Egyelőre nehéz eldönteni, hogy létezik-e összefüggés a közösségi oldalak használata és az iskolai teljesítmény között. Józan paraszti ésszel azt gondolnánk, hogy aki többet facebookozik, twitterezik, az értelemszerűen kevesebb időt tud tanulásra fordítani. Ez azonban alaposabban szemügyre véve a dolgot korántsem ilyen egyszerű. Több kutatást végeztek már a témában, többnyire főiskolások és egyetemisták bevonásával. A megállapítások egyelőre elég változatos képet mutatnak: 

- A Twitter használata elősegítheti a diákok fokozottabb részvételét a tanulási folyamatban, pozitívan hathat a tanulmányi átlagra. (The effect of Twitter on college student engagement and grades, 2010) - infografika

- A Facebook felhasználóinak alacsonyabb az iskolai átlaga és kevesebb időt töltenek tanulással, mint az oldalt nélkülözők. (Facebook and Academic Performance, 2010)

- Nincs összefüggés a Facebook használata és az iskolai teljesítmény között. (Facebook and academic performance: Reconciling a media sensation with data, 2009 + Online Disclosure: An Empirical Examination of Undergraduate Facebook Profiles, 2008)

A bejegyzés végén található infografika a New Hampshire Egyetem 2009-ben készült felmérését dolgozta fel. Ez a vizsgálat végül azzal a megállapítással zárult, hogy a közösségi oldalak legaktívabb használói ugyanúgy teljesítenek az egyetemen, mint az oldalak iránt kisebb érdeklődést mutató társaik. 1127 diáktól kértek adatokat, közülük erős használónak tekintették azokat, akik naponta 61 percnél többet töltöttek az oldalakon, gyenge használónak azokat, akik napi 31 percnél kevesebbet. A szájtok közül a legtöbben a Facebookot (96%) és a YouTube-ot (86%) használták, jóval kisebb arányban a blogokat (20%), a Twittert (14%), a MySpace-t (12%) és a LinkedInt (10%). Mérték a hétvégi és hétközbeni használat megoszlását is: 41 százalék aktívabb, 24 százalék kevéssé aktív volt a hétköznapokhoz képest. 5 százalék pedig különösen elemében érezte magát a hétvégeken. A használat okaként főleg a kapcsolattartást és a szórakozást nevezték meg, jóval kisebb mértékben a tanulást és a szakmai érdeklődést.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a közösségi felületek bevonása az oktatási folyamatba ösztönzi a tananyagról folyó kommunikációt mind az osztálytermen belül, mind pedig azon kívül, emellett elősegíti az aktív tanulást, mivel könnyebbé válik a tudásanyag összekapcsolása a saját élményekkel. Sok diák tanulócsoportokat is alakít, tanáraik ösztönzésétől függetlenül. A grafika Elizabeth Dermatoff, portlandi oktató saját kutatására is utal. A középiskolai program keretében az online közösségi oldalak bevonásával a tanulmányi átlag 50 százalékos emelkedését érték el az adott iskolában (George Middle School, Portland, Oregon), a tanulók 20 százaléka extra feladatokat is bevállalt bármifajta ellenszolgáltatás (extra kredit) nélkül, a hiányzások száma pedig harmadával csökkent. 

Vagyis érdemes kritikus szemmel olvasni a rossz tanulmányi teljesítményért a közösségi oldalakat kárhoztató sajtóbeszámolókat, de még a kutatási eredményeket is, mert összességében még a tudomány számára sem világos a kép. Az interneten persze problémákat okozhatnak a zaklatási esetek, illetve az, hogy gyorsan elterelődhet a figyelem a tanulási tevékenységről a magánjellegű használat vagy a szórakozás felé, mindettől függetlenül a közösségi felületek nagyban növelhetik a diákok közötti együttműködést és a tanárokkal való kapcsolattartás, információmegosztás hatékonyságát.

Az aktív használat pedig nem feltétlenül a tanulástól veszi el az időt, hiszen sokféle tevékenységet végezhetünk az oldalakon (lásd: Nem mindegy, hogy mit csinálsz a Facebookon). A játékkal töltött idő erősebb összefüggést mutathat a rossz eredményekkel, míg az iskolai események szervezése, a tanulócsoportok kezdeményezése, a közös feladatmegoldás inkább kapcsolódhat a jobb teljesítményhez. Várhatóan a témával kapcsolatos további vizsgálódások az általános használat mellett az oldalakon végzett konkrét tevékenységek hatását is előtérbe helyezik majd. 

++ Nagyításhoz kattints a képre! ++

Via:MastersinEducation.org

Forrás: Social Media in Higher Education, Academia.edu,  First Monday, Berkeley Electronic Press, University of New Hampshire, Oregon Education Association

Fotó: The Wright Firm

Vajon a Facebookon eltöltött idő vagy az ott végzett egyes tevékenységek árulnak el többet arról, hogy például milyen a közösségi életed? Esetleg azért használod gyakran a Facebookot és csinálsz rajta bizonyos dolgokat, mert eleve közösségi ember vagy?

Már talán nem is elegendő az internet és a közösségi oldalak hatásait vizsgálva kizárólag a túlzásba vitt használatra hivatkozni, hiszen az sem mindegy, hogy valaki ideje nagy részében zombikat lő halomra a gépén vagy közös programokat szervez a barátaival, esetleg a csillagászat legfrissebb hírei után kutat lázasan. Dr. Rey Junco legújabb, a Computers & Education című folyóiratban publikált kutatása szerint például egyes Facebook-tevékenységek végzése hatékonyabban jelzi az iskolai aktivitás (osztálytermi munka, közösségi élet) mértékét, mint az oldalon eltöltött idő általában.

A felmérés során  2368 egyetemi, főiskolai hallgatót kértek arra, hogy becsüljék meg, milyen gyakran használják a Facebookot, majd árulják el, milyen tevékenységeket végeznek az oldalon. Ezeket az adatokat hasonlították össze az iskolai aktivitás mérőszámaival. A kutatás vezetőjének blogbejegyzése szerint ez az első olyan vizsgálat, amely a tevékenységeket helyezi a középpontba, szemben a korábbiakkal, melyek főként a használat idejét vették alapul. 

Ugyan a használat ideje itt is összefüggést mutatott az iskolai aktivitás mértékével, de ebben az esetben ez a kapcsolat bizonyult a leggyengébbnek. A magasabb aktivitási szint az alábbi tevékenységekkel járt együtt (a kapcsolat erősségének a sorrendjében):

1. Esemény létrehozása vagy visszajelzése a Facebookon

2. Hozzászólások írása

3. Fényképek nézegetése

Bizonyos tevékenységek az iskolai aktivitás alacsonyabb szintjeivel jártak együtt (az erősség sorrendjében):

1. Játék a Facebookon 

2. Fényképek megosztása

3. Chatelés

4. Ismerősök "kukkolása"

Az eredményekből hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy ha valaki események százait kezdi létrehozni, az máris belecsöppen a közösségi élet sűrűjébe vagy ha valaki többet játszik, annak automatikusan leromlanak majd a jegyei. A kutatás összefüggésekre és azok erősségére világított rá, a hatások irányára nem. Így elképzelhető, hogy egyes Facebook-tevékenységek gyakoribb végzése felpezsdíti az iskolai életet, de az is lehet, hogy épp az iskolai életben már eleve aktívabbak használják többet a közösségi oldalt az adott tevékenységekre.

Szerintetek milyen irányú lehet inkább ez a kapcsolat?

Forrás: Social Media in Higher Education, Mashable

Fotó: StudentUniverse Media

Ki az, aki a közösségi oldalakon nyújtott teljesítménye miatt szeretne elbukni egy állást? Merthogy a cégek döntéseit úgy tűnik, inkább negatív irányban befolyásolja mindaz, amit az adatlapjainkon látnak. Vagyis, ha tudatosan akarjuk építeni a karrierünket, de közben a magánéletben nem vagyunk az a konformista típus, akkor minden tudatosságunkat elővéve kompromisszumot kell kötni, hogy egyes élethelyzetekben személyiségünk melyik oldalát domborítjuk ki inkább az interneten.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a munkáltató nem férhet hozzá a tevékenységünkhöz, hiszen az adatvédelmi beállítások informatikusokat meghazudtoló ismerete mellett is elég egy elejtett rossz szó, hozzászólás, egy kép vagy videó ahhoz, hogy elessünk egy munkától, iskolai felvételtől vagy ösztöndíjtól. Ügyes nyereményjátékokon, alkalmazásokon keresztül pedig sokszor mi magunk engedélyezzük cégeknek és álláskereső portáloknak, hogy hozzánkférjenek.

Az elmúlt hónapban kapott zöld utat az amerikai hatóságoktól a Social Intelligence nevű vállalat ahhoz, hogy a szolgáltatásukat megrendelő cégek számára álláskeresők adatlapjain futtassanak háttérelemzéseket. A Twitter, a LinkedIn és a YouTube felületei mellett a Facebookon közzétett állapotfrissítések, fotók, videók és csoportok között bogarászhatnak. Hét évre visszamenőleg nyomozhatnak törvénybe ütköző tevékenységek (pl. kábítószer-fogyasztás), rasszista megjegyzések és megnyilvánulások, a szexualitást nyíltan ábrázoló fotók és videók után, de az ügyfelek igényei szerint pozitív viselkedésjegyeknek ugyanígy utánanézhetnek, például önkéntes, jótékonysági tevékenység vagy szakmai elismerések nyomait kutatva. A cég az engedély szerint csak a vizsgált fél jóváhagyásával végezheti tevékenységét, bár eddig, külsős cégek bevonása és engedélykérés nélkül se zavarta a munkáltatókat, hogy jelenlegi vagy jövendő alkalmazottaik adatlapjain vizsgálódjanak.

A CareerBuilder, az USA legnagyobb internetes munkaközvetítő oldala még 2009-ben több mint 2600 humánpolitikai vezető körében végzett felmérést arról, hogy hogyan figyelik pályázóikat a közösségi oldalakon. Az eredményekből nemrég készült egy infografika (lásd lent) a Mindflash Technologies jóvoltából. Eszerint a megkérdezett vezetők 45 százaléka vette igénybe a közösségi felületeket a munkaerő kiválasztása során. Legtöbbször a Facebookon (29%) és a LinkedInen (26%) nézelődtek, a Twitteren (7%) ritkábban.

Mi derülhet ki egy munkáltató számára az adatlapjaidból?

A legtöbb munkáltató (35%) inkább arra talált indokot az oldalakon, hogy miért ne az adott illetőt alkalmazza, csak alig ötödüknek (18%) a döntését befolyásolta pozitív irányba a böngészés. Ez utóbbiak bevallása szerint az internetes megjelenés leginkább egy kellemes összképet alakíthatott ki bennük a jelentkező személyiségéről, hiteles információkat találhattak a szakmai képzettségre vonatkozóan, bizonyítékokat szerezhettek a kreativitásra, a megfelelő kommunikációs készségekre, ajánlásokat olvashattak másoktól, díjakra és elismerésekre bukkanhattak.

A szakemberek nagyobb részét azonban korántsem győzik meg az oldalakon látottak. Főként provokatív, nem odaillő képekre és információkra figyelnek fel. Sokaknál találnak alkohol vagy kábítószer fogyasztására utaló jeleket, korábbi munkaadók, munkatársak vagy ügyfelek becsmérlését olvassák. További fekete pontokat jelentenek a rossz kommunikációs készségre utaló és diszkriminatív jellegű hozzászólások, ha a képzettséget illetően hazugságra vagy korábbi munkáltatókkal kapcsolatban bizalmas információkra bukkannak.

Hogyan érheted el, hogy soha ne kapj munkát online aktivitásod miatt?

Mindezek fényében kész recept állítható össze arra az esetre, ha még véletlenül sem szeretnél munkát kapni olyan helyen, ahol van esély rá, hogy monitorozzák majd virtuális jelenlétedet:

1. Szemetelj! - Szórd tele az internetet rád nézve terhelő tartalmakkal, fotókkal, hivatkozásokkal! Hencegj el a kábítószermámorban töltött éjszakáiddal lehetőleg mindenkinek! Csinálj minél nagyobb piszkot, minél több helyen (a Facebookon kívül a LinkedIn és a Twitter se maradjon ki)! Gyakran emlegess alkoholtartalmú italokat, csatlakozz minél több, szeszesitalokat gyártó vagy forgalmazó cég oldalához, vegyél részt nyereményjátékaikban és engedélyezd, hogy szabadon posztolgathassanak a faladra! Természetesen minden tartalmat tégy nyilvánossá, hogy bárki láthassa őket, ne csak az ismerőseid vagy az ismerősök egy szűk csoportja!

2. Viselkedj igazi trollként! - Írj minél több bosszantó és értelmetlen hozzászólást blogokon, Twitteren, stb. Ja, és káromkodj, amennyit csak tudsz!

3. Légy pletykafészek! - A korábbi munkaadódat tüntesd fel negatív színben! Meséld el, mennyire utáltad az előző munkahelyedet, hogy a főnököd milyen hataloméhes és alkalmatlan vezető volt. Ha igazából borítani akarod az asztalt, akkor szivárogtass ki néhány bizalmas információt. Ha a jelenlegi állásodat szeretnéd elveszíteni, akkor beszélj rendszeresen a Twitteren erről a szándékodról, hogy interjúkra jársz, hogy már mennyire unod a banánt, meg ezt az egész szemétdombot, esetleg szivárogtass innen is ezt-azt!

4. Rengeteg zavarbaejtő ismerősöd és hozzászólásod legyen! - Minél több csodabogarat vegyél fel az ismerőseid közé és kérj tőlük fura kommenteket. Hagyd, hogy szemeteljenek kicsit a faladon!

5. Áradjon belőled a negativitás! - Semmi pozitív dolgot ne ossz meg! Eredményekről, díjakról, a képzettségedről és a készségekről, melyekkel rendelkezel, egy szót ne ejts!

Ha lennének további tippjeid, mindenképp oszd meg az érdeklődőkkel a hozzászólások között!

(Nagyításhoz kattints a képre!)

Forrás: Career Builder, Mindflash Technologies, SocialTimes

Illusztráció: Inc.

A szülők nem is gondolják, hogy aggódó, szeretetteljes tevékenységükkel a Facebookon olykor porig alázzák gyerekeiket a kortársaik előtt. Ősök és utódok együttes jelenléte sokszor igencsak zavarba ejtő szituációkhoz vezethet. A serdülők számára különösen fontos, hogy legyen egy saját kis privát, barátokkal és titkokkal teli szféra, melybe ugyanakkor hol véletlenül, hol az adatvédelmi beállítások ismeretének a hiányosságai miatt bárki betekintést nyerhet, és akár be is avatkozhat a közösségi felületeken. 

Két amerikai tini egy olyan honlapot hozott létre, ahol a fiatalok összegyűjthetik szüleik olykor vicces, olykor inkább kínos bejegyzéseit, hozzászólásait. A válogatás tanúsága szerint előfordul, hogy apukák csatlakozása a helyi szexklubhoz ismertté válik a teljes ismerősi kör előtt, néha pedig anyukák ecsetelik hasonló méretű   közönségnek az újonnan beszerzett fehérnemű-kollekciójuk részleteit. A legnagyobb égés azonban akkor van, ha a szülők közvetlenül a gyerekre szállnak rá. Ne kérdezzétek, hogy miért pont egy internetes szolgáltatók közötti eligazodást megkönnyítő oldal gyűjt össze tíz tippet arra, hogy hogyan hozhatjuk zavarba gyermekeinket a Facebookon, mindenesetre a szándék fölöttébb figyelemreméltó.

1. Tüntesd fel a felhasználónevedben, hogy kinek vagy az anyukája/apukája! - Sok nő felhasználóneve tartalmazza zárójelbe foglalva a leánykori nevet is. Így a régebbi ismerősök könnyebben rájuk találhatnak. De miért ne lehetne ugyanígy feltüntetni a gyerek nevét? Ha mondjuk Hrúz Máriának hívnak, lehetnél ezentúl "Hrúz Mária (Petőfi Sándor anyukája)". A maximális hatás érdekében ügyelj rá, hogy a gyerek már a visszaigazolt ismerősök között legyen!

2. Töltsd fel saját profilképedként a leggázabb gyerekkori képét! - Nem elég, ha egyszerűen csak egy albumba töltöd a gyermekedről készült korai fotókat. Válaszd ki a legkínosabb gyerekkori fényképet, és állítsd be a saját profilképednek! Fűzz megjegyzést is a képhez, melyben megosztod mindenkivel a kép születésének a körülményeit!

3. Jelöld be ismerősnek a barátait! - A minél nagyobb hatósugarú alázás érdekében kiterjedt közönségre lesz szükséged. Kérd fel ismerősnek a gyereked összes cimboráját! Így nem csak közönséget szerzel, de a barátokat is szemmel tarthatod.

4. Naponta beszélgess vele az üzenőfalán keresztül! - A telefon vagy a személyes kontaktus helyett tekintsd a Facebookot a kapcsolattartás új lehetőségének! Helyezz el kínos bejegyzéseket az üzenőfalon! Például: "Ne felejtsd el legközelebb lehajtani a vécéülőkét, ha kész vagy, mert reggel megint úgy hagytad!"

5. Csatlakozz egy nagyon ciki rajongói oldalhoz! - Keress egy kellőképpen megbotránkoztató oldalt a sok közül, és lájkolj! Ez nem csak a gyereked hírfolyamában fog megjelenni, hanem az általad már ismerősnek felvett haverok és barátnők üzenőfalán is. Itt különös fontosságot nyer, hogy a felhasználói nevedben már megjelenjen az ő neve. Milyen jól nézne ki: "Márti (Toldi Mikike anyukája) kedveli a 'Bélgázproblémákkal küzdő nők' oldalt"

6. Minden bejegyzését lájkold és kommenteld! - Ahogy a gyerek megoszt egy képet vagy frissíti az állapotát, azonnal nyomj rá egy Tetszik-et és írj egy hozzászólást. Ha mondjuk épp sziklamászás közben készült a fotó, amit közzétett, írj valami ilyesmit: "Elég veszélyesnek tűnik kincsem, nem féltél? Mintha kissé átázott volna a nadrágod."

7. Kezdeményezz neki randikat az ellenkező nem tagjainál! - Amikor az ellenkező nem egy képviselője ír valamit a gyereked falára, használd ki a lehetőséget, és szólj hozzá: "Egész aranyos fiúnak/lánynak tűnsz, nem akartok randizni valamikor?"

8. Sűrűn használd a menő rövidítéseket! - A rövidítések igen hasznosak lehetnek, mikor SMS-ezünk, chatelünk vagy azonnali üzenetet váltunk másokkal, viszont igen idegesítő tud lenni, ha valaki túlzásba viszi a használatukat. Szóval hajrá, és áraszd el a gyereked profiloldalát a LOL (hangosan v. hosszasan röhögök), a thx (köszi), az rlz vagy rulez (király dolog), a CYL8R (Később találkozunk!), a TTYL (Később beszélünk!) és társaik sokaságával!

9. Reagálj a barátok/barátnők érdeklődésére! - Ha az egyik baráttól üzenet érkezik a kölyök falára, melyben arra kéri, hogy hívja fel vagy írjon neki, akkor itt az újabb lehetőség. Gyorsan reagálj: "Sajnálom Peti, de Sanyi szobafogságban van, nem fog tudni veled pénteken moziba menni."

10. Fenyegess! - A fenyegetés különösen a lányos apukák számára kiváló eszköz. Mikor egy srác ír valamit a gyerek üzenőfalára, aktivizáld magad! Ha az illető az egyik fényképnél megjegyzi: "Nagyon szexi!", válaszold a következőt: "Kedves barátocskám, találkoztunk mi már? Mert ha nem, akkor kellene. Mégpedig hamarosan!" További nyomatékot adhat egy ilyen hozzászólásnak, ha a profilképeden mondjuk épp egy vadászpuskát tartasz a kezedben.

Persze, azért óvatosan taktikázzunk, amennyiben nem szeretnénk teljesen elidegeníteni magunktól, és elűzni az életünkből a saját gyerekünket. Ha tényleg ilyen vezérfonalak mentén működnénk, nagy valószínűséggel az utódaink társaságán kívül sok egyéb ismerősünk társaságát is nélkülöznünk kellene a továbbiakban. Ugyanakkor a javaslatokban felbukkanó viselkedések némelyike kisebb-nagyobb mértékben mindenki számára ismerős lehet akár szülőként, akár gyerekként, akár gyerekek és szülők közös ismerőseként. Néha bizony a görbe tükör segíthet elsajátítani a békés együttélést szolgáló magatartásformákat, és mérsékelni a bosszantó szokásokat egy újfajta, sokak számára még igencsak szokatlan kommunikációs közegben. 

Forrás: DSL Service Providers

Fotó: emilycis2050

A túlzott mértékű internethasználat, a videójáték és a könnyen hozzáférhető pornó Philip Zimbardo szerint olyan drogok, melyek átprogramozzák a fiatal férfiak agyát, felturbózva a változatosság, az izgalom és az állandó szexuális gerjedelem utáni vágyat. A fiúk többek között emiatt teljesítenek a lányoknál rosszabbul az iskolában, és ezért félszegebbek mások (főként az ellenkező neműek) társaságában.

Amennyiben először hallanám a Stanford Egyetem egykori professzorának, Philip Zimbardonak a nevét, biztos azt hinném, hogy egy bűvészről van szó. Bizonyos mértékig igazam is lenne, mivel ha egyszer versenyt rendeznek majd arról, ki a legnagyobb showman a pszichológia tudományában, akkor tetemes előnnyel fog indulni. A pszichológiai, szociálpszichológiai képzések résztvevői számára aligha kell bemutatni. Sokan a Pszichológia ösvényein (Discovering Psychology) című, korábban a Spektrumon futó ismeretterjesztő sorozat szerkesztő-műsorvezetőjeként emlékezhetnek rá, de igazi klasszikussá a híres és (módszertani, etikai okokból) hírhedt stanfordi börtönkísérlet (Stanford Prison Experiment, 1971) vezetőjeként vált. 

A TED konferenciasorozatának márciusi rendezvényén elhangzott kb. ötperces előadása a napokban került ki magyar feliratozással a szervezet oldalára. Természetesen a showman most is hozta a formáját, és szórta a nélkülözhetetlen poénokat. 

Forrás: TED

Fotó: AskMen

Az internetes zaklatás (cyberbullying, cyberstalking) következményei akár súlyosabbak is lehetnek annál, mint mikor személyesen fenyegetnek minket, sőt az áldozatok később elkövetővé válhatnak - derült ki azokon az előadásokon, melyeket az Amerikai Pszichológiai Társaság 119. alkalommal megrendezett éves közgyűlésén tartottak.

A zaklatók egyre gyakrabban használják a modern technológiai eszközöket áldozataik becserkészésére és kínzására. Négy áldozatból egy az internetes zaklatás valamilyen formájáról számol be: fenyegető e-mailekről, üzenetekről - nyilatkozta Elisabeth Carll a "Digitális zaklatás és internetes fenyegetés: beavatkozás, megelőzés és az együttélés szabályai" címet viselő előadásán. 

"Az áldozatok az átélt megrázkódtatásokra folyamatos és fokozott stresszel, szorongással, félelemmel, rémálmokkal, sokkal, hitetlenkedéssel, a tehetetlenség érzésével, nagyfokú éberséggel, az étkezési szokások megváltozásával és alvási nehézségekkel reagálnak."

"Saját megfigyelés, hogy az internetes zaklatás és fenyegetés következményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint személyes inzultus esetén. Az online kommunikáció non-stop jellegéből adódóan a hatás sokkal rombolóbb. Az interneten nem menekülhetünk egy biztonságos helyre, az információkhoz pedig bárki hozzáférhet." -fogalmazott Carll.  

Az Amerikai Igazságügyi Hivatal statisztikái szerint évente kb. 850 000 felnőtt, többségében nő válik zaklatás célpontjává az interneten:

- a nők 40 százaléka szenvedett már el erőszakot közösségi oldalon, ami általában zaklató szöveges üzenetek, sértő információk küldését és nyilvános megosztását jelentette,

- a zaklatók 20 százaléka a közösségi oldalakat használta eszközként,

- a felsőoktatásban tanuló nők 34 százaléka és a férfiak 14 százaléka törte már fel másnak az e-mail fiókját.

A szakember szerint a zaklatás során használt eszközöket lehet a beavatkozáshoz és a megelőzéshez is alkalmazni, néhány állam például azt fontolgatja, hogy nyomkövetők viselésére kötelezik az elkövetőket, akiknek mozgását így az áldozatok figyelemmel kísérhetik. 

"Egy olyan mobilalkalmazást képzeljünk el, ami értesít minket, ha a zaklató a közelben van" - mondta Carll. "Ez akár életet is menthet."

"Az igazságszolgáltatás, a jogi segítségnyújtás és az egyéb szociális szolgáltatások képviselőit ki kell képezni a digitális zaklatás kezelésének és megelőzésének a technikai eljárásaira, az áldozatokat pedig a technológiai eszközök biztonságos használatára."

Az amerikai pszichológusok találkozójának egy másik előadásán a kutatók egy felmérés eredményét ismertették, mely szerint az elmúlt évben a vizsgálatban résztvevő diákok 36 százaléka vált már legalább egyszer internetes zaklatás áldozatává. 

Az adatokat még 2009-ben gyűjtötték, 1112, tizenkét és tizenkilenc év közötti, dél-koreai diáktól. Egy részben önbecsülést, részben érzelemkezelést is vizsgáló kérdőívet kellett kitölteniük arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az internetes zaklatással kapcsolatban. 

"Az eredmények szerint a zaklatás társas szorongást, magányt, frusztráltságot, szomorúságot és tehetetlenség-érzetet okoz" - nyilatkozta YeoJu Chung, a dél-koreai Kyungil Egyetem előadója. 

A kutatás feltárta, hogy a serdülők érzelmileg hogyan dolgozzák fel a netes zaklatást. Azok a diákok, akik állításuk szerint rágódtak vagy rögeszmések lettek a történtek miatt, nagyobb valószínűséggel szenvedtek súlyos stressztől. Akik pozitív gondolatokra összpontosítottak, azoknál a vizsgálat szerint gyorsabban ment végbe a megküzdés folyamata és hamarabb álltak végül talpra.

A diákok beszámolói szerint a zaklatás még kellemetlenebb, ha névtelen az elkövető vagy egyoldalúan szerkesztett blogon vagy internetes faliújságon történik az eset. A kutatók azt is megállapították, hogy az áldozattá vált diákok gyakran később maguk kezdenek el zaklatni másokat. 

"Sok serdülőnek komoly problémát jelent a történtek feldolgozása" - mondta Chung. "A felépülés érdekében megtaníthatjuk őket érzelmeik helyes kezelésére annak érdekében, hogy később nehogy ők maguk váljanak zaklatóvá." 

Forrás: American Psychological Association

Fotó: Bullying Blog 

A társadalomtudományok láthatóan egyre nagyobb figyelmet szentelnek a közösségi oldalaknak. A napokban az Amerikai Pszichológiai Társaság adott ki két közleményt, egyet a gyerekekre gyakorolt hatásról, egyet pedig az internetes zaklatásról. Ma az előbbi beszámolót nézzük át.

A szakmai szervezet éves rendszeres találkozójára most 119. alkalommal került sor, ahol az egyik nyilvános vita a "Bökj meg: Hogyan segíthetnek és árhatnak egyszerre gyermekeinknek a közösségi oldalak" címet viselte. A szakemberek részben a témában végzett kutatások megállapításait összegezték, részben új eredményekről számoltak be. Larry D. Rosen, a Kaliforniai Egyetem professzora elsőként a felmerült káros hatásokat említette:

- A Facebookot sűrűbben látogató tinédzsereknél gyakrabban mutatkoznak nárcizmusra, önimádatra utaló jelek, míg a fiatal felnőttek esetében egyéb pszichológiai zavarok figyelhetők meg, köztük antiszociális, mániás és agresszív viselkedésmódok. 

- A média és a technológiai eszközök túlzásba vitt napi használata negatívan hat a gyerekek, a tinédzserkor küszöbén állók és a tizenévesek egészségére, hajlamosabbá teszi őket a szorongásra, a depresszióra és egyéb pszichológiai zavarokra. Mindemellett kevésbé lesznek ellenállóak a később felmerülő egészségügyi problémákkal szemben. 

 - A Facebook megzavarhatja és negatívan befolyásolhatja a tanulási folyamatot. A vizsgálatok szerint azok az általános- vagy középiskolába, illetve felsőoktatási intézménybe járó diákok, akik egy 15 perces tanulási perióduson belül legalább egyszer felnéztek az oldalra, rosszabb osztályzatokat kaptak.  

Egy új kutatás ugyanakkor pozitív hatásokat tárt fel. Például azok a fiatal felnőttek, akik több időt töltenek a Facebookon, nagyobb "virtuális empátiát", együttérzést mutatnak ismerőseik felé. Emellett a közösségi oldalak segíthetnek a befelé forduló serdülőket rávezetni, hogy miként szocializálódhatnak biztonságot adó képernyők mögött, továbbá a diákok könnyebben bevonhatóak az oldalakon keresztül a tanulás különböző folyamataiba. 

A pszichológus az ülésen néhány tanáccsal is szolgált a szülők számára. A legfontosabb, hogy teljesen felesleges a gyerekek tevékenységét figyelő, ellenőrző speciális programok után szaladgálni és titkos nyomozásokat folytatni, mert a fiatalok úgyis megtalálják a lehetséges kiskapukat. Viszont minél előbb és minél gyakrabban le kell ülni beszélgetni a technológiai eszközök megfelelő használatáról. Meg kell alapozni a bizalmat, ami ahhoz kell, hogy ha zaklatni kezdik a gyereket a neten vagy zavarba ejtő képeket lát, akkor hozzánk forduljon.

Lehet közösen értékelni az online tevékenységet és beszélni a nem odavaló tartalmak vagy problémásnak tűnő ismerősök eltávolításáról. A felnőtteknek is érdemes követnie az internetes trendeket, megismerni a fiatalok körében divatos eszközöket, oldalakat és alkalmazásokat. A hangsúly azonban a kommunikáció fontosságán van.  Beszélgessünk a gyerekünkkel, de legfőképp hallgassuk meg őt, mégpedig úgy, hogy egy percnyi szülői szót legalább öt perc, csak a másikra irányuló figyelem kövessen.

Forrás: American Psychological Association

Illusztráció: The Tennessean