Egy saját vagy másokkal közösen szerkesztett bloggal számos alapvető igényünket kielégíthetjük. A szükségletek piramisán lefelé haladva megtaláljuk a helyét az önmegvalósításban, elismerésre és hírnévre tehetünk szert általa, társakat gyűjthetünk magunk köré, sőt, ha esetleg pénzt is akarunk/tudunk vele keresni, akkor segíthet, hogy fedél legyen a fejünk fölött és étel, ital kerüljön az asztalunkra.

A 2011-es Goldenblog versenyen a mai naptól augusztus 21-ig szavazhattok kedvenc blogjaitokra (itt és az oldaldobozban akár arra is, amit most olvastok). Ebből az alkalomból összegyűjtöttük, hogy vajon milyen motívumok állhatnak a blogok elkövetésének a hátterében:

1. Kreatív önkifejezés

Az amerikai Pew Kutatóintézet még 2006-ban készített egy telefonos felmérést olyan személyek körében, akik bloggernek vallották magukat. Ebben a fontosabb mozgatórugók közül az önkifejezés kreatív lehetőségét jelölték be a legtöbben. Míg egyesek fotókon, rajzokon, honlapokon, újságcikkeken vagy regényeken keresztül élik ki kreatív hajlamaikat, mások blogokon teszik közzé gondolataikat és érzéseiket, sajátos, olykor teljesen újszerű megvilágításba helyezve az őket érdeklő dolgokat. A kreativitás ezeken a felületeken nemcsak a bloggereket, de az olvasókat is motiválja, hiszen könnyen megoszthatják egymással és a blog szerzőjével a témához kapcsolódó egyéni ötleteiket, meglátásaikat.  

2. Információ (ismeret, készség, tapasztalat) összegyűjtése és rendszerezése

A kreatív önkifejezés lehetősége mellett majdnem ugyanakkora arányban vallották alapvető motivációnak a személyes tapasztalatok dokumentálását és megosztását. Ha egy adott témát kedvelünk, mindenképp hasznos, ha a felhalmozott tudást és tapasztalatot visszakereshető formában is rögzítjük és rendszerezzük valahol. De ugyanígy kezelhetjük életünk fontosabb eseményeit, élményeinket. 

3. Az információ megosztása, közösségépítés

A társaság iránti vágy az egyik legalapvetőbb emberi hajtóerő. Az igazán közösségi bloggerek, akik általában más közösségi oldalak (Facebook, Twitter, stb.) rajongói is egyben, tudatosan törekednek kapcsolati hálójuk gyarapítására. A blogolás tényleg jó lehetőséget ad a kapcsolatépítésre, a barátkozásra, egy közösség kialakítására és megerősítésére. Látogatóinkat szórakoztathatjuk, formálhatjuk véleményüket vagy akár cselekvésre is késztethetjük őket. Motiválhat minket például, hogy elköteleztük magunkat egy nemes ügy mellett, amit szeretnénk minden erőnkkel népszerűsíteni. Toborozhatunk, összegyűjthetjük a hasonlóan gondolkodó embereket. 

4. Identitás (önmeghatározás) - keresése, megmutatása, kontrollja

Sokan blogolnak azért, hogy megtalálják saját magukat, meghatározzák szerepüket a világban, kialakítsák saját, egyéni stílusukat. Egy blog része mindannak a sok elemnek, amit személyiségünkről az internet elárul. Ismereteinket, gondolatainkat és érzéseinket kitárjuk a világ előtt, de közben örülünk annak, hogy a mi kezünkben van az irányítás. Próbára tesszük magunkat, megnézzük, hogy a kialakítani kívánt képet mások megerősítik-e. Jönnek a hozzászólások, kritikák, tetszésnyilvánítások, figyeljük a lájkokat és a látogatottsági adatokat. Várjuk a virtuális énünkön keresztül a saját identitásunkhoz érkező, azt megerősítő visszajelzéseket. A sok pozitív visszajelzés népszerűségről árulkodik, a közösség megerősíti, hogy elismert tagjai lehetünk, mert figyelemfelkeltő, jó és hasznos, amit csinálunk.

5. Időtöltés, szórakozás

A folyamatosan, bizonyos időközönként frissülő blog amellett, hogy elfoglaltságot ad szerkesztőjének, rendszert is visz az életébe, akárcsak a termény betakarítása a FarmVille nevű játékban. Ennél a pontnál nem árt, ha vigyázunk, mert innen akár a függőséghez is vezethet az út.

6. Önfejlesztés

Ha szeretnénk jobban beleásni magunkat egy témába, mert az nagyon érdekel minket, esetleg már jártasak vagyunk benne, csak úgy érezzük, hogy még nem tudjuk megfelelő módon közölni az információkat másokkal, akkor nyugodtan belevághatunk egy blogba, ami készségeink, főként az íráskészség fejlesztésének egyik kiváló eszköze. 

7. Pénzszerzés, üzleti érdek 

A pénzért vagy valamilyen üzleti cél eléréséért blogolókat a többi tényező mellett a nyereség is motiválja, szeretnék felhívni a figyelmet termékeikre, szolgáltatásaikra, az oldalukon megjelenő hirdetésekre. Tanácsokat, tippeket adnak, híreket tesznek közé, építik cégük arculatát, identitását és még tudatosabban foglalkoznak a tevékenységüket megerősítő visszajelzésekkel, mint a nem gazdasági céllal blogolók. A korábban említett felmérésben egyébként a megkérdezett bloggerek a pénzt jelölték meg a legritkább esetben fő motiváló tényezőként. 

8. A motívumok egyedi keveréke

A valóságban a motívumok blogonként és blogtípusonként különböző arányban fedezhetők fel, de ami a legfontosabb, hogy örömet szerezzen számunkra ez a tevékenység. Ha úgy érezzük, hogy képes az áramlás élményét (flow) nyújtani nekünk, képesek vagyunk belefeledkezni (persze csak egy egészséges, egyéb hétköznapi tevékenységeinket nem korlátozó mértékben), akkor akár személyes boldogságérzetünk egyik fontos elemévé is válhat.

Ha van, amit másként látsz vagy tudnál további motívumokat említeni, akkor szólj hozzá a bejegyzéshez! Téged mi késztet vagy késztetne blogírásra? Szerinted miért írnak blogot mások?

Felhasznált források: Pew Internet, American Behavioral Scientist, Hollaback Health, Wayang Blogger

Illusztráció: Stanford University, OnLetterhead

A Facebooknál és a Twitternél jóval kevesebbet foglalkozunk a LinkedIn nevű, főként szakmai kapcsolatokon alapuló közösségi oldallal, pedig hazánkban ma már több mint százezer felhasználóval büszkélkedhet. Mint bármely valamirevaló emberi közösségben, úgy itt is a legelső, és a regisztrálók számára mindenképp az egyik legfontosabb probléma, hogy milyen összképet alakítsanak ki magukról, mi szerepeljen az adatlapon, hogyan nyerhető el mások bizalma, érdeklődése, egyszóval miként formálható az a bizonyos első benyomás, mely a szemtől-szembeni találkozásoktól eltérően itt a profiloldalon található információktól függ elsősorban. 

Lori Johnson, a Social Media Today egyik szakírója, a Blu Morpho Marketing tulajdonosa szerint ma már nem hagyható figyelmen kívül a világszerte összesen 100 milliónál is több felhasználót tömörítő LinkedIn szakmai karrierünkre gyakorolt hatása, már csak azért se, mert például a Fortune Magazin ötszáz legnagyobb, amerikai székhelyű vállalatot rangsoroló listáján szereplő cégek vezetői a LinkedIn regisztrált felhasználói közé tartoznak. De mindettől függetlenül, ha személyes vagy üzleti márkánk építésekor nem támaszkodunk erre az eszközre, később úgy érezhetjük, kimaradtunk valamiből. 

Egy hiányosan kitöltött adatlap egy foghíjas, gyorsan összetákolt honlaphoz hasonlóan kifejezetten árthat szakmai hírnevünknek, vállalkozásunknak. Manapság az emberek már azelőtt a Google keresőjében keresik a választ kérdéseikre, mielőtt ismerőseiket hívnák telefonon. A Google pedig figyeli, és keresési találatai között megjeleníti a LinkedIn adatlapjait. Ha egy keresés eredményeként pont a mi oldalunk kerül előre, aligha szeretnénk, hogy egy félkész profilra kattintsanak az érdeklődők, és az határozza meg a szakmai életünkről vagy cégünkről kialakuló képet. 

Mihez kezdjünk az adatlappal?

Fotó és rövid bemutatkozó (Photo and Headline): Először is győződjünk meg róla, hogy legalább az egyik megvan. Semmi nem okoz nagyobb csalódást, mint mikor keresünk valakit és nem találunk fényképet, ami segítene beazonosítani az illetőt. Töltsük fel a rólunk készült legjobb arcképet! A háttérben ne legyen semmi, és ne szerepeljenek rajta mások. A rövid bemutatkozó szövegbe ne csak a beosztásunkat vagy a cégünk nevét írjuk bele, mivel ezek semmit nem mondanak arról, hogy miért is kéne bárkinek belenéznie az adatlapba. Próbáljuk meg a ránk jellemző legfontosabb kulcsszavakat felhasználni!

Állapotfrissítések (Status Updates): Igen egyszerű módját jelentik a tartalom frissentartásának. Minden frissítés a rövid bemutatkozó alatt jelenik meg, így érdemes szakmai vagy üzleti jellegű témákat választani, ami persze nem jelenti, hogy nem szőhetjük az üzenetekbe saját személyiségünket. Ám, ha valamit inkább nem a kávészünetben beszélnénk meg a munkatársakkal a munkahelyen, akkor erre a LinkedIn se a megfelelő fórum.

Összefoglaló (Summary Section): Ez az a hely, ahol elmesélhetjük, hogy mivel foglalkozunk és miért vagyunk különlegesek. Az összefoglaló segíthet a látogatónak eldönteni, hogy meg tudjuk-e oldani szakmai, üzleti problémáját.

Ajánlások (Recommendations): Az adatlap egyik legfontosabb része, ahol a legjobban megfogalmazható a szóbeszéd marketing alapanyaga. Igyekezzünk minden lehetséges szituációhoz ajánlásokat kérni! Például, ha a főnök pont most veregette meg a hátunkat, és köszönte meg az elvégzett munkát, akkor nyomban kérjünk tőle egy, az adott feladatra vonatkozó ajánlást. Valamikor régen megjegyzést kellett fűzni a személyi anyaghoz. Ez annak a digitális, megosztható változata. Az ajánlás a hitelesség megteremtésének egy nagyon hatékony eszköze. 

Honlapok (Websites): Hol vagyunk még fellelhetőek az interneten? A LinkedInen három hivatkozást lehet megadni. Ezek neve lehetőleg más legyen, mint a "Personal Website", "Company Website", "Blog", stb. Szóval válasszuk ki az "Other" lehetőséget, és fogalmazzunk meg például egy rövid kérdést: "Új otthont szeretne?", esetleg írjuk be a blogunk nevét.

Minden kész van, mit tehetünk még?

Néhány apró fogással még izgalmasabbá tehetjük adatlapunkat, visszatérésre csábítva ezzel a látogatókat:

- Irányítsuk profilunkra legfrissebb blogbejegyzéseinket! (Főleg, ha egy rövid, csak LinkedIn-ismerősöknek szóló ajánlót is mellékelünk a hivatkozásokhoz. Ha blogunk bejegyzéseinek nincs köze szakmai érdeklődésünkhöz, tanulmányainkhoz, munkánkhoz, cégünkhöz, inkább ne használjuk őket ezen a felületen. blogszerk.)

- Tegyünk közzé eseményeket!

- Mellékeljünk videókat, diasorokat!

- Küldjük el az adatlapot e-mailben leendő ügyfeleinknek!

- Használjuk saját honlapunk és Twitter-fiókunk hírfolyamát! (Kivéve, ha nagy a magánjellegű témák aránya a bejegyzésekben. blogszerk.)

- Az adatlapot kinyomtathatjuk és felhasználhatjuk szóróanyagként.

- Használjuk a profilra mutató hivatkozást minden nyomtatott anyagon!

- Tájékoztassuk kapcsolatainkat közelgő hivatalos úticéljainkról, így a kollégák könnyen megtalálhatnak minket!

- Szavazás létrehozásával gyűthetünk adatokat ismerőseinktől.

- Bekapcsolódhatunk projektekbe, együttműködhetünk másokkal.

A megosztott információkat, a beállításokat ugyanakkor alaposan gondoljuk át, hiszen a létrehozás, módosítás után ez az adatlap is részévé válik online megjelenésünknek, befolyásolni fogja a másokban rólunk kialakult képet. Mindez pedig a közösségi oldalak között talán a LinkedInen hathat a legközvetlenebbül karrierünkre, tanulmányi, szakmai és üzleti előmenetelünkre.

Forrás: Social Media Today

Fotó: TheJobBored

Az online tartalommegosztás hátterében álló motivációk feltérképezésére vállalkozott a The New York Times fogyasztói elemzéseket végző kutatócsoportja. A tevékenység mennyisége, minősége és motívuma alapján a felhasználók személyiségtípusainak az azonosítása szintén részét képezte a vizsgálatnak, illetve néhány iránymutatónak szánt következtetést is megfogalmaztak, elsősorban a hivatásos tartalommegosztók számára.

A beszámoló megállapítja, hogy a különféle információk megosztása cseppet sem újkeletű dolog, csak ma egyre több, sok forrásból származó tartalmat osztunk meg, egyre több emberrel, egyre gyorsabban és gyakrabban. Minderre 5 alapvető motívum késztet minket:

1. Értékes és szórakoztató tartalmakat szeretnénk közvetíteni mások felé

2. Mi akarjuk eldönteni és alakítani, hogy mások mit lássanak belőlünk, mit gondoljanak rólunk, és igényeljük társaink megerősítését mindehhez

3. Gyarapítani, erősíteni és ápolni szeretnénk kapcsolatainkat

4. Önmegvalósításra törekszünk

5. Népszerűsíteni akarjuk az általunk képviselt ügyeket és (valamivel kisebb mértékben) az általunk kedvelt márkákat

A "hogyan?", a "mit?" és a "miért?" kérdésekre adott válaszok alapján  az interneten tartalmakat megosztó emberek hat típusát különböztették meg végül a kutatási anyagban:

1. Altruisták

Segíteni szeretnének másoknak, megbízható információforrások akarnak lenni. Főleg a Facebookot és az e-mailt használják.

2. Karrieristák

Magasan képzett személyek, akik kapcsolati hálójukban értékek közvetítésével törekednek hírnevük  megalapozására. A komolyabb, szakmai jellegű témákat, az eszközök közül pedig a LinkedIn-t és az e-mailt részesítik előnyben.

3. Hippik

Fiatalok, akik már az információs társadalomban szocializálódtak. Főként a Facebookot és a Twittert használják kreatív tartalmak terjesztésére. Ők elsősorban saját identitásuk kialakítására összpontosítanak.

4. Bumerángok

Mások reakciója hozza őket izgalomba, még akkor is, ha az negatív. Különösebb válogatás, rangsorolás nélkül használják a Facebookot, a Twittert, az e-mailt és a blogokat is.

5. Összekötők

A tartalommegosztás számukra a kapcsolatápolásról és az együttműködésről szól. Visszafogottan viselkednek, leginkább a Facebookot és az e-mailt használják.

6. Szelektálók

Tudatosan megválogatják, hogy kivel és milyen tartalmat osztanak meg. Mivel üzeneteik személyre szabottabbak, így inkább számítanak válaszra és cselekvésre a többiek részéről. Az e-mailt részesítik előnyben.

Búcsúzóul néhány ajánlást is találunk a tartalmak megosztásához:

- Az emberek számára az igazán értékes kapcsolatok az egymást összekötő kapcsolatok, és nem azok, melyek a márkákhoz kötik őket. Ezért oda kell figyelni az emberek (rajongók) egymás közti kapcsolatának a kialakítására, ennek ösztönzésére.

- A tartalom továbbadásához el kell nyerni a közönség bizalmát. Nyílt, őszinte párbeszéd a javasolt, és a negatív vélemények elfogadása.

- Érdemes egyszerűségre törekedni.

- Fontos, hogy humorosak legyünk.

- Az üzenet megosztása csak a kezdet (figyeljünk rá, kövessük nyomon, reagáljunk, ha kell).

- Küldjünk e-mailt! Még mindig ez a legnépszerűb eszköz, mivel az emberek személyesebbnek érzik, így inkább készteti őket cselekvésre, válaszra.

Forrás: Bazaarblog (fotó), NYTimes

A fiatalok és az idősek szívesebben közölnek személyes információkat magukról, mint a középkorúak, akiket jobban érdekel a magánélet védelme - állítják a newcastle-i Northumbria Egyetem kutatói. Tanulmányuk szerint bár a Facebook és az egyéb közösségi felületek korában a felhasználók egyre inkább készek megosztani érzékeny adatokat, személyes információkat az interneten, mégis kimutatható egy U-alakú görbe, mely szerint a társadalom legfiatalabb és legidősebb tagjai a középkorúakhoz képest kevésbé óvják privát szférájukat. 

A "Ki tud rólam?" címet viselő tanulmány az első, amely korcsoportok szerint vizsgálja az online kitárulkozás különbözőségeit. Több mint 1200 kérdőívet elemeztek ahhoz, hogy felmérjék az információs érzékenységgel kapcsolatos véleményeket és a kitárulkozás preferált mértékét.

A 18 és 65 év közötti résztvevőktől megkérdezték, hogy milyen könnyen közlik a személyazonosságukat, az egészségi állapotra, életmódra vonatkozó részleteket és pénzügyi adataikat az érdeklődők egy meghatározott körével, köztük egészségügyi dolgozókkal, családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal, munkaadókkal, magánvállalatokkal és kormányhivatalokkal.

Az eredmények azt mutatták, hogy minden résztvevő korosztálytól függetlenül jelentős mértékben hajlandó a személyazonosításhoz szükséges adatok (név, születési dátum) közlésére akár az egészségügyi dolgozók, akár a családtagok, barátok felé. Azonban a 36 és 55 év közöttiek a náluk fiatalabb és idősebb korcsoportokhoz képest lényegesen kényelmetlenebbnek érezték a személyazonosító adatok megadását külső cégek számára, akárcsak a családtagok és a barátok beavatását életmódjuk részleteibe. Az 56 év felettiek a fiatalokhoz viszonyítva  a pénzügyi információk külső cégekkel történő megosztását találták a a legkellemetlenebbnek. 

Ez a tanulmány az első azoknak a vizsgálatoknak a sorában, melyek megfelelő eszközt kívánnak találni a kitárulkozás jellegzetességeiben megmutatkozó egyéni különbségek megragadásához. A cél olyan új adatok és módszerek felkutatása, melyekkel támogatni lehet a személyes adatok kezelését szolgáló, egyénileg alkalmazható eszközök fejlesztését. 

Ahogy Pam Briggs professzor, a kutatás egyik vezetője fogalmazott: "Legfiatalabb és legidősebb alanyaink elmondásuk szerint szívesebben osztanak meg személyes információkat, mint a középkorúak. Ennek egyik magyarázata az, hogy mikor középkorúak leszünk, egyre tisztábban kezdjük látni az adatmegosztás következményeit. Megértjük, hogy személyes adataink mi módon jelentenek értéket. Ahogy jobban részévé válunk a társadalomnak, elkezdjük felismerni mind az adatközlés költségeit, mind pedig annak előnyeit. Az is tudatosul, hogy mi mindent veszíthetünk el: társadalmi státuszt, jövedelmet vagy biztosítotti előjogokat. Később, ahogy haladunk a hatvanas éveink felé és tovább, újra visszanyerjük információközlési hajlandóságunkat, kivéve a pénzügyek területén."

"Az idősebbek úgy érzik, hogy a pénzügyi adataikon kívül nincs rejtegetnivalójuk a nagyközönség előtt, ezért ők nyitottabbak az interneten. A fiatal felnőtteknek ugyan van mit rejtegetniük, de valószínűleg még nem egészen fogják fel a nyitottság következményeit."

"Érdekes kérdés lesz a jövőbeli kutatások számára, hogy az internet korában élő fiatal felnőttek a továbbiakban is hajlanak-e majd a személyes adatok közzétételére vagy pedig a nagyobb tapasztalat később meg fogja változtatni a viselkedésüket."

Forrás: ScienceDaily

Fotó: Covenant to Care for Children

Ma már annyi minden okozhat stresszt, hogy szinte az lenne a csoda, ha pont a közösségi oldalak lennének a kivételek. Van, aki már nevet is adott a gyereknek, megalkotva a "közösségi média stressz szindróma" (Social Media Stress Disorder, SMSD) fogalmát. Ez persze hivatalos orvosi kategória hiányában egyelőre csak szójáték, de a technológiai eszközök vagy a Facebook használatának és a feszült lelkiállapotnak az összefüggéseit már tényleg sokszor vizsgálták, sőt néhány tanács is fellelhető arról, hogy mivel próbálkozhatunk a monitorok előtt fellépő szorongó érzések ellen.

 Az edinburgh-i Napier Egyetemen idén februárban hozták nyilvánosságra azokat a vizsgálati eredményeket, melyek a kutatásban résztevők egy részénél nagyfokú, a Facebook használatához köthető szorongásról árulkodtak. Dr. Kathy Charles, a vizsgálat vezetője szerint azok éltek át nagyobb stresszt, akik a legtöbb ismerőssel rendelkeztek és a leghosszabb időt töltötték az oldalon. Sok felhasználó ugyanis kényszerként éli meg azt, hogy mások előtt be kell számolnia életének legfrissebb híreiről. Minél több ismerőse van valakinek, annál inkább érzékeli a közönség jelenlétét. Olyan, mintha mindannyian kis celebek lennénk. Minél nagyobb a közönségünk, annál erősebb kényszert érzünk arra, hogy közöljünk valamit. Többen beszéltek idegességről az oldal elhagyásakor, féltek, hogy lemaradnak valamilyen társas szempontból lényeges információról. A felmérés szerint további feszültségeket okozott a nem szívesen látott ismerősök kezelése, az a nyomás, hogy ötletesnek és szórakoztatónak kell lenni a felületeken, és annak kitalálása, hogy az ismerősök különféle típusaihoz milyen viselkedésmód a megfelelő.

Az úgynevezett információmegvonási rendellenességet (information withdrawal syndrome) egy 12 egyetemre kiterjedő, januárban publikált nemzetközi vizsgálat során figyelték meg akkor, mikor az önkéntes résztvevőknek 24 órán keresztül tartózkodniuk kellett a számítógép, a mobiltelefon, az iPod, a tévé, a rádió, sőt még az újságok használatától is. A vezetékes telefont és a könyvolvasást engedélyezték. Az alanyok olyan lelki és fizikai tüneteket kezdtek produkálni, melyek a dohányzásról vagy kábítószerről való leszokás idején jelentkeznek. Naplóikba, melyeket vezetniük kellett, idegességről, nyugtalanságról, az elszigeteltség érzéséről számoltak be. Kellemetlen állapotukból többen a sétába vagy barátaik felkeresésébe "menekültek". Sokuknak hiányzott a mobilja, féltek, hogy a Facebook nélkül kimaradnak valamiből. A legégetőbb problémának a zene hiányát érezték. Zavarónak, kellemetlennek találták a csendet, így lassan elkezdtek odafigyelni az őket körülvevő hangokra, a madarak csicsergésére vagy a szomszédaik tevékenységeire.

De mit tegyünk, ha muszáj a monitorok előtt ülnünk vagy kifejezetten kedveljük a készülékek, oldalak böngészését, és inkább megtanulnánk erősebben kézben tartani a gyeplőt, mérsékelni a technológia használatának stresszkeltő mellékhatásait? Summer Beretski, a PsychCentral szakírója a következőket javasolja:

1. Egyszerre csak egy lap vagy ablak legyen nyitva a képernyőnkön. Ha egyszerre csak egyetlen feladatra koncentrálunk, eredményesebbek, hatékonyabbak leszünk. 

2. Egyszerre csak egy eszközt használjunk. Ha az iPhone-on játszunk, hagyjuk békén a laptopot. Ha a laptoppal szórakozunk, akkor ne tévézzünk. Elég vaskos szakirodalom szól már amellett, hogy a figyelem egyszerre több feladat között történő megosztása hátrányosan hat az eredményességre.

3. Kapcsoljuk ki a push (azonnali) értesítőket. Nem baj, ha nem zavar meg minket állandóan a mobil csipogása, rezgése, mikor új e-mail vagy üzenet érkezett. Ne az eszköz legyen az irányító! Az e-maileket és a kedvenc alkalmazásokat ellenőrizzük inkább a saját akaratunk szerint, egyéni időbeosztásunknak megfelelően.

4. A lefekvés előtti időszakban már nem feltétlenül kell a képernyő előtt bambulni. Ha nem tudunk elszakadni a géptől, használhatunk olyan programot, ami egy adott időpontban halványítani kezdi a monitort. Minél kevesebb fény éri ugyanis a retinát késő este, annál jobban fog menni az alvás.

5. Hanyagoljuk a FarmVille-t és a hasonló játékokat, hisz pont arra tervezték őket, hogy minél tovább a gép előtt tartsanak minket. Ha érdekelnek a gyártók lélektani trükkjei, olvasd el blogunk korábbi bejegyzését a Farmville-pszichológia 9 leckéjéről!

6. Próbáljunk meg szert tenni több valódi társas tapasztalatra. A találkozás a barátokkal csökkentheti azt a félelmet, hogy az internet távollétében kimaradunk valamiből (Fear of Missing Out, FOMO). Ha már egyetlen, kommunikációs eszközöktől távol eltöltött órától is kényelmetlenül érezzük magunkat, akkor ezt a tapasztalot osszuk meg egy-két baráttal, így máris a kapcsolat élményével gazdagodhatunk. 

7. Tanuljunk meg szelektálni az információk között. Iratkozzunk fel a kedvenc blogok RSS-csatornáira, mondjuk a Google Reader segítségével, de még ekkor se próbáljunk minden egyes érkező bejegyzést elolvasni. Egy nap csak néhány cikket vagy blogbejegyzést válogassunk ki, melyeknek mondjuk érdekesen hangzik a címe, vagy amiket mások nagyon ajánlanak. Esetleg kereshetünk valakit, akinek hasonló az érdeklődési köre, ízlése, és követhetjük az ő már szelektált és megosztott bejegyzéseit. A szelektálás készségét a Twitteren is érdemes elsajátítani, hogy ne fulladjunk bele a hírfolyamba!

8. Nyugtasson minket az a tény, hogy valamiről úgyis lemaradunk. A saját közösségi hálónk által megtermelt tartalom óriási hányadáról menthetetlenül lemaradunk. Le fogunk késni fontos állapotfrissítéseket, véletlenül átsiklunk lényeges e-mailek felett és az internet által megtermelt, divatszerűen terjedő információ és jópofaság körülbelül 98 százalékával valószínűleg nem fogunk találkozni soha az életben.

Ti hogyan tartjátok távol magatoktól a stresszt a különböző számítógépek, mobilok, kütyük, alkalmazások és közösségi felületek használata közben? Tippjeiteket és tapasztalataitokat várjuk a hozzászólások között!

Forrás: PsychCentral, BBC, The Telegraph

Fotó: Overground Online

2008 óta megduplázódott a közösségi oldalak használóinak a száma, a regisztrálók átlagéletkora pedig egyre magasabb. A Facebook látogatói jobban bíznak embertársaikban, több szoros kapcsolatuk van, több társas támogatást kapnak és politikailag elkötelezettebbek, mint mások. Az oldalt a Pew Kutatóintézet amerikai felnőttek körében végzett felmérése szerint egyre többet használják szunnyadó kapcsolatok aktivizálásával információszerzésre és a szorosabb társas kötelékek fenntartására. A MySpace rajongói ugyanakkor nyitottabbnak mutatkoznak a sajátjuktól eltérő nézőpontokra.

Anthony Weiner, New York-i demokrata képviselő beismerte, hogy az elmúlt három évben olyan képeket küldözgetett nőknek a neten, melyek hiányos öltözékben ábrázolták őt. A botrány akkor robbant, amikor az egyik fotót a Twitteren véletlenül a címzett helyett a nagyvilággal osztotta meg. A történtek után a TweetCongress.org infografikán is ábrázolt elemzése szerint 27-29 százalékkal esett vissza a közösségi oldalon közzétett üzenetek száma az amerikai törvényhozók körében.

Biztos, hogy nem ez lesz az utolsó eset, ami elgondolkodtatja majd a politikusokat az internet és a közösségi oldalak értelmén, funkcióján és veszélyein. Sokuknak az egészből csak annyi jön le, hogy fent kell lenni a népszerű felületeken, mert a választók és a kollégák is egyre többen vannak ott, hiszen ma ez a divat. Márpedig a kamerák és a mikrofonok állandó kereszttüzében élő közszereplőknek illik követnie a trendeket, mindig mindenhol ott kell lenni, főleg ahol történik valami. Ha pedig épp nem történik semmi, akkor gondoskodni kell róla, hogy ez az elviselhetetlen állapot megváltozzon, és lehetőleg a politikusi személyiség kerüljön a középpontba. Ilyenkor lehet kiadni egy naptárat, pózolni népszerű magazinokban, szerepelni egy reggeli vagy esti showműsorban, esetleg egy szappanoperában, vagy épp botcsinálta pszichiáterként sajtótájékoztatót tartani a nekünk nem tetsző miniszterelnök neurológiai kórképéről. A nárcizmus, hiúság, önimádat és a népszerű közösségi felületek használatának összefüggései folyamatosan visszatérő témái a szájtokkal kapcsolatos tudományos vizsgálódásoknak. Nem véletlen, hogy a politikusok közül (is) sokan láthatóan mindenféle előzetes tervezgetés nélkül igyekeznek gyorsan birtokba venni ezt a kommunikációs teret.