:

Előzetes tájékozódás, felkészülés

Legyen profilod a fontosabb közösségi oldalakon, emellett telefonodon, számítógépeden mindig legyen kéznél egy kép, melyen jól azonosítható vagy, információ a családtagjaidról, amit megoszthatsz a hatóságokkal vagy másokkal! Tájékozódj a helyileg illetékes segítségnyújtó szervezetek közösségi felületeiről, vedd fel velük a kapcsolatot, lájkold vagy kövesd őket!

Ha bajba kerültél

1. Hívd a segélyhívószámot!

Ha nincs a közvetlen közeledben senki, csak a telefonod, bármennyire is rajongassz a közösségi oldalakért, a leggyorsabb és legszakszerűbb segítséget telefonhívás segítségével várhatod a hivatalos szervektől (amennyiben nem túlterheltek a vonalak). Az ismétlés kedvéért: központi segélyhívó (EU-ban is!) - 112, mentők - 104, rendőrség - 107, tűzoltók - 105. 

2. Kérj segítséget!

Ha gyakorlottan használod a közösségi oldalakat és gyorsan hozzáférhetőek, akkor kérhetsz rajtuk keresztül segítséget, információt hivatalos szervektől és ismerőseidtől, de legfőképp folyamatosan tájékoztathatod őket az állapotodról. Folyamatosan küldheted az üzeneteket, akár több felületre is. Írd le, hogy hol vagy pontosan, mi történt és mire van szükséged. Kérhetsz információkat a legközelebbi víz- vagy élelem-lelőhelyről, menekülési útvonalról, menedékhelyről, útlezárásról, orvosi ellátás helyéről, arról hogy hogyan maradhatsz biztonságban a vészhelyzet alatt/után. A segítségnyújtás valószínűségét növeled azzal, ha konkrétan megnevezed, kitől/kiktől várod a segítséget, kiket értesítsenek az ismerőseid, akik távol vannak tőled, de szívesen segítenének.

Ha ismerősöd van/lehet bajban

1. Adj tájékoztatást!

Bajban lévő ismerősödet tájékoztathatod például a segélyhívószámokról, a közeli kórházak címéről. Ha hozzáértő vagy, tanácsot adhatsz neki a teendőkről (röviden, gyorsan, határozottan), folyamatosan érdeklődhetsz az állapota felől. A közösségi oldalak ezen kívül kiválóan alkalmasak véradásra, adakozásra felhívó üzenetek terjesztésére.

2. Tájékozódhatsz rokonod, ismerősöd hogyléte felől

A Twitteren beírhatod a keresőbe a legfontosabb kulcsszavakat, a Facebookon utánanézhetsz, nincs-e oldal vagy csoport, amely már hivatalos tájékoztatást nyújt a történtekről, sérültekről. 

3. Kereshetsz hiteles szemtanúkat

Balesetek, katasztrófák színhelyén szemtanúk eléréséhez nyújtanak lehetőséget a közösségi oldalak, azonban fontos, hogy megbizonyosodjunk az információ hitelességéről. Ezért érdemes inkább a hivatalos szervek felületeit felkeresni elsőként és az ő tájékoztatásukat nyomon követni. 

Ami a közösségi oldalak ellen szól

1. Az internetes hálózatok, az oldalak szerverei bármikor túlterhelődhetnek, különösen egy kiterjedtebb katasztrófa esetén. Ez a telefonvonalakkal is így van. Ebből a szempontból bármilyen kellemetlen, de ki vagyunk szolgáltatva a technikai eszközöknek.

2. Az olyan oldalakon, ahol az üzenetek hossza korlátozott, nem biztos, hogy minden fontos információt sikerül közölni.

3. Minél kevesebb ismerősöd/követőd van a közösségi oldalon, annál kisebb a valószínűsége, hogy segítséget kapsz a felületen keresztül. Ha tudod valakiről, hogy folyamatosan a neten lóg, esetleg közvetlenül nála próbálkozhatsz.

4. Az üzenetek manipulálhatóakká válnak. Az egyik legfontosabb probléma a kapcsolati hálóval, hogy a rémhírek is könnyen terjednek rajta keresztül. Ez egy terrortámadás esetén akár tudatos taktika is lehet a hatóságok félrevezetésére. A West-Balkán tragédia során az (elméletileg) hiteles forrásnak számító Magyar Távirati Iroda is késelésről írt, amihez később az interneten hozzákapcsolódott a roma elkövető(k) sztereotípiája. Később mindkét értesülés csak a gyorsan hozzáférhető előítéleteinket meglovagoló pletykának bizonyult.

Ha valaki tényleg felkészülne a közösségi oldalak használatára egy nem várt vészhelyzet előtt, és végigfutna a magyar hivatalos szervek kínálta lehetőségeken, gyorsan megállapítaná, hogy igencsak gyerekcipőben járunk ezen a téren. Egyedül az Országos Mentőszolgálatnál találtam olyan Facebook-oldalt, amin óvatosan ugyan, de talán próbálkoznék baj esetén. Azért óvatosan, mert a honlapjukon nincs feltüntetve az elérhetősége, és úgy tűnik elsősorban tájékoztatásra használják. A gyorsaságot és a hatékonyságot az se segíti, hogy nem derül ki egyértelműen, a sok "mentős" oldal között melyik a hivatalos. Vészhelyzet esetén a nyomozgatás nem fér bele, viszont ők legalább jelen vannak ezen a felületen, és aránylag könnyen elérhetők a keresőn keresztül (azt nem tudom, fel vannak e készülve segélykérésre, információkérésre az oldalon).  A Twitteren magyar állampolgár vagy itt tartózkodó külföldi  egyelőre egyáltalán ne várjon segítséget, tájékoztatást a hivatalos szervektől. Egyszóval, gyors böngészésem eredményeképp úgy döntöttem vészhelyzet esetén első a közelemben tartózkodó ember és/vagy a telefonos segélyhívás, aztán az ismerős felhívása, ha mindez nem megy, nem annyira súlyos a helyzet és épp netközelben vagyok, akkor jöhetnek az online ismerősök. 

Te használnál közösségi oldalt vészhelyzet esetén? Melyiket és hogyan?

Nagyításhoz kattints a képre!

Forrás: American Red Cross, Yahoo! News, Mashable (infografika), Home Security Source

Fotó: Emergency 2.0 Wiki

A fiatalok negatívabbnak tűnnek a Facebookon, többet káromkodnak, gyakrabban beszélnek saját magukról és az iskoláról, míg az idősebbek inkább hosszabb, más emberekről és a családjukról szóló bejegyzéseket írnak. A Twitter pedig elsősorban a felnőttek játékszere - derül ki a Community102 infografikájából, mely a közösségi oldalak társadalmának életkor szerinti összetételét, az Y-generáció használati szokásait és a Facebook-Twitter páros használatának korcsoportonkénti sajátosságait mutatja be.

A közösségi oldalak felhasználói

A felhasználók negyede a 35-44 év közöttiek csoportjából kerül ki, őket nagyjából egyforma arányban (18-19 százalék) követik a 25-34 és a 45-54 év közöttiek. A felületeket 65 éves kor felett használják a legkevesebben.

Y-generáció (ezredfordulós generáció, netgeneráció, stb.)

Az Y-generáció tagjai 1978 és 1994 között születtek (vagyis most 16-32 évesek). Ez az első olyan nemzedék, amely lényegében az interneten nőtt fel, létszáma nagyjából megfelel a második világháború után született népes nemzedék (baby boomers) létszámának, de lehet, hogy meg is haladja azt. 

Hogyan használja az Y-generáció az internetet?

Naponta átlagosan 23 percet interneteznek, 59 százalékuk a híreket is itt olvassa (leginkább a Yahoo!, a CNN és a Google oldalain keresztül). Háromnegyedüknek saját adatlapja van valamely közösségi oldalon, közel harmaduk egy nap többször is fellátogat valamelyik felületre. 

Közösségi oldalak felhasználóinak átlagéletkora

A közösségi oldalak átlagos felhasználója a grafika adatai szerint 37 éves. A legidősebb a LinkedIn társadalma, ahol 44 év az átlagéletkor, míg a Bebo a legfiatalabb a maga 28 évével. A Facebookon 38, a Twitteren 39 év az átlag.

A Facebook-használat életkori sajátosságai

- A legnépesebb korcsoport a Facebookon a 18-25 év közöttieké (a felhasználók közel harmada). 

- A tizenéveseknek kétszer annyi ismerősük van, mint a 30-40 közöttieknek.

- A tinik közel háromszor annyi üzenőfali bejegyzést produkálnak, mint a 40-50 évesek.

- A 20-as éveik elején járók tűnnek a legtevékenyebbnek az adatlapjuk alapján.

- A fiatalabbak több negatív érzelmet fejeznek ki és többet káromkodnak, mint az idősebbek. Több személyes és birtokos névmást használnak (én, enyém, stb.), valamint többet beszélnek az iskoláról.

- Az idősebbek hosszabb bejegyzéseket írnak, több elöljárót és névelőt használnak, valamint többet beszélnek másokról, a családjukról. 

- A 27-28 évesek töltik fel a legtöbb fotót, átlagosan 510 darabot.

- A negyvenesek majdnem annyi forót töltenek fel, mint a huszonévesek, viszont jóval kevesebb fényképen vannak bejelölve.

A Twitter-használat életkori sajátosságai

- A legnagyobb arányban a 26-34 év közöttieket találjuk a Twitteren (a felhasználók 30 százaléka).

- A 18-24 év közöttiek 85 százaléka követi az ismerőseit, barátait. Ugyanebben a korosztályban nagyobb arányban (54%) követik a celebeket, mint saját családjuk tagjait (29%).

- A tizenévesek nem twittereznek annyit, mint a felnőttek, mivel a szolgáltatás inkább az ismerősökkel és a márkákkal való kapcsolattartásról szól, kevésbé a barátokkal folyó változatos interakciókról.

- A Twitter főként a felnőttek körében egyre népszerűbb, így elsősorban az ő közösségi hálójuknak tekinthető.

Forrás: Community102

A magyar diákok használati szokásainak a feltérképezésével tehetjük meg az első lépést ahhoz, hogy az online közösségi felületek hatékony módon legyenek alkalmazhatóak az oktatási és a nevelési folyamatban. Ez az alapgondolat inspirált két magyar kutatót arra, hogy belevágjanak nemrég publikált felmérésükbe, mely a Facebook-kutatás 2011 címet viseli. Míg tavaly ősszel magyar fiatalokról és szüleikről készült egy elemzés az Európai Bizottság számára, most a diákok körében végzett vizsgálatokat Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra, akik az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanársegédei, egyben doktorandusz hallgatói. Őket kértük meg, hogy válaszoljanak a kutatás hátterére, megállapításaira és a közösségi oldalak oktatásban betöltött szerepére vonatkozó kérdéseinkre. 

Soulbook (Nagy Gergő): - A Facebook-kutatás 2011 elnevezésről egy teljes társadalmat átfogó, számos témát felölelő nagyszabású felmérés jutna az eszembe, így némileg szűkül a kör, mikor a tanulmányból kiderül, hogy az oktatás területével foglalkoztatok. A kutatás címe így mintha inkább a figyelemfelkeltést szolgálta volna, mint a pontos témamegjelölést.

Lévai Dóra: - Mivel Magyarországon még nem készült átfogó kutatás a Facebookkal kapcsolatban, így azt gondoltuk, hogy releváns a cím, amely akár figyelemfelkeltésre is szolgálhat. 

Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatást a magyar diákok vizsgálatára terveztük, akik korosztályuknál fogva a magyarországi Facebook-felhasználók jelentékeny részét képviselik (http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/hungary). A kutatás témaköreit tekintve általánosabb kérdésekkel indítottunk (például a sokat emlegetett adatvédelmi beállításokra is rákérdeztünk), de neveléstudomány iránt elkötelezett kutatókként a tanár-diák kapcsolatra gyakorolt hatásait és az oktatási folyamatban való felhasználását állítottuk a középpontba. A kutatást néhány éven belül szeretnénk megismételni, ezért az évszámot is megjelöltük. Kíváncsiak vagyunk a felhasználói viselkedés alakulására.

Soulbook: - Ahogy a tanulmányban is leírjátok, az online kérdőíveket a diákok kapcsolati hálóját aktivizálva terjesztettétek, a minta tehát nem reprezentatív. Például jóval nagyobb arányban vannak a válaszadók közt a nők és kisebb arányban a férfiak, mint ahogy egyébként a Facebook felhasználói között, habár ebben az esetben alapvetően a diákokon van a hangsúly. Valószínűleg az aktívabb használók, és az online kérdőívek rajongói is szívesebben töltötték ki a kérdéssorokat. Mindennek fényében milyen szinten tartjátok érvényesnek a kapott eredményeket, hogyan értelmezze őket az érdeklődő?

Tóth-Mózer Szilvia: - A megállapításokat valóban azokra tartjuk érvényesnek, akik aktív Facebook-felhasználók, őket is kívántuk elérni, hiszen az ő számukra lehet lényeges az, ami ott kapcsolati szinteken zajlik. Az aktív felhasználók nem csak ismerős-jegyzékként élik meg a közösségi oldalt, ezért nem mindegy, hogy kik az ismerőseik, és azokkal hogyan tudnak kommunikálni, mit tudnak, mit szabad megosztaniuk. A férfi és a női kitöltők arányának eltolódása ellenére némely kérdéseknél érdemesnek tartottuk a két nem válaszait matematikai statisztikai próbáknak alávetni: szignifikáns különbség ezeknél a kérdéseknél nem mutatkozott.  A kapott erdményeket minden pedagógus, szülő, kutató és érdeklődő biztosan csak a saját szemüvegén keresztül látja majd, vagyis a különböző csoportok más-más eredményeket emelnek ki, majd gondolnak tovább az értelmezés során.

Soulbook: - A kutatásban 1505 közoktatásban tanuló diák és felsőoktatásban tanuló hallgató vett részt az ország különböző részeiről. Kérdeztétek őket tanáraik szokásairól, és a következtetések között is fogalmaztatok meg tanácsokat nevelők számára. A pedagógusok körében is terveztek hasonló felmérést? 

Tóth-Mózer Szilvia: - A tanulói kérdőívvel egy időben a pedagógusok számára készített verziót is útnak indítottuk a közösségi médiában, de a csekély érdeklődés miatt az összegyűlt adatok feldolgozása elmaradt. Úgy gondoljuk, hogy az alacsony mértékű kitöltöttség is mutat valamit a tanárok Facebook-aktivitásából.

Soulbook: - A bevezetőben idézitek, hogy „a közösségi portálok és az internet számos kockázattal és veszéllyel jár együtt, a Facebookot a pedagógusok részéről nem tiltani vagy elkerülni kellene, hanem arra lenne szükség, hogy ezt az oldalt is az oktatási és nevelési tér kiterjesztéseként tudják értelmezni.” A gyakorlatban sok pedagógus komoly zaklatási esetekkel találkozhat diákjai körében. Mi van, ha diák vagy tanár elvi ok, félelem, rossz tapasztalat vagy egyéb indok miatt nem regisztrál közösségi oldalon vagy leiratkozik onnan, őket nem érné hátrány akkor, ha elvárásként jelenne meg az eszközök oktatási folyamatban történő használata?

Lévai Dóra: - Nem tartjuk szerencsésnek, ha olyan általánosságokat fogalmazunk meg, amelyek elijesztik a pedagógusokat a számukra egyébként is inkább ismeretlen alkalmazásoktól és az oldalak használatától.  A komoly zaklatások minden alkalommal hazánkban is címlapra kerülnek, azonban a jó gyakorlatok után vadászni kell a külfödi tanulmányok között.

Tóth-Mózer Szilvia: - A tanár-diák kapcsolatban az osztályteremben is adódhatnak feszültségek, egy közösségi oldalon természetesen mindez jobban dokumentálódna. Nem gondoljuk, hogy elvárásként fogalmaznánk meg a Facebook oktatásban való hasznosítását, ahogyan nem várható el az sem, hogy a tanár kétnapos osztálykirándulásra vigye a tanítványait. Mindenesetre olyan új platformról van szó, ami megér némi kísérletezgetést. Amúgy a diákok számára is elsősorban a magánélethez köthető felületről beszélünk, ezért a Facebook és a pedagógia összekapcsolása – legalábbis hazánkban – valóban úttörő kezdeményezés. Egymástól függetlenül vannak tanár-kollégák, akik pedagógusként is szeretnék kamatoztatni jelenlétüket és a diákokkal való kapcsolatukat a Facebookon.

Soulbook: - A hétköznapokban mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az interneten milyen mértékben terelődhet a figyelem a tanulás- vagy munkajellegű tevékenységtől a magánjellegű felé. A kérdőívet kitöltő diákok is elsősorban a kapcsolattartást és a szórakozást jelölték meg alapvető motivációként. Mennyire lehet hatékony az oktatás a Facebookon, a Twitteren vagy általában az interneten? 

Tóth-Mózer Szilvia: - Az interneten, és azon belül is a közösségi oldalakon több időt töltenek a fiatalok annál, semmint hogy azt mondhassuk, nem tanulnak itt semmit. Az oktatás inkább valamilyen tudatos irányítása ennek a tanulási folyamatnak. A tanár egyszerűen (új) csatornába tereli azt a kíváncsiságot és figyelmet, ami a fiatalokat az interneten való böngészés közben jellemzi.

Soulbook: - A kutatás eredményeit négy fő témakör köré szerveztétek, melyek közül az egyik a diákok általános használati szokásairól tájékoztat. Az interjú bevezetőjében említett uniós felmérés szerint nem csak a kelet- és közép-európai régióban, de az uniós tagállamok között is a magyar fiataloknak van a legtöbb ismerőse a közösségi oldalakon és átlagon felüli aktivitást mutatnak a felületeken. Ugyanakkor a digitális írástudás és a biztonságos internethasználat mutatóiban az átlagnál gyengébb készségekkel rendelkeznek, a szülői kontrollt és támogatást tekintve pedig sereghajtók vagyunk. A ti eredményeitek szerint például a megkérdezettek negyedének 400-nál több ismerőse van. Vajon a magyar gyerekeknek a Facebookon kívül is ennyire élénk a közösségi élete?

Tóth-Mózer Szilvia: - Erre a mi kutatásunk nem tud választ adni. Véleményem szerint a Facebook olyan általános kapcsolattartó közeg, ahol a diákok a legtávolabbi ismerőseiket is számon tartják. Emlékszünk még talán teleírt telefonkönyvekre, amikből persze rendszeresen csak 4-5 telefonszámot szoktunk tárcsázni, de jó, ha megvan a többi telefonszám is, bármikor szükség lehet rájuk. 

Lévai Dóra: - Azt senki nem gondolhatja, hogy 400 ismerőssel aktív, mindennapi kapcsolatban vannak a diákok, azonban egy középiskolás tanuló tágabb baráti és ismeretségi köre lehet ilyen nagy. "Életünk közösségi élet. Különféle társas alakzatokhoz tartozunk, ezeknek keretében szinte áttekinthetetlen kapcsolatrendszerben helyezkedünk el. Azért áttekinthetetlen, mert kötődéseink több egymással érintkező - esetleg csak rajtunk keresztül érintkező - társas mezőhöz tartoznak" - írja Mérei Ferenc Közösségek rejtett hálózata című könyvében.

Tóth-Mózer Szilvia: - Természetesen a közösségi oldalon – nem tudatos adatvédelmi beállításokkal – nem csak a legközelebbi ismerősök felé kommunikálunk, hanem akár 400 embert is megszólíthatunk egy időben. Van, aki szándékosan teszi ezt, más csak épp nem tud listákat kialakítani, amellyel szabályozhatná, mikor kire tartozik az, ami a fejében jár.

Soulbook: - Az egyik hivatkozásotok szerint „a közösségi oldalakon folyó tevékenység inkább a szociális interakciókat és kapcsolatokat erősíti, mintsem az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét bővíti”. Eszerint a felületek alkalmasabbak lehetnek mondjuk a közösségi élet (osztálykirándulás, programok, stb.) szervezésére, mint például egy iskolai feladat közös megoldására?

Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatás eredményeire támaszkodva fogalmaztuk meg ezt a kijelentést, ez egy helyzetkép, de nem gondoljuk, hogy az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét nem lehetne bővíteni a Facebookon. Egyszerűen az adatok tükrében jelenleg nem ez a jellemző. 

Lévai Dóra: - Nem láttunk még erre hazánkban jó gyakorlatot. Ezek az eredmények azonban nem csupán a múltat tükröző kijelentésként fogalmazhatóak meg, hanem a jövőbe vetített feladatokat is célul tűzhetik ki.

Soulbook: - A tanár-diák viszony a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlóan gyakran problémát jelent a közösségi oldalakon a fiatalok számára. A megkérdezettek hatvan százaléka nem is kommunikál tanáraival az oldalakon, ugyanakkor hasonló arányban érzik úgy, hogy tanáraik ettől függetlenül informálódnak az iskolán kívüli tevékenységeikről és kapcsolataikról. Mikor a kapcsolat kezdeményezésének és fogadásának hat jellemző mintázatát különböztettétek meg, ezek között a leginkább az volt a jellemző, hogy a diák nem jelölte ismerősnek a tanárt, de visszajelölte őt, illetve bejelölte a tanárt, de csak akkor, ha az szimpatikus volt.  A kevés, illetve mérsékelten aktív kapcsolat eszerint nem csak a pedagógusok tartózkodásából, de a diákok bizalmatlanságából is eredhet.

Tóth-Mózer Szilvia: - Bár a kutatók szeretnék megragadni az ok-okozati kapcsolatokat, pszichológusként fokozottan ügyelek arra, hogy ettől tartózkodjak, főleg ilyen bonyolult kérdésekben. Lineáris (láncolatszerű) oksági viszonyok helyett inkább rendszerben gondolkodom, bonyolult, cirkuláris (körkörös) oksági viszonyokat sejtve a háttérben. A kutatás egyik, talán legnehezebben megragadható része éppen a diákok személyes tapasztalataira illetve véleményeire (elvárásaira) vonatkozott: mit tesz egy tanár, ha számára nem tetsző tartalmat talál diákja üzenőfalán? Több válaszlehetőséget is meg lehetett jelölni, így keletkezett a válaszadóknak egy nem elhanyagolható méretű csoportja, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk, mégis feltételezik, hogy a tanár valamiképp reagál, és ez éppen offline, nyilvánosan is megtörténhet, ami felérhet egy megszégyenítéssel. Akkor hát nem jobb elrejtőzni, visszautasítani, tartózkodni? Ki kockáztatja az arcát az osztály előtt?

Soulbook: - A kutatás egyik érdekessége a metaforagyűjtés. A megkérdezetteknek be kellett fejezniük az „A Facebook olyan, mint …” kezdetű mondatot. A válaszok csoportosítása után azt kaptátok, hogy azok döntő részben valamifajta kötelékre utalnak. A köteléken belül a válaszok fele a kapcsolat lehetőségét emelte ki. A maradék ötven százalék hasonló arányban hasonlította a Facebookot pozitív érzelmi kötelékhez vagy fogsághoz. A kutatás lezárultával talán már elárulhatjátok nekünk, hogy szerintetek milyen a Facebook?

Tóth-Mózer Szilvia: - Mint az iskola. Kinek kaloda, kinek fészek*. :) És néha a kettő egyszerre.